Napi sajtószemle

A Népszabadságban (2-3.o.) Czene Gábor Semjén Zsolt, az örök túlélő címmel mutatja be a KDNP elnökének, az Orbán-kormány miniszterelnök-helyettesének eddigi pályafutását, kiemelve, hogy a Fidesszel megkötött szövetség „…praktikus előnyökkel is jár, például a parlamenti bizottsági helyek elosztásakor vagy a pártdelegátusok részvételével működő testületek esetében. Ezzel együtt Semjén Zsolt minden erejével próbál megfelelni a karakteres kereszténydemokrata politikus imázsának. A közéletben a katolikus egyház meghosszabbított karjaként tartják nyilván, és nem is titkolja, hogy szívesen osztogat tanácsokat a püspöki karnak. Volt idő, amikor nyilatkozatai szinte szó szerint megegyeztek a hivatalos katolikus állásfoglalásokkal. Az üzletek vasárnapi nyitva tartásának korlátozásától kezdve a templomi esküvők elismertetéséig számos olyan javaslattal állt elő, amely kedves a nagy egyházaknak. Annak idején – az előzetes ígéreteket megszegve – megkísérelte a 2001-es népszámlálás adataihoz igazítani az egyházi támogatások egy részét.”

A 168 órában (A semmilyen forradalom… 6-8.o.) Kis János, az SZDSZ első elnöke, filozófus nyilatkozik. Azzal kapcsolatban, hogy a trianoni békediktátumról szóló parlamenti határozat a preambulumban Istenre mint a történelem urára hivatkozik, elmondta: „Az 1989-es alkotmány értelmében a Magyar Köztársaság vallási kérdésekben semleges állam. Istent nem volt szokás törvényekben emlegetni. Igaz, a vallási semlegesség követelményének elvben úgy is eleget lehet tenni, ha a hivatalos dokumentumok mind a hívők, mind a nem hívők felfogását kiegyensúlyozott módon megjelenítik. Itt látszólag ez történt, hisz a Trianon-törvény egyaránt beszél hívő és nem hívő képviselőkről. Csakhogy a nem hívők világképét is a hívők szemszögéből írja le. Mi, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, és mi, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni… Az egyik szilárdan hisz, a másik igyekszik megérteni. Az állam vallási semlegességének az felelt volna meg, ha a nem hívők történelemszemléletéről az ő megfogalmazásukban szól a törvény. Valahogy így: mi, akiknek a meggyőződése szerint a történelem megértéséhez nincs szükség Istenre… Elfogadom, mélyen hívő ember talán nem szívesen látna ilyen fordulatot a törvény szövegében. Épp ezért volna szerencsésebb kitartani annál, hogy a jogalkotás nem a hitbéli tanúságtétel helye.”

A Magyar Narancsban (Isten… 8-10.o.) ketten is nyilatkoznak a témáról. Ludassy Mária filozófus kifejtette: „Ha kihirdetünk bármilyen államilag kötelező credót, legyen az marxista-leninista, mohamedán vagy keresztény-nemzeti, akkor vele együtt képmutatás, konformizmus jelentkezik. Jefferson óta bármelyik vallás megvallása vagy annak hiánya semmit nem tehet hozzá állampolgári jogainkhoz, és persze el sem vehet belőlük. Hogyha egy ’hitetlennek’ úgy kell tennie, mintha elfogadná az alkotmányos kellékké alázott Isten hitét, akkor megfélemlítik, megalázzák és – ahogy Benjamin Constant a vallásszabadságról írt esszéjében gyönyörűen megírta – képmutatásra kényszerítik. Ha úgy megyünk az augusztus 20-ai körmenetre, mint annak idején a május 1-jei felvonulásra, hogy félünk a főnöktől, mert aki nincs ott, azt kirúgják, akkor ezzel nem tudom, mit használunk a hitnek… gondoljunk csak Machiavelli jó tanácsaira, hogy a fejedelemnek jó kereszténynek kell látszania, mert így a véres uralkodását is könnyebben megbocsátják, vagy Shakespeare III. Richárdjának zseniális jelenetére, midőn Buckingham tanácsára a Szentírást olvasva kéretteti magát a korona elfogadására.” Mezei Balázs vallásfilozófus viszont felhívja a figyelmet, hogy Magyarországon „nyolcvan százalék fölött van azoknak a száma, akik valamilyen módon vallásosnak tekintik ,magukat. Isten kihagyása az ő vallásosságukat sértheti. Attól, hogy valaki nem jár templomba, az még nem jelenti azt, hogy nem hiszi az istenséget valamilyen módon. Egy olyan alkotmányt csinálni, amely a semlegességre hivatkozva kirekeszti ezeknek a nézeteknek a sokféleségét, az egy képmutató magatartás… Az Isten megnevezése a hagyomány élete, amely túlmutat önmagán. Persze visszaélések is lehetnek, de azok mindig is lesznek. Ennél fontosabb, hogy csak akkor szabadulhatunk fel, ha megértjük a hagyományt. Kicsit olyan ez, mint a pszichológia: ha valaki meg akarja oldani a problémáit, azt úgy tudja megtenni, ha vállalja őket. Meg kell értenünk, hogy kit neveztek Istennek évezredeken keresztül. Liberálkonzervatív vagyok abban az értelemben, hogy teljesen egyetértek azzal, hogy a történelemnek tovább kell mennie. Ha egy semleges államban akarunk élni, amely lehetővé teszi az állampolgárának, hogy higgyen Istenben, vagy ne higgyen, esetleg maga válassza meg a nemi identitását, ahhoz szükséges ennek a hagyománynak a vállalása.”

A Népszabadságban (18.o.) Koblencz Zsuzsa Aki a királynak prédikált címmel számol be arról, hogy a Komárom-Esztergom megyei Ászáron három évvel ezelőtt határozták el, hogy szobrot állítanak Hérics Mártonnak, a falu hajdani plébánosának. A gazdasági nehézségek miatt azonban szobor helyett csak márványtáblát avatnak június 11-én, de a püspökséget nem hívták meg az ünnepségre. Az újság értesülése szerint ugyanis a szervezők levelére, amelyben kezdeményezésük támogatását kérték, a püspökségtől, az a válasz érkezett: majd ha elkészültek a végleges tervek, és megvan hozzá a pénz is, terjesszék fel újból a kérésüket. A cikkíró emlékeztet: Hérics Márton kiváló szónok volt, és a bécsi kapucinusok templomában tartott magyar nyelvű misén, amelyen Ferenc József is jelen volt, ő, az „egyszerű, falusi pap” tartott prédikációt. Hérics Márton kezdeményezte a falu iskolájának a felépítését is, szervezte a gyűjtést, a munkálatokat, s megnyerte támogatóul Jászai Marit, aki egy alkalommal a templom mögötti szérűskertben tartott előadást az iskola javára. Az Elektrát adták, amelynek címszereplőjéül Jászai kiválasztotta a plébános húgát, aki nem csak a közönséget bűvölte el, ott nyomban beleszeretett a helyi állatorvos. Házasságukból hét gyerek született, közöttük Nemeskürty István történész professzor nagyanyja.

Magyar Kurír