Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Veres püspök pontosít címmel hozza Veres András püspök nyilatkozatát a lap hétfői számában megjelent tudósítással kapcsolatban. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára elmondta: a testi fenyítés mint végső nevelési eszköz megengedhető ugyan, de nem az iskolában, hanem a családban. Hozzátette: a félreértés oka az lehet, hogy hét végi előadásában a keresztény nevelésről szólva egymást feltételező párhuzamot vont a család és az iskola között. A keresztény nevelésben meghatározó szerep jut az iskolának, de ezt a feladatot a családdal együttműködve kell teljesíteni. „Amikor viszont a testi fegyelmezésről beszéltem, akkor nem az iskolára, hanem egyértelműen a családra gondoltam” – mondta a püspök.

A Magyar Nemzetben (7.o.) Joó István A teremtés rendje címmel hasonlítja össze a két hitvalló katolikus politikus, Hegyi Gyula szocialista európai parlamenti képviselő és Semjén Zsolt KDNP-elnök személyiségét, annak kapcsán, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőjét rendkívül éles hangnemben támadták balliberális oldalról egyes kijelentései miatt, illetve Hegyi Gyula a Népszabadságban megjelent, közelmúltbeli írásában kifejezte aggodalmát, hogy a hazai „fűszívó-társadalom” nem akar kellő számban elmenni a választásra, hogy hatalomban tartsa a baloldalt. Joó István szerint „Hegyi, a baloldal kirakati kereszténye érzékelteti: valahol azért hálátlanság ez a közöny, ez a fanyalgás az MSZP-vel szemben, hiszen a szocialisták az SZDSZ-től nem elmaradva próbálták meg liberalizálni a drogtörvényt.” A cikkíró kifejti: „Semjén Zsolt nyilvánosan keménykedik, mint a legtöbb pártember, de hihetően a magyar társadalom és nemzet érdekében tör lándzsát. Vizslathatják ellenfelei az ’ordas eszmékkel való kacérkodást’: rajta nemigen találnak fogást. Ezért ugyanők azon dühöngenek, hogy Semjén a hitlerizmust emlegette annak lehetséges következményeként, ha egy hatalom a vallási véleményt a magánéletbe szorítja vissza. Ráadásul a KDNP vezetője Mindszenty József bíborost idézte, ám ezt az információt a tiltakozók többsége egyszerűen nem is ismerte. Más kérdés, hogy magam is szívesebben látnék egy szerencsésebb metaforát a hitlerizmus helyett. Történetesen arra, ha a klerikásozó koalíciós pártok a magyar lakosságot a szabadosság és a szellemi silányság gettójába terelik, például számtalanszor megbüntetetett kereskedelmi tévék túlélésének mindenáron való biztosításával. A furcsa ikerről, a szocialista-keresztény Hegyiről tökéletesen elég annyi, hogy (’liberális’ szövetségeseivel) bevallottan a fűszívó társadalmat építené egy új, fegyelmezett szavazóbázis kiaknázása reményében. Köszönöm neki, hogy megismertetett letaglózó megváltás teológiájával.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (18.o.) Keresztények Rákosszentmihály szívében címmel mutatja be a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskolát, amely mintegy háromszáz gyermeknek biztosítja a tanulás lehetőségét. A lapnak Petrovits Sándor, a Kovász Egyesület vezetője, a Kovász című lap egyik kiadója nyilatkozik, s szavaiból kiderül: az iskola hagyományává vált, hogy a tanulmányaikhoz, illetve a magyar és a világtörténelem kiemelkedő eseményeihez kapcsolódó ünnepségsorozatot szervez. Például az egyiptomi héten az ókori Egyiptom szokásait tanulmányozták a diákok, s korhű jelmezekben, korhű díszletek között tartottak bemutatókat, de volt már Szent István- és reneszánsz hét is. A cikk szerint az iskola élő cáfolata annak, hogy a kereszténység és az életöröm egymásnak ellentmondó fogalmak. Az iskolaév befejezésekor, május 25-én, a névadó, Fülöp napján vidám hangulatú bállal búcsúztatják szülők, diákok, tanárok az esztendőt.

Magyar Kurír