Napi sajtószemle

Határon túli hírek

A Magyar Nemzetben (Megoldatlan papképzés 12.o.) Herdics György apát, a spesnet.info internetes magyar katolikus napilapként működő portál főszerkesztője nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy a portált a közelmúltban a galántai Szent István király plébániatemplomban ünnepi szentmisén adták át a magyar híveknek. Herdics György elmondta: „Az egyház a határokon átível, és ha mi, a magyar katolikus közösség a magyar nemzet részei vagyunk, akkor teljesen természetesnek tartjuk, hogy a magyar nemzet lelki megújulásáért meghirdetett imaévhez mi is csatlakozzunk.” Azzal kapcsolatban, hogy a rendszerváltozás után a szlovákiai magyar hívők imanapot rendeztek a magyar püspökségért, a magyar püspökért, de eddig nem teljesült ez a vágyuk, a lelkipásztor elmondta: „A püspökség nem működhet nemzeti alapon, de magyar püspök lehetne Szlovákiában is. A szlovákiai papok és hívek is örömmel fogadták, amikor a szentatya kinevezte püspökké Orosch segédpüspök urat, aki ugyan nem magyar nemzetiségű, de vannak magyar gyökerei, és éveken, tán évtizedeken át a magyar hívőket is szolgálta. Tehát azt lehet mondani, hogy teljes mértékben nem valósult meg a vágyunk, de talán az is járható út, ha olyan püspökünk lesz, aki egyenlő mértékkel mér mind a magyaroknak, mind a szlovákoknak. Ha tehát olyan főpásztoraink lesznek, akikben látjuk a katolicitást, s egyként pásztorai és támaszai a magyar és szlovák hívőknek, talán nem is lesz fontos a magyar származás. De ma még sok gondunk van, ezt be kell vallani.” Herdics György szerint „Nagy előrelépés lenne, ha a szlovákiai magyar papképzés kérdése megoldódna, mert bizony ez nem megoldott. A legjobb az lenne, ha itthon tanulhatnának teológiát és látogathatnák a papi szemináriumokat, de erre a közeljövőben aligha kerül sor. Addig megoldást jelentene – mellesleg Kassa és Rozsnyó egyházmegyékben már alkalmazták néhány esetben –, ha a magyar papnövendékeket felvételük után bizonyos időre Magyarországra küldenék tanulni, ahonnan aztán visszatérnek saját egyházmegyéjükbe. Ez azonban még nem általános gyakorlat. És baj, hogy nem az, hiszen például a Pozsony–Nagyszombati Főegyházmegyében hatvan olyan plébánia van, ahol szükség lenne magyar papra. A legrosszabb a helyzet a Rozsnyói Egyházmegyében, ahol alig van magyar nemzetiségű pap, pedig tudjuk, hogy ebben a térségben igen sok magyar katolikus közösség van, ahol szlovák papok szolgálnak. Dicséretükre legyen mondva, vannak köztük olyanok, akik megtanulják a magyar nyelvet, csak azért, hogy híveikhez magyar nyelven szólhassanak, de ez sem általános jelenség.”

Hazai hírek

A Heti Válaszban (22-23.o.) Szőnyi Szilárd A vádlottak padján címmel készített összeállítást abból az alkalomból, hogy egyrészt a Holokauszt-emlékközpontban a következő képaláírás olvasható Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök fotója alatt: „A konzervatív antiszemita ideológia egyik vezéralakja, másrészt viszont a székesfehérvári egyházmegye ellenkező előjellel nyitott kiállítást, hogy rehabilitálja a főpásztort, „Akit évtizedekig az antiszemitizmus szellemi vezérének tüntettek fel.” A lapban többen is nyilatkoznak. Orvos Levente somogysámsoni plébános, aki egyik előadója lesz az idei évet a püspök emlékének szentelő egyházmegye áprilisi konferenciájának, elmondta: „Prohászka nem volt antiszemita, ha ezen a náci fajelmélettel való azonosulást, a rasszizmust és a faji általánosítást értjük, ám antiszemita volt abban az értelemben, ahogy megfogalmazta nézeteit, de ezt a felfogást, különös tekintettel a történelmi helyzetre, a keresztény erkölcs sérelme nélkül nem lehet elítélni. Különbséget kell tenni az antiszemitizmus és az antijudaizmus között. Az előbbi olyan rasszista ideológia, amely ellentétben áll a népek azonos méltóságáról szóló egyházi tanítással; az antijudaizmus ugyanakkor a keresztény erkölcs alapján foglalt állást ’a zsidóság jelentős része által képviselt világnézettel, erkölccsel szemben.’ Az antijudaizmusnak is két fajtája van: az elvi vagy erkölcsi, illetve a közönséges zsidóellenesség. Prohászka megnyilvánulásai néhány kivételtől eltekintve a keresztényi szeretet hatókörén belül értelmezhető erkölcsi antijudaizmus korlátai közt maradnak.” Mózessy Gergely történész, a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény igazgatója elmondta: a Prohászka Ottokár életét és munkásságát bemutató kiállítás nem foglalkozik a püspök antiszemitizmusával, s ennek oka, hogy nem tekintik az életmű meghatározó részének, illetve nem akarják erősíteni a Prohászkával szembeni előítéleteket, de az áprilisi konferencián szóba kerül ez a kérdés. Mózessy úgy véli: a püspöknek vannak igazságtalanul általánosító írásai. Ezek közé tartozik A zsidó recepció a morális szempontjából című 1893-as műve, amelyben a zsidóságról csak mint fekélyről, az erkölcs mérgezőjéről és lelkiismeret nélküli lényekről emlékezik meg. „E sorok viszont csak úgy értelmezhetők, ha melléjük tesszük a korabeli liberális sajtó gyomorforgató megfogalmazásait is” – mondta a történész, aki szerint a numerus clausus „mai szemmel nézve nem volt igazságos törekvés. Ugyanakkor torzítás faji alapú nulladik zsidótörvénynek beállítani, hiszen a jogszabály válasz volt egy nemzetiségi problémára. A korabeli viszonyok megértése nélkül pedig felelőtlenség ítélkezni egy időszakról, melyben a közbeszéd része volt az antiszemitizmus, amely felfogásban a szellemi élet legtöbb képviselője osztozott. Prohászka és a zsidóság kapcsolatáról nem lehet teljes képet alkotni, ha az ember nem követi gondolatfejlődését, és nem veszi figyelembe felfogásának szelídülését. Ennek betetőzése az életművet lezáró Zsidó testvéreimhez című írás, melyben a püspök szép szavakkal ajánlja az Ószövetség népének figyelmébe Jézust mint az általuk várt Messiást, s amelynek nyitottsága jóval túllépett azon a határon, amelyet egy akkori főpaptól el lehetett várni.” Ungváry Krisztián, a Holokauszt-kiállítás szakértője igazolhatónak nevezte a tárlat képaláírását, „hiszen Szálasi Ferenc példaképe Prohászka Ottokár volt”. Szőnyi ugyanakkor emlékeztet rá, hogy Ungváry egy korábbi, a püspök szerepét árnyaló tanulmányában azt írta: a tényt, hogy „Prohászkától a jogfosztó antiszemitizmus távol állt, követői nem vették figyelembe.”

Magyar Kurír