Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (31.o.) Fáy Zoltán Júdás, a hős című írása szerint talán sohasem fogjuk megtudni, hogy „jól előkészített szervezett akció-e Júdás rehabilitásának gondosan csomagolt és tekintélyes közvetítők által világgá kürtölt álhíre. Mintha egy új Da Vinci-kód vagy Biblia kódja botrány kialakulásának…, valami nemzetközi nyomásgyakorlásnak lennénk tanúi.” A szerző megemlíti Walter Jens, A Júdás-ügy című, 1975-ben írt, magyarul 2003-ban megjelent regényét, valamint Walter Klassen exegéta véleményét. Mindketten kísérletet tesznek Júdás rehabilitására, személyének pozitív bemutatására. Fáy kifejti: „Addig ugyanis, amíg Jens, Williams Klassen vagy bárki más leírja a gondolatait Júdásról, csupán egyéni véleményt alkot. Most azonban egy állítólagosan eddig szigorúan őrzött és eltitkolt apokrifnek, az úgynevezett Júdás-evangéliumnak a húsvétra időzített megjelenése kapcsán a Times Walter Brandmüller augsburgi prelátus véleményére hivatkozva Júdás szerepének vatikáni átértelmezéséről írt. Brandmüller azonnal alaptalannak nevezte a híreszteléseket, ám a botrány hírverése még tart. A történet sok tekintetben hasonlít a holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatos találgatásokra vagy akár a hatalmas könysikerre, Dan Brown Da Vinci-kódjára. E három esetben az a közös pont, hogy az egyház tanítását szándékosan eltitkolt tudásként igyekeznek bemutatni; mintha a titkos gnózis, amelynek nyilvánosságra kerülését akár a legalvilágbelibb eszközökkel is igyekszik megakadályozni a főgonosz Vatikán, leleplezné a kétezer éves kereszténységet. Persze naivitás vagy inkább az egyház hitének nem ismerete kellhet azt feltételezni, hogy egy eltitkolt apokrif irat halomra döntögetheti a kereszténységet.” A cikkíró arra is emlékeztet, hogy nem is teljesen ismeretlen szövegről van szó, hiszen az 1970-es – más források szerint 1950-es vagy 1960-os – években előkerült kopt nyelvű kéziratot sokan olvashatták a Kr.u. II-III. században, és már Szent Irenaeus lioni püspök is eretneknek ítélte. Hasonló szellemben írt a Júdás-evangéliumról a szalamiszi Epiphanios is, valamint Theodoretus (390-458) küroszi püspök. A La Stampa által kiszivárogtatott részletek alapján úgy látszik, egy gnosztikus káinita hatást mutató iratról lehet szó, amely viszonylag kevés közös vonást mutat a kereszténységgel, viszont annál érdekesebb lehet a korai eretnekségek megismerése szempontjából. Fáy rámutat: „A hír valóságalapja tehát az, hogy egy, a közelmúltban Egyiptomban előkerült kopt kézirat érdekességét csak most sikerült megállapítania a tulajdonosnak, felismerve azonban a szöveg értékét, tüstént több nyelvre fordítják a svájci Maecenas Alapítvány támogatásával. Ha igaz, hogy az alapítvány igazgatója, Mario Jean Roberty szerint a Júdás evangéliumról csupán Irenaeus munkájából tudunk, akkor tévedett. Mint ahogyan téves az igazgatónak tulajdonított kijelentés is, amely szerint az Iskarióti Júdás-szöveg néhány alapvető keresztény doktrínát kérdőjelez meg. Bizonyos fokig még rehabilitálja is Júdást, akinek a nevét gyakran használják szimbolikusan az istengyilkos szinonimájaként, néhány keresztény tanításban a zsidó nép ellen.” A cikkíró hozzáteszi: ez szintén messze túlmutat egy tudományos szövegközlés keretein, de akár ezt nyilatkozta az alapítvány igazgatója, akár nem, bizonyos, hogy a sajtó világszerte ezt akarja láttatni.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (8.o.) Dombi Margit Újászervezett egyházi oktatás címmel mutatja be a debreceni Szent József Piarista Gimnáziumot, amelynek 1948-ban államosított klasszicista épületét tíz éve vehette újra birtokába a katolikus egyház, hogy a tradícióhoz híven fiúgimnáziumot működtessen benne. A 260 diákot okító intézmény népszerűségét jelzi, hogy „kissé profán módon, ám annál nagyobb szeretettel csak Szentdzsóként emlegetik – ez idő alatt annyira közkedvelt és elfogadott lett a debreceni, de a határon innen és túli családok körében is, hogy kinőtte az épületet, és új otthon után kell néznie” – írja a szerző. A cikkből kiderül: szeptemberre részben megoldódnak a gimnázium helygondjai. A szomszédos Csokonai-gimnázium elköltözik, az épületet pedig visszakapja az egyház. Igaz, az első évben csak az egyik szárny felújítására futja, jövőre viszont remélhetőleg készen lesznek az egész épület renoválásával, és akkor végre lesz tornaterem is, megszűnhet a szemben lévő Svetits Katolikus Gimnáziumba való ingázás, és növelni lehet a felvett diákok létszámát. A riportban nyilatkozik többek között egy tanuló, Makó Dávid is, aki elmondta, miért jó ebben a gimnáziumban diáknak lenni: „Törődnek az emberrel, odafigyelnek ránk a tanárok. Olyanok, mint a családban az apa, aki felelősséget vállal a többiekért is, védi őket, gondoskodik róluk.” A fiúk különösen felnéznek az egyik tanárra, Bódis Zoltánra, aki amellett, hogy lelkiismeretesen foglalkozik velük, ingyen vállal nyelvvizsgára felkészítő pótórákat, otthonában több örökbe fogadott gyereket is nevel. Bódis Zoltán elmondta: a szeretet, egymás elfogadása néha diáktréfába is átcsap, hiszen arra is volt már példa, hogy a cingár termetű tanár urat merő szívjóságból ölben lecipelték és megfürdették az első hóban a fiúk. „Úgy látszik, a mai diákok által fegyelmezettnek megélt iskolai miliő távolabbról nézve inkább családias légkör, amiben csakúgy helye van a tréfának, mint a rigorózusan megkövetelt iskolai teljesítménynek. Talán a kettő együtt elegendő ahhoz, hogy az iskolából kikerülő fiatalok fel ne őrlődjenek a fogyasztói társadalom értékmentes világában” – írja Dombi Margit.

Magyar Kurír