Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (10.o.) Berlusconi mégsem megy a pápához címmel idézi Silvio Berlusconi olasz kormányfőt, aki tegnap közölte, hogy az olasz médiában napvilágot látott hírekkel ellentétben, az április 9-i parlamenti választások előtt néhány nappal nem fogadja őt XVI. Benedek pápa. Népszabadság/MK

A Magyar Nemzet (12.o.) Moszkvai utasítás a pápa meggyilkolására? címmel ismerteti a volt kelet-európai titkosszolgálatok olaszországi ténykedését vizsgáló, úgynevezett Mitrohin-bizottság jelentését, amely szerint a szovjet katonai hírszerzés, a GRU adott utasítást a II. János Pál pápa elleni 1981-es merényletre, sőt vélhetőleg Aldo Moro olasz miniszterelnök 1979-es elrablásában is részt vettek a kommunista titkosszolgálatok. A lap idézi Giulio Andreotti egykori olasz miniszterelnököt, örökös szenátort, aki elolvasva a jelentést, így nyilatkozott: „Megdöbbent és határozatlan vagyok, ez a jelentés bombaként fog robbanni.” A többszörös kormányfő aggodalmai elsősorban az Ali Agca-féle merénylet bolgár, keletnémet és szovjet titkosszolgálatokhoz vezető szálaival kapcsolatosak, amelyek dacára a Silvio Berlusconi kormányfő és Vlagyimir Putyin elnök közötti baráti kapcsolatnak, még az olasz-orosz viszonynak is sokat árthatnak. A Magyar Nemzet ismerteti a The Times egyik cikkét, amelyben Fernando Imposimato ma már nyugdíjas bíró nyilatkozik, aki annak idején a II. János Pál elleni merényletben nyomozott Rómában. Imposimato még ma is „százhúsz százalékosan meg van győződve arról, hogy Moszkvában tervelték ki a gyilkosságot,” és azok a titokzatos látogatók, akik 1983. októberében a börtönben meglátogatták Ali Agcát, s családja kiirtásával fenyegették meg, ha tovább beszél, valójában bolgár ügynökök voltak.

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (Ma nem kockázat nélküli… 18.o.) Makovecz Imre Kossuth-díjas építész nyilatkozik, aki úgy látja: „épül a második, illegitim Magyarország. Elcsalva, elhazudva, kacskaringós úton, az egyre betegebb, egyre lehetetlenebb közigazgatás, adminisztráció, jogászkodás, csalás és hazudozás közepette. Akikben nem mocskosodott el az akaraterő, és akik értik, hogy mit jelent gondolkodásból azonnali cselekvésbe átmenni, azok építik… Ez a hatalom, hosszantartó kontraszelekció alapján önmaga gazdagodására és karrierjére építi a tevékenységét. Fogalma sincs róla, mit csinál. Ez a hatalom kijelenti, hogy a politika nem más, mint kommunikáció, ami annyit tesz, hogy azt hazudunk, amit akarunk, és ti ezt szépen elhiszitek, mert a virtuális világ a mi birtokunkban van. A virtuális világ a lélek hamis oldalára épít, márpedig a valódi világ egy valódi intelligenciából keletkezett. Következésképpen ezeknek az embereknek végük van, annak ellenére, hogy a felszínen ők a nyertesek. Õk – a múlt rendszer KISZ-vezetői és kommunistái az 1949-ben elkobzott polgári vagyont vitték haza jutalomból, karöltve az internacionális nyugati cégekkel. Az az elit tehát, amelybe a magyar értelmiség, a politikai világ tartozik, nincs benne az én szellemi világomban. Nem foglalkozom velük.” A világhírű építész azonban nem tartja reménytelennek a helyzetet, sőt, úgy érzi, hogy „van a reménynél biztosabb bázis. Élt egyszer egy fiatalember, aki azt mondta, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Római kivégzőeszközökkel megölték. Felszögezték, és lassú, fulladásos halált halt. Ekkor eltemették, és egy lenvászon lepelbe temették. Harmadnapra nem találták a sírban, de a lepel megmaradt, amelyet a test különös módon átégetett. A tanítványai bezárkóztak egy szobába, rettegtek, hogy most aztán ők következnek. Õ meg átment a falon. Az egyik tanítvány leírta: először kísértetnek nézték, de ő enni kért tőlük, és a halat meg a kenyeret a szemük láttára megette. Negyven nap múlva pedig összegyűjtötte őket egy hegyen, és a szemük láttára eltűnt. Ez azt jelenti, hogy ez a fiatalember a fizikai szubtanciát átvitte abba az országba, amire egész életében hivatkozott. Ez az átlépés a világban kinyitott egy kaput. A mi világunk azóta közvetlen kapcsolatba kerülhet azzal a másikkal. Persze ma nem kockázatmentes valamit kigondolni és megcsinálni. Mert az mindkét országban létrejön. Csakhogy ma már más a világ dramaturgiája, mint Egyitomban vagy sumér földön. Ott mindent megtettek azért, hogy az istenek közöttük lakjanak. Az egyiptomi nyelvből pédául hiányzik a miért szó. Helyette a milyen szerepel. Õk olyan imaginációt próbáltak meg a kommunikáció alapjává tenni, amit mi régen elfeledtünk. Mert mi az eredetre, az okokra vagyunk kíváncsiak. Minden dolgok dramaturgiai gyökereire.”

Magyar Kurír