Napi sajtószemle

A Népszabadság (6.o.) Katolikus választási iránytű, a Magyar Nemzet (4.o.) Katolikus választási körlevél címekkel ismerteti a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) választási körlevelét, kiemelve: az élet és a család védelme, az ifjúság nevelése, a munka becsülete, az emberi személy méltóságának tisztelete: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szerint ezen értékek alapján kell – Isten előtti felelősséggel – leadnunk szavazatunkat a közelgő parlamenti választásokon.

A Magyar Nemzet (1.o.) Katolikus temetőt rongáltak meg címmel számol be arról, hogy ötven sírt rongáltak meg, törtek össze ismeretlenek Szolnokon, a Körösi úti katolikus temetőben. A vandálok a pusztításon kívül több tucatnyi műkővázát is elloptak a sírkertből, továbbá számos márványlapot zúztak szét. A városi rendőrkapitányság lopás és rongálás miatt indított büntetőeljárást ismeretlen tettes vagy tettesek ellen. Jász–Nagykun–Szolnok megyében ehhez hasonló méretű temetőgyalázás még soha nem történt.

A Magyar Demokratában (28-29.o.) Szakács Gábor Mária országa címmel emlékszik meg arról, hogy a Felvonulási téren lévő Regnum Marianum kegytemplomot Sztálin 70. születésnapjára rombolták le 1951-ben. A cikkíró megállapítja: „Nincs nagyobb gyűlölség a Földön, mint a gyaurok, azaz hitetlenek megnyilvánulásai az istenhívő tömegek iránt. Ez a népség ugyanis képtelen elfogadni, hogy nem őt, illetve vezéreit tisztelik az emberek Istenként, Mennyei Urunk követőit többek között azzal igyekszik belátásra bírni, hogy kegyeleti helyeit, templomait pusztítja. Ahogyan a Regnum Marianummal is tette.” A történteket Hajnal György plébános – aki diákként 1946-tól tartozott a regnumi közösséghez – idézi fel: „Szinte perverz módon először a templom tervezőjét, Kotsis Ivánt akarták megbízni, hogy ezúttal a bontást tervezze meg, ő azonban ezt visszautasította, ami akkoriban életveszélyes lépésnek számított. Ezt követően a tervezői irodáját keresték meg, de az alkalmazottak is nemet mondtak. Az utolsó vasárnapi szentmise után élő lánc vette körül a templomot, ám az ÁVH katonái szétzavarták az embereket, és megkezdődött a munka. Először az áldoztatórácsot döntötték ki, majd felmásztak a kupolára, csákánnyal törték össze a Szent István-i korona kőből készült mását, felszakították a rézlapos borítást, de belátták, hogy hagyományos eszközökkel nem boldogulnak határidőre.” Ezt követően palánkkal vették körül az épületet, és a szovjet hadsereg ukrán szárnyának katonáival – akik még egymáshoz sem szólhattak – végeztették el a piszkos munkát. Ha valaki mégis beszélni merészelt, az őr riasztó lövést adott le e betonba. A robbantásról ugyan értesítették a környék lakosságát, hogy nyissanak ablakot, azok egy része még így is betört, a Szakszervezetek Házánál álló őr pedig légnyomást kapott. Hajnal György azt is elmondta, hogy mivel az altemplom falai mindmáig megvannak, megvalósíthatónak tartaná a feltárását, amelyben a megbékélés jegyében ökumenikus emlék- és istentiszteleti helyet, valamint egy kiállítási csarnokot alakíthatnának ki. Később lehetne dönteni arról, hogy milyen igény van az épület teljes helyreállítására, ha pedig a romokat műemlék jellegűvé nyilvánítanák, egészen más lehetőségek is megnyílnának. Maruszki Gábor, a XIV. kerület polgármesterének, Rátonyi Gábornak a személyi titkára a lapnak elmondta: a kerület első embere egyetért a kanonok plébános elképzelésével, noha a Polgármesteri Hivatal Főépítészeti Irodájának és Építéshatósági Osztályának egyelőre nincs tudomása olyan beadványról, amely az egykori altemplom kulturális és egyházi célokra történő hasznosításáról szólna. Bár az alapfalak feltárása nem építéshatósági engedélyköteles munka, előtte egyeztetni kell a terület tulajdonosaival és a kulturális minisztériummal. A cikk szerzője a Főpolgármesteri Hivatal véleményét is szerette volna megtudni Hajnal atya elképzelésének lehetséges fogadtatásával kapcsolatban, de onnan írásos kérdéseire nem kapott választ.

A Heti Válaszban (Országépítés skatulyában 16-17.o.) Kovács Ákos zeneszerző, előadóművész és költő nyilatkozik, aki határozottan állítja: nincs független ember, „a teremtéshez való viszonyunk önmagában függővé tesz mindannyiunkat. Aki tehát függetlennek mondja magát, hazudik. Nem olyan régen egy ilyen emberrel beszélgetve azzal szembesültem, hogy kirekesztőnek tart, mert merészelem hívőnek vallani magam, és szerinte ezzel lenézem más vallások híveit és szegény ateistákat. Ez félelmetes logika, a pallérozott ostobaságé. Azzal reagáltam, hogy megkérdeztem: te a fiúkat vagy a lányokat szereted? Ha csak az egyik nemet választod, kirekesztő vagy – legalábbis a torz gondolatmenet szerint.” Kovács Ákos leszögezte: „A valódi szeretet ereje sohasem kevés. Kétségtelen, hogy Magyarországon elmaradt a megtisztító forradalom, de az erre adott történelmi lehetőség elmúlt. Három gyermek apjaként nem szomorkodom, ha nincsenek utcai harcok Magyarországon. Az elszalasztott esélyt lelki forradalommal kell pótolni, erre pedig a megtérés az egyetlen út. Minden embernek jogában áll tudni, hogy létezik mindenható szeretet, hogy van, aki feltétel nélkül szereti, és van, akit feltétel nélkül szerethet. Erről kell beszélni, ez az örömhír. Az ehhez az ismerethez való jogot azonban mindennap támadás éri. De muszáj túllépni a sérelmi politizáláson, mert az csak újabb sérelmet szül. Ha a meghurcoltak rázzák az öklüket, mert kitelepítették, földönfutóvá tették őket, igazuk van: nehéz megbocsátani. A kérdés azonban az, hogy megelégszünk-e egy zaftos komcsizással, vagy keressük a magasabb nézőpontot, és onnan szemlélve próbáljuk megoldani a problémákat… Vissza kell találni a közös szakrális alaphoz, mert ennek hiányában nincs valódi polgárság, és végső soron enélkül nem létezhet Magyarország sem.”

Magyar Kurír