Napi sajtószemle

A HVG-ben (83-86.o.) Izsák Norbert Árulkodó jelek címmel foglalkozik azzal az utóbbi időben több külföldi és magyar lapban is megjelent értesüléssel, hogy a katolikus egyház rehabilitálni készül a Krisztust eláruló Júdást. A cikkíró emlékeztet rá: „Már-már Iskarióti Júdás szentté avatását vizionálták azok az újságok, amelyek a londoni The Times cikke nyomán az árulóvá lett apostol tettének átértékeléséről elmélkedtek. Tehették, mert a jónevű brit napilap egyenesen a Történettudomány Pápai Tanácsának elnökére, Walter Brandmüllerre hivatkozva jelentette a meglepő hírt. Brandmüller aztán gyorsan lehűtötte a kedélyeket, kijelentve, mit sem tud a neki tulajdonított kezdeményezésről.” A szerző szerint mégis sokan úgy vélik, hogy lenne mit igazítani a hagyományos Júdás-képen. Izsák kifejti: a Júdás név egyik alakja Júda, aki a 12 zsidó törzs egyikének ösatyja, erre vezethető vissza a palesztinai Júdea neve, sőt még a zsidó szó eredete is. Ez utóbbival magyarázható az a klasszikus antiszemita nézet, amely Júdás árulását az egész zsidó népre kivetítette. Grüll Tibor ókortörténész a HVG-nek elmondta: már V. századi keresztény sírokon is találni a zsidóságot Júdás népeként elátkozó feliratokat. Izsák megjegyzi: nem csoda hát, ha Júdás szerepének átértékelésétől zsidó és liberális keresztény szervezetek azt remélik, hogy ezzel egyszer s mindenkorra ki lehetne húzni a vallási alapú antiszemitizmus egyik ősi méregfogát. Mindenesetre előrehaladás, hogy manapság kevesebb Júdás-ellenes prédikáció hangzik el a templomokban, mint akár még csak három évszázaddal ezelőtt is. Idézi a lap William Klassen kanadai teológus professzort is, aki Júdás: áruló vagy Jézus barátja című monográfiájában nem fest sötét képet az árulóról. Szerinte ideje átértékelni Jézusnak az utolsó vacsorán, Máté evangéliumában olvasható kijelentését: „Jaj annak az embernek, aki az embernek fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.” Klassen szerint szó sincs arról, hogy Jézus átkot mondott volna Júdásra, szavai inkább az áruló tanítvány későbbi, szomorú sorsára vonatkozhattak. A teológus professzor állítja: Júdás tulajdonképpen Jézus munkatársa lett azáltal, hogy átadta őt a zsidó vallási vezetőknek: ő volt az egyetlen tanítvány, aki megérthette Krisztusnak saját kínhalálával kapcsolatos korábbi jövendöléseit, és Isten eszközeként tevékenyen részt vett a megváltásban. Izsák Norbert szerint ezt a gondolatmenetet támaszthatja alá az a keresztény tanítás, mely szerint Jézus kereszthalála Isten akarata volt, s ezzel maga Krisztus is tisztában volt, vállalta azt. E tekintetben tehát jogos lehet a kérdés: árulásnak tekinthető-e az, ha Júdás Jézus akaratának beteljesülését segítette. Tarjányi Béla professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának prodékánja viszont másként látja ezt a kérdést. Leszögezte: „Az, hogy Isten előre tudta Júdás árulását, és ezt belekalkulálta az emberiség megváltásába, még nem jelenti azt, hogy fehérre kell festeni a feketét. Már a korai egyház is tisztában volt azzal, hogy Júdás közreműködése nélkül nem lenne üdösség.” A lap meg nem nevezett szakértőket idéz, akik szerint alátámaszthatja Júdás esetleg pozitívabb megítélését az, hogy míg Pétert, a katolikus egyház szerint a későbbi első pápát Jézus a Bibliában lesátánozta, addig Júdásról viszonylag kevés szava volt, és őt sohasem feddte meg olyan vehemenciával, mint más tanítványait. Izsák arra is kitér, hogy a Júdás valamiféle rehabilitációját emlegető elképzelések sok vallásos ember szerint elmoshatják a jó és a rossz közötti határvonalat. Tarjányi professzor ezért is tartja lehetetlennek, hogy a katolikus egyház változtasson Júdás hagyományos, negatív megítélésén. Egyetért vele Gábor György vallástörténész is, aki szerint a tudomány sem módosíthat az eddigi sötét képen, már csak azért sem, mert Júdás tetteinek megítélésében még mindig nagy szerepe van a hitnek. HVG/MK

A Heti Válaszban (12-15. o.) Szőnyi Szilárd Kis lépések politikája címmel részben megerősíti, részben árnyalja Ungváry Krisztián állításait Paskai László bíboros, prímásról. Ismeretes: a történész az ÉS-ben számolt be a bíboros, prímás ügynökmúltjáról. Ungváry bírálta Paskai egyéb megnyilvánulásait, de hangsúlyozta, hogy ügynökként semmitmondó jelentéseket adott. A Heti Válasznak Ungváry elmondta: az ügynök kifejezést kell alkalmazni, ha valaki éveken keresztül, ráadásul fedőnéven szóbeli vagy írásbeli jelentéseket ad egy tartótisztnek, akivel titkos lakásokon találkozik. Ez a véleménye Szabó Csaba egyháztörténésznek, az Országos Levéltár főigazgató-helyettesének is, aki Ungváryval egyetértésben nem a tevékenység megnevezését, hanem a jelentések tartalmát tartja fontosnak. Márpedig a szövegek arról tanúskodnak, hogy Paskai László először igyekezett elkerülni az együttműködést, majd tessék-lássék nyilatkozatokat tett, s csak hosszas unszolásra formalizálta kapcsolatát a III/III-ral, de ezután is csak semmitmondó dolgokat jelentett. Szőnyi a jelentések közül különösen érdekesnek tartja azt a beszámolót, amelyet Paskai László 1966-ban, belgiumi útja után adott a jezsuita Muzslay Istvánról, a leuveni magyar kollégium igazgatójáról. Paskai védeni próbálta a jezsuita szerzetest, ahogy Tomka Ferenc plébános, teológus elmondta: azzal, hogy a későbbi bíboros, prímás Muzslayt nem valami reakciós jobboldalinak, hanem kvázi marxistának állította be, nemhogy lejáratni, hanem védeni igyekezett a jezsuita szerzetest. Ezt az értsülést megerősítette Muzslay István is, aki a jellemzést nem tartja bántónak, és nem is szenvedett üldöztetést a kádári hatóságoktól. Felidézte: „Amikor Paskai László nálam járt, elmondta, hogyan szorongatják az állam emberei, és ki is kérte a tanácsomat, hogy ne maradjon-e külföldön. Azt javasoltam, menjen haza, máskülönben olyan embert ültetnek a helyébe, akinek az állam kiszolgálásában nem lesznek lelkiismereti aggályai.” A Heti Válasz az egykori „egyházügyisek” jelenlegi beosztásairól is közöl összeállítást, ezek szerint az ÁEH egyik volt elnökhelyettese – Sarkadi Nagy Barna – most az ÁPV Rt-ben tölt be rangos tisztséget, a másik – Bugár Péter – iskolaigazgató. A hajdani III/III-asok között akad, akinek magánnyomozó vagy vagyonvédelmi cége van, egyikük – Péter-Bartha Gábor – a kormány nemzetbiztonsági kabinetjének a titkára, de a többieknek is kiemelkedő egzisztenciát biztosító állása van. HV/MK