Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (6.o.) keretes jegyzetben, a Magyar Hírlap (6.o.) Agca döbbenetes állítása címmel számol be arról, hogy Ali Agca, a néhai II. János Pál pápa merénylője a török állami televízióban (TRT) januári szabadulása óta adott első interjújában azt állította: Ausztriából szerezte azt a fegyvert, amellyel életveszélyesen megsebesítette a katolikus egyházfőt, és megbízója Agostino Casaroli bíboros volt. Agca a Vatikánt tette felelőssé a pápa ellen 1981. május 13-án, a római Szent Péter téren elkövetett sikertelen merényletért. Kijelentette: a Szentszék célja az volt, hogy a tettet a kelet-európai titkosszolgálatok nyakába varrja, és ezzel gyöngítse a kommunista rendszert. Agca azt állította: azt a feladatot kapta, hogy ne a pápa fejére vagy szívére, hanem a hasára célozzon. A Népszabadság felkiáltójellel fejezi ki megdöbbenését, hogy Agca mindezt a török állami tévében mondhatta el.

A Magyar Demokratában (26-27.o.) Sayfo Omar Izrael nem bocsát meg címmel tér vissza arra, hogy politikai támadásként értékelte Izrael a közel-keleti keresztények jövőjével foglalkozó októberi Vatikáni Szinódus következtetését: „A gyűlésen részt vevő egyházi személyiségek ugyanis kijelentették, a zsidóknak nincsen kizárólagos joguk a Szentföldre, majd zárónyilatkozatukban felszólították Izraelt, hogy szüntesse meg a 67-es háborúban elfoglalt arab területek megszállását.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy a Vatikán és Izrael kapcsolatában II. János Pál megválasztása fordulópontot jelentett: „A lengyel származású egyházfő jó szándékához nem férhetett kétség. Amellett, hogy gyermekkorában Wadowicében zsidó barátja is volt, személyesen is átélte hazája náci megszállását, amikor maga is munkatáborba került. II. János Pál a pápák között elsőként ismerte el a zsidók saját országhoz való jogát. Ebben bátorította az is, hogy a hidegháború végével, majd az első Öbölháború után számos korábbi kommunista, illetve arab ország elismerte Izrael létét. 1993-ban a Szentszék így teljes körű diplomáciai kapcsolatokat épített ki a zsidó állammal, 2000-ben pedig II. János Pál történelmi zarándoklatot tett a Szentföldön. A Vatikán reményei azonban nem váltak valóra. A diplomáciai kapcsolatfelvételkor Izrael ugyan ígéretet tett arra, hogy elismeri a katolikus egyház jogi státuszát, szentföldi birtokait és garantálja számára azokat az adómentességeket, amelyeket a világ szinte minden országában élveznek a katolikus intézmények, ez azonban nem történt meg. A hatóságok rendre régi egyházi területekre építik hivatalos épületeiket, ezzel ellehetetlenítve a Vatikán ingatlanköveteléseit, a szentföldi egyház pedig továbbra sem kapta vissza adómentességre vonatkozó történelmi jogát.” A cikkíró rámutat, hogy a zsidó települések épülése és a rendszeres atrocitások miatt Jeruzsálem keresztény lakossága az 1948-as 20 százalékról mindössze 2 százalékra apadt. Sayfo Omar úgy véli, hogy „Mára Izrael az, aki nem hajlandó megbocsátani a katolikus egyháznak felrótt bűnöket.” A cikkíró idézi a zsidó állam szentszéki nagykövetét, Mordechay Lewy-t: „A zsidóságnak saját vallási identitása meghatározásához nincs szüksége a kereszténységre.” A cikkíró megjegyzi: „Kemény szavak. Ráadásul hozzátette, az ortodox zsidók egy része a történelem során elszenvedett üldöztetések miatt máig ellenérzésekkel viseltetetik a keresztények iránt, és nem is akarnak megbocsátani azoknak, akiket felmenőik gyilkosainak tartanak.”

A Magyar Nemzet (8.o.) Menekülő keresztények címmel idézi a Londonban élő Athanasios Dawood iraki katolikus papot, aki azt követően, hogy néhány nap alatt százötven keresztény halt meg Irakban több támadás következtében, így fogalmazott: „Ha ott maradunk, megölnek bennünket.” A polgári napilap rámutat, hogy tegnap is öten vesztették életüket hat összehangolt támadás során, amelyet Bagdadban a keresztény negyedek ellen indítottak. Az orgánum arra is felhívja a figyelmet, hogy amikor az amerikai csapatok 2003-ban megszállták Irakot, a keresztények száma majdnem elérte az egymilliót. Ma legfeljebb hatszázezren vannak, és folyamatosan csökken a számuk. A helybeliek általában azt mondják, a mostani biztonsági helyzet sokkal jobb, mint három évvel ezelőtt, amikor a síita és szunnita közösségek közti háborúskodások szinte polgárháborús helyzetet teremtettek Irakban, de a véres leszámolások folytatódnak, s a megszálló csapatok visszavonulásával egyre terjed az erőszak. A keresztények elleni harc elsősorban az Iraki Iszlám Állam nevű szunnita szervezethez köthető, amely „talán így akarja feléleszteni a régi vallásháborút.”

Hazai és határon túli, magyar vonatkozású hírek

A Magyar Hírlap (Szászfalvi László… 2.o.) idézi az egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkárt, aki közölte: nyolc év után először van megegyezés a kormányzat és az egyházi szakértők között a zárszámadási törvényt illetően. Emlékeztetett rá: az előző kormányok alatt törvénytelenül visszatartott, négymilliárd forintot kitevő közoktatási kiegészítő támogatás egy részét, egymilliárd forintot az állam még az idén kifizeti az egyházaknak, de a fennmaradó összeg kifizetésére is garanciát vállal a kormány. A jövő évi költségvetés hozzávetőleg négymilliárd forinttal többet juttatna az egyházaknak, mint az idei – mondta Szászfalvi László.

A Magyar Demokratában (44-45.o.) Gerhát Petra Isten vértanúja címmel számol be az ötvenes években vértanúhalált halt egykori nagyváradi püspök, Bogdánffy Szilárd október 30-ai boldoggá avatásáról. A cikkíró kiemeli: a boldoggá avatással a Vatikán „… ismét nyilvánvalóvá tette, nem feledhetők a kommunizmus bűnei, nekünk, túlélőknek emlékeznünk kell azokra, hogy méltóképpen tisztelhessük áldozatait.”

Ugyancsak a Magyar Demokratában (58-60.o.) Czank Gábor makói plébános nyilatkozik, aki szerint a cölibátus eltörlése nem rengetné meg a katolikus egyházat, „… lásd a görög katolikus papokat, akik felszentelés előtt nősülhetnek, és sokak családjában nemzedékeken átível a papi hivatás. Újítások történtek a katolikus egyház életében, ahogyan újítás volt a nőtlenség bevezetése is. Az biztos, hogy akkor sok mindent nagyon át kellene szervezni, meg kellene változtatni, hiszen például a plébániák sem mindig megfelelő helyek a családi életre. Az egyház berendezkedését, szokásait, hagyományait is nagyban megváltoztatná, hiszen ahol családos a pap, nem olyan egyszerű áthelyezni máshová. Amíg egyedülálló vagyok, engem fog a püspök, és azt mondja, hogy kedves fiam, harminc nap múlva foglald el mondjuk Hódmezővásárhely külvárosi plébániáját, akkor én fogom a cuccomat, és odamegyek. Ez családdal nehezebb, mert a gyerekek iskolába járnak, az asszony esetleg dolgozik, nehezebb a megszokott környezetből kiszakítani őket. De az igazi ok az, és én ebben látom a papi nőtlenség magyarázatát, hogy a nőtlen pap csak a híveinek él. Ha például nekem volna egy kislányom, aki negyvenfokos lázban feküdne itt, és vernék az ablakot, hogy Rozi néni haldoklik az intenzíven, menjek hamar, akkor nem tudom, hogy melyiket választanám… Ugyanakkor a családot összetartó szeretet megélése fölemeli az embert. Én is, ha egy nagyon boldog családot látok az utcán, akkor átfut az agyamon, hogy magam is lehetnék családos ember. Most a papnak a hívei a családja, ugyanúgy kell érezzen irántuk. Régen rossz, ha munkahelynek tekinti a templomot. Elterjedt szólás-mondás a nép között, hogy addig pap, amíg az oltárnál van. Ez egyáltalán nem igaz, a nap minden órájában pap vagyok, úgy kell, hogy megéljem a papi életemet, hogy a hívek a családom, és mindenki egyaránt fontos.” Makón a Miasszonyunk Iskolanővérek működtetnek egy katolikus iskolát. A plébános állítja: „Nagyon jól meglátszik a városon ennek az iskolának a jelenléte, nem csak azért, mert katolikus és a mienk. Szarvason voltam káplán, ott az evangélikusoknak van iskolájuk, és ott is látszott. Mindenütt meglátszik, ha van egyházi iskola, mindenekelőtt a templomi közösséget nézve vasárnaponként. Jóval fiatalabbak, és sok a gyerek is, hiszen, akik az elmúlt húsz évben végeztek ebben az iskolában, azok ma már fiatal szülők, ezért szükség van rá, hogy mise alatt legyen óvodás foglalkozás. A sekrestyével szemben levő teremben rendeztünk be egy ilyen ovis szobát, ahol a fiatal szülő leadja a gyerekét, óvó nénik foglalkoznak vele, és a misének a leglényegesebb részén, az átváltoztatásnál kihozzák őket, és áldozásig velünk vannak, negyed órát látnak a miséből és utána foglalkoznak velük tovább. Azért is meglátszik az iskola a városon, mert a tananyagából nem hiányzik az erkölcstan, és ez bizony érződik a fiatalok viselkedésén az utcán is és mindenütt.”

A Magyar Nemzet (Vatikáni ősbemutató… 14.o.) előzetesen közli, hogy november 15-én hétfőn reggel kilenckor „nem mindennapi eseményen” vesznek részt magyar művészek Virágh András Liszt-díjas orgonista, a budapesti Belvárosi Főplébánia-templom karnagya vezényletével a római Szent Péter-bazilikában. A Belvárosi Vonósok, Palatinus Violetta szoprán-, Bakos Kornélia alt-, Molnár András Kossuth-díjas tenor, Tóth János Liszt-díjas basszusénekes, valamint Ács József orgonista német, olasz és osztrák művészekkel kiegészülve Liszt Ferenc Esztergomi miséjének vatikáni változatát adják elő ősbemutatóként. A Szent Péter-bazilikában november 15-én megszólaló mű lesz hivatalosan az ősbemutató, de ma este fél nyolckor a Belvárosi Főplébánia-templomban mintegy főpróbaként, hallható lesz Liszt műve.

A Magyar Hírlap (Jótékony… 17.o.) közli, hogy jótékonysági koncertet adnak az iszapkárosult családok javára a Budavári Nagyboldogasszony-templomban november 13-án szombat este fél nyolckor. Fellép a Szená-Torok, a Magyar Országgyűlés képviselőinek kórusa Iványi Tamás karnagy vezetésével, a Brass In The Five fúvószenekar, valamint a váci székesegyház Szent Cecília Kórusa, Varga László, az Országos Magyar Cecília Egyesület igazgatójának vezetésével. A szervezők Assisi Szent Ferencnek, a természet védőszentjének szavait választották a rendezvény mottójául: „Dicsérjen s áldjon, én Uram, kezednek minden alkotása!”

Magyar Kurír