Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (11.o.) Érszegi Márk Aurél Zarándokhellyé vált a sír címmel emlékezik meg az egy évvel ezelőtt elhunyt II. János Pál pápáról. A cikkíró megállapítja: II. János Pál pápasága mindvégig péteri küldetésének teljesítéséről szólt: beszédeivel és írásaival hirdette az evangéliumot – nemcsak a katolikus hívőknek, hanem az egész világnak. Számos utazása alkalmával pedig felkeresett szinte minden olyan országot és régiót, ahol hívei élnek. Személyes jelenlétével, példájával és szavaival erősítette meg őket a hitben. Érszegi rámutat: miközben folyik az elhunyt szentatya boldoggá avatási eljárása, szünet nélkül áramlanak a zarándokok a Vatikánba, a hivatalos közlemények szerint az eltelt évben naponta átlag húszezren keresték fel II. János Pál sírját.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (11.o.) Vatikáni aggodalmak című írása szerint a Vatikán „nem csinál titkot abból, hogy aggódik az olasz baloldal választási programjának egyes pontjai miatt. A Szentszék aggodalmának fő forrása az az elképzelés, amelynek értelmében a Romano Prodi vezette baloldali pártszövetség – választási győzelme esetén – legalizálná az azonos nemű párok tartós kapcsolatát.” 

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (7.o.) Ugró Miklós Szekularizáció címmel azon ironizál, lehetséges, hogy XVI. Benedek is veszélyezteti a Magyar Köztársaságot, ugyanis a Szentatya arról beszélt az Európai Parlament alapításának 30. évfordulója alkalmából, hogy a keresztény örökség támogatása segít annak a manapság elterjedt gondolkodásnak a legyőzésében, amely a privát szférába űzi a vallást. A szerző felhívja a figyelmet, hogy a pápa szavai összecsengenek Semjén Zsolt álláspontjával, „márpedig a KDNP elnöke csak Orbán Viktorhoz, Mikola Istvánhoz, az egész Fidesszel szövetséges jobboldalhoz fogható veszélyforrás a köztársaságra nézve.” Ugró emlékeztet rá: „Gyurcsány Ferenc már kioktatta XVI. Benedek elődjét a hit és erkölcs kérdésein túl a magyar katolikus egyház tűrhetetlen politikai szerepvállalásáról. Ám a jelek szerint a Vatikán nem tanult derék és sokoldalúan művelt miniszterelnökünk intelmeiből. Ott, a pápaságban csökönyösen ragaszkodnak ahhoz a tételhez, miszerint nem lehet a privát szférába száműzni a vallásos meggyőződést. Gyurcsány szava pusztába kiáltó szó volt, hiszen XVI. Benedek vette a bátorságot, hogy kifejtse: a keresztény értékrend napjaink kihívásaira is konkrét, megélhető válaszokat ad…, a mai ideológiai zűrzavarban, pártos vívódásokban is a keresztény értékek az iránymutatók. Az egyház (nem csak a katolikus, a többi is) évezredek óta közösség-, erkölcs-, érdek nélkül, a hívek elkötelezettségére és abból fakadó kötelességére hívja fel a vallásos emberek figyelmét. Konkrétan: a magyar keresztény egyházaknak kötelességük arra kérni a magyar keresztényeket, hogy magyar és keresztény értékrendű politikai erőket támogassanak.” Ugró leszögezi: „A szekularizált világban tudomásul kell vennünk, mi több, messzemenőkig egyetértünk vele, hogy az egyházakat el kell választani az államtól. Ne az egyházak határozzák meg, hogy az állampolgár mit gondoljon, mit szeressen, mit érezzen, miben higgyen. De ne is az állam! Az egyházakat már elválasztották az államtól. Itt az ideje, hogy az államot is leválasszák az egyházról. Közügy.”

A Magyar Hírlapban (Semjén Zsolt… 6.o.) a KDNP elnöke nyilatkozik, aki leszögezte: „Semmiféle radikalizmus nincs a nyilatkozataimban, csak az autentikus keresztény álláspontot igyekszem képviselni – szükség szerinti keménységgel. Az, hogy a keresztény közéleti szerepvállalás joga nem minősíthető magánügynek, szerintem nem riaszt el, és nem is diszkriminál senkit.” 

Magyar Kurír