Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (Kampány… 4.o.) beszámol arról, hogy Harrach Péterhez, az MKDSZ elnökéhez fordult Újbudán három történelmi egyház egyházközsége, azt kérve: az MKDSZ ne indítson ellenjelöltet az MDF-es Csapody Miklós ellen, aki 16 éve a XI. kerület parlamenti képviselője. A Budai Ciszterci Szent Imre Egyházközség, a Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet, valamint a Dunamelléki Református Lelkészegyesület fájlalja, hogy eddig nem járt a kívánt sikerrel a Fidesz és szövetségesei, valamint az MDF összefogása. A találkozó az MDF kerületi szervezete szerint eredménytelen volt.

A Magyar Nemzetben (Kenyéren és vízen 27.o.) Punk M. Gemma ciszterci nővér, az érdi Regina Mundi ciszterci nővérek apátnője nyilatkozik, akinek ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján adják át a Parma Fidei – a Hit Pajzsa – kitüntetést. Gemma nővér 19 éves korában, 1945. december 16-án öltötte magára a fehér habitust. Az apátnő a kommunista hatalomátvételt követő évtizedekről, az apácák, szerzetesrendek üldöztetéséről és a megmaradás hitéről nyilatkozik. Felidézte: mivel az ő közösségük kicsi volt, a kommunisták szinte legutolsóként oszlatták fel őket, 1950. november 21-én. „A földünket, a monostort elvették, és az újracsoportosulás tiltásával szétszórtak bennünket. Naszályi Emil atyával, teológus doktor és novícius mesterrel azonban másképpen gondoltuk. A nővérekkel egyetértettünk abban, hogy elvehetik mindenünket, de a szerzetesi fogadalmunk alól, amelyet Istennek tettünk, az állam nem menthet fel bennünket. Naszályi Emil atyával összehívtuk a közösséget, és megkérdeztük a nővérektől, hogy vállalják-e az engedelmességet, és titoktartással folytatni akarják-e a szerzetesi életet. Mind a húszan vállaltuk. Kis csoportokba osztottuk őket. Civil ruhába öltöztünk, néhányan a plébánián helyezkedtek el, mások a barátaik, rokonaik által felajánlott lakásokban.”

A ciszterci nővér visszamlékezéseiből kiderül, hogy a szocializmus évtizedeiben Emil atya a budai ciszterci Szent Imre-templomban minden reggel megtartotta prédikációját, „Ödön atya, a plébános nagyon gavallérosan megfizette Emil atyát, és kezdetben abból éltek. Gemma nővér pedig húsz évig dolgozott a dél-budai cukrászüzemben adminisztrátorként Zsófia sororral együtt. „Õ volt a főnököm az üzemben, aztán munka után, amikor hazaértünk, szerepet cseréltünk, ismét apátnő lettem. De olyan hatékony volt a titoktartásunk, hogy nem jöttek rá szerzetesi mivoltunkra. Még az érdi szomszédok sem tudták, kik vagyunk. Engem a nővérek édesanyjának hívtak, Emil atyát pedig Jani bácsinak. Az érdi ház lett azoknak a nővéreknek is a találkozóhelye, mintegy ’anyaháza’, akik másutt laktak, de a zsolozsmát ők is megszakítás nélkül folytatták lakásuk zárt ajtaja-ablaka mögött. A szentgyónás helye és időpontja alkalmanként változott. A titoktartás és az engedelmesség jegyében ment mindenki a munkahelyére, mint a Bakonyban a földekre. Emil atya azt vallotta, hogy amit Isten elvesz, az az Õ akarata. Ha azonban mi hagyunk el valamit a kötelezettségeinkből, azért mi vagyunk a felelősek. A kertet ugyanúgy műveltük, mint a földjeinket. Termesztettünk hagymát, zöldséget, vagy hatvan őszibarackfánk volt, a termést vittük a piacra. Szegényen, spórolósan éltünk, de pénzt mindig tudtunk félretenni.”

A titokban működő érdi ciszterci közösséget a hatvanas évek elejétől egészen 1989-ig rendszeresen figyelték a kommunista titkosszolgálat emberei, egyszer Gemma nővért, Emil atyát és két nővért egy hónapon keresztül mindennap kihallgatták a Fő utcában. Stefka István interjúkészítő kérdésére – „Mi ösztönözte Gemma anyát, hogy egyben tartsa a közöséget, hogy megmaradjon a rend?” – a ciszterci nővér azt felelte: „Jelmondatom: Sancitate et fortitudine! – azaz szentséggel és bátorsággal! Ez vezetett engem és az egész közösséget is az utamon, utunkon. Az Isten keresése. Csendben dolgozva vállaltuk a magányt, a szegénységet, mert bármilyen törpék voltunk, bátran harcoltunk, hogy véghezvigyük, amit elhatároztunk. Számunkra fontos az engedelmesség, mert az engedelmességben szeretetet adunk a szeretetért. Mindezt az Istenért, a hazáért, engesztelésként tettük, tesszük. Sokan pesszimisták és kiábrándultak, ezért mi ezt a magatartást akarjuk elültetni a fiatalok lelkében.”

Magyar Kurír