Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Az egyház állja a hiányt 2. o.) Pápai Lajos megyéspüspököt idézi, aki tegnap közölte: a normatívaelvonások miatt az idén 200 millió forintos hiányt kell önállóan finanszíroznia a győri egyházmegyének, hogy ne kelljen bezárnia az iskoláit. „2006-ban megfinanszírozzuk a kétszázmilliós hiányt, de hogy utána mi lesz, nem tudjuk” – mondta a főpásztor, hozzátéve: hasonló bajok mutatkoznak a papi otthon és az idősek napközi otthona esetében. Mivel pedig az egyházmegye közgyűjteményei a tavalyi támogatásnak csak a felét kapják, itt a püspökség kénytelen csökkenteni a dolgozók létszámát. Németh Emma, a püspöki konferencia gazdasági főtanácsadója közölte: még nincs nyoma, hogy megérkezett volna az iskolafenntartó egyházakhoz az az egymilliárd forint, amelynek egy héten belüli kiutalását Gyurcsány Ferenc miniszterelnök múlt pénteken ígérte meg a felekezet vezetőinek. A pótlólagos kiegészítő normatíva összegével november óta tartozik az oktatási tárca. E miatt sok helyen nem kaphatták meg 13. havi bérüket az egyház közoktatási dolgozói. Batiz András kormányszóvivő közölte: e hét végéig egymilliárd forint további támogatást kapnak az oktatási és szociális intézményeket fenntartó egyházak.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6.o.) Harsay György A pénzügyi megvonások mögött ideológia áll címmel foglalkozik az utóbbi időszak egyházellenes támadásaival. A cikkíró emlékeztet rá: a szocializmusban az egyház a politikai életből teljesen ki volt szorítva, sőt vallási és nevelési ténykedése is erősen korlátozva volt. „Ha az egyházak és a hívők most Magyarországon megpróbálják azt a szerepet betölteni, amely az Európai Unió tagállamaiban, sőt Kelet-Európában (így Oroszországban) természetes és magától értetődő, akkor teljesen alaptalan azt állítani, hogy a klérussal és annak hataloméhségével van probléma” – írja a szerző, egyúttal leszögezi: „Az egyház és az állam elválasztása nem azt jelenti, hogy az egyháznak, amely a hívő emberek összessége, ne legyen joga véleményt nyilvánítani politikai, társadalmi, erkölcsi, vagy más alapkérdésekben. Ilyen követelés ellentmond egy demokratikus társadalom alapelveinek… Az egyházakat az EU-ban sehol nem zárják ki a közéletből.” Harsay tényként állapítja meg, hogy a katolikus és protestáns egyházak Magyarországon és a világon jelentős összegeket és munkát fordítanak oktatásra, karitatív-szociális és más társadalmi támogatásra. „Az egyházak átvesznek számtalan olyan feladatot, amelyet az államok nem tudnak vagy talán nem is akarnak magukra vállalni. Ha az egyházak most pénzügyi megszorítások miatt kénytelenek lennének korlátozni ezt a munkát, vagy teljesen kivonulni az oktatási, szociális és társadalmi területekről, akkor ki venné át tőlük ezeket a feladatokat?” – teszi fel a kérdést a cikkíró. Harsay György egyértelműnek tartja, hogy a pénzügyi elvonásokat szorgalmazó javaslatok háterében ideológia és politika áll, az, hogy ezáltal korlátozzák, mi több, megakadályozzák az egyházak munkáját. Ugyanakkor a cikkíró figyelmeztet: „Nagy kárt jelentene a magyar népnek, ha az egyházak kulturális, karitatív és más intézményeinek működését adminisztratív vagy más módon korlátoznák. Ez elfordulást jelentene az ezeréves nyugati orientációtól. Egy egyházellenes politika kezdeményezői manapság sem Nyugaton, sem Keleten nem találnának se támogatást, se szövetségeseket. Így az effajta lépések csak az ország fokozatos külpolitikai izolációjához és egy újabb történelmi zsákutcához vezetnének. Belpolitikailag pedig feszültségeket teremtenek. Sem az egyikre, sem a másikra nincs szükség. Magyarországnak sok egyéb igazi problémája van, amelyek megoldásra várnak. Erre kell az erőt koncentrálni.”

A Magyar Demokratában (A kigúnyolt… 46-47. o.) Saleh Tayseer, a magyarországi iszlám egyház vezetője nyilatkozik a dán Jyllands-Postenben megjelent Mohamed-karikatúra nyomán az iszlám világban kirobbant tiltakozó hullámról. A muzulmán vezető elmondta: „A muszlim emberek számára Mohamed próféta – béke legyen vele – személye érinthetetlen. Mikor küldetését elvállalta, hatalmas javakat hagyott hátra. Életét szerényen élte. Egy gyékényen aludt, pedig ellenségei kastélyt ajánlottak fel neki, ha felhagy küldetésével. A tudatlanok kövekkel dobálták és szidalmazták, ő mégis kitartott. A pogányokkal vívott csata előtt hívei arra kérték, fohászkodjon Istenhez, hogy pusztítsa el az ellenséget. Õ azonban az égre emelte tekintetét és így szólt: ’Istenem, tedd őket is muszlimokká.’ A muszlimok mindezt tudják. Nem értik hát, hogyan veszi valaki a bátorságot, hogy egy ilyen embert gyalázzon. Nekünk Mohamed hasonló ahhoz, mint Jézus a keresztények számára. Éppen ezért nekem muszlimként is fáj, amikor egyesek Jézussal vagy Máriával viccelődnek. Viszont, ha kiállnék az utcára, és azt mondanám, emberek, álljon meg a menet, Jézus egy szent férfi volt, aki életét áldozta értetek, leintenének, hogy mi közöm mások véleményéhez. Ahogy azonban a többi muszlim sem, úgy én sem értem, miért kéne eltűrnünk, hogy ha valaki nem becsüli saját értékeit, az a másokét is lenézze. Ha valaki a saját gyökereit vágja, az az ő baja. Ha viszont a máséra emel kezet, akkor ne lepődjön meg a következményeken. Számomra nem szólásszabadság, ha valaki mások értékeit tiporja sárba. Az iszlám szerint az ember szabadsága addig tart, amíg nem sért meg másokat. Ha például Indiába utazom, nem hogy nem emelek kezet a szent tehenekre, de attól is óvakodom, hogy bántó megjegyzéseket tegyek rá, vagy marhapörköltről beszéljek. A tüntetések valódi értelme nem az, hogy a sértettségről tudósítson. Az igazi cél, hogy a Nyugat újra megtanulja azt, amit már elfelejtett. A nyugatiak már nem tudják, mit jelent a szentség. Olyan időket élünk, amikor Jézusból – béke legyen vele – bárki szabadon bohócot csinálhat. Kezébe gitárt adnak. Olyan időket élünk, amikor egy olyan könyv, mint a Da Vinci-kód, amelyben azt állítják, hogy Jézus alkut kötött a rómaiakkal és Mária Magdolnával hált, vezetheti az eladási listákat. A liberális erők kitörölták az európaiak tudatát. Az embereknek ideálokra lenne szükségük, amelyek a jó cselekvésre buzdítják őket… Az emberi fajnak csak egyetlen bolygója van. Ha békében akarunk élni, muszáj egymás megértésére törekednünk. Máskülönben csak szenvedés vár ránk.” 

Magyar Kurír