Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (2.o.) Az életet védi a katolikus egyház címmel számol be arról, hogy XVI. Benedek pápa tegnap a Szent Péter téren egybegyűlt zarándokok és turisták előtt az emberi élet védelméről szólt, hangsúlyozva: akkor is védeni kell az emberi életet, ha az beteg, vagy nem teljes értékű. Ostorozta a jóléti társadalmak élvhajhászását, amely magasztalja az életet, amíg kellemes, de hajlamos nem tisztelni, amikor az beteg, vagy nem teljes értékű – írja a baloldali napilap. Népszava/MK

Hazai hírek

Ugyancsak a Népszavában (7.o.) Lazarovits Ernő Meglátni, ami közös címmel az utóbbi negyven esztendő egyik legkiemelkedőbb történelmi jelentőségű eseményének nevezi a II. Vatikáni zsinat Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatát, amely az egyház és más vallások viszonyával foglalkozik. A szerző megalakulása óta tagja a Magyarországon ezelőtt 15 éve megalakult Keresztény-Zsidó Tanácsnak, amely megjelentette Reinhard Nedecker Az egy Isten sok arca című könyvet. A mű első része foglalkozik a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate című dokumentumával. Lazarovits igen hasznosnak tartaná, ha e könyvet és az azóta megjelent tanulmányokat a keresztények és zsidók kapcsolatának alakulásáról minél többen tanulmányoznák. Ezt állapította meg 2005 decemberében a Magyarországi Keresztény-Zsidó Tanács elnökségi ülése is, amelyen Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, a tanács elnöke vezette az ülést, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, a tanács társelnöke, valamint Domán István főrabbi vett részt. Lazarovits István igen üdvösnek tartaná, ha Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, „e kiváló egyéniség a püspöki karral együtt lehetővé tenné, hogy az egyház papjai a Nostra Aetate 40. évfordulója alkalmából ismertetnék a hívőkkel e nagy jelentőségű nyilatkozatot.”

A Népszabadság (Gyulay… 3.o.), a Népszava (Választási tanácsokat ad… 3.o.) és a Magyar Hírlap (Körlevléllel… 5. o.) is beszámol arról, hogy tíz pontban hívja fel a hívők figyelmét a katolikus egyház arra, hogy az országgyűlési választásokon milyen szempontok szerint válasszanak alkalmas személyeket. Gyulay Endre püspök körlevélben kívánja segíteni a választásban híveit, üzenetét vasárnap a szeged-csanádi egyházmegye minden szentmiséjén felolvasták. A múlt héten a református egyház adott ki körlevelet. A Körlevél a választások elé címet viselő írásában a katolikus püspök is előrebocsátja: nem kíván egyetlen párt mellett sem kiállni, csupán arra kéri a híveket, mindnyájan adják le voksukat, de átgondoltan, felelősséggel tegyék ezt. Gyulay Endre a Népszavának elmondta: mindaz, ami körlevelében szerepel, bármely pártnak programjában benne kellene, hogy legyen. Példaként említette az élet védelmét, amely szerinte az embrió tiszteletét, a béranyaság, a klónozás és az eutanázia elutasítását jelenteni, továbbá fontosnak mondta a család szerepét, a szociális igazságosságot. A főpásztor nyomatékosította: mindez felvilágosítás, tanács a hívőknek, nem több. Hozzátette: ha akarna sem tudna egyetlen olyan pártot sem megnevezni, amely maradéktalanul megfelel a keresztényi elveknek. Ugyancsak a Népszavában Gábor György vallásszociológus kifejtette: összességében nem talál kivetnivalót az ilyen tanácsadásban, bár eredményességét megkérdőjelezhetőnek tartja. Elmondta: George Bush amerikai elnököt újraválasztásában segítette a fundamentalista egyházak hasonló – abortusz- és klónozásellenes – megnyilvánulása, ám szerinte Európában, így Magyarországon is kizárt, hogy ezzel az egyházak érdemben és erőteljes hatással lennének a választások eredményére.

A Népszavában (16.o.) Lengyel Tibor A nap embere címmel fölteszi a kérdést: „… miért nem tekintik az egyházak felnőtt, döntésképes embereknek saját híveiket? A hívek közül azok, akik fontosnak tartják, hogy a választáson is olyan személyeket vagy olyan pártokat juttassanak a parlamentbe, akik a keresztény elveket vallják, figyelemfelkeltés nélkül is rájuk adják majd voksukat. Azokat pedig, akik vallásukat különválasztják a politikától vagy kevésbé tartják fontosnak voksuk leadásakor ezt a szempontot, úgysem fogadják meg a még oly jó szándékú tanácsot. Jelzésértékű, hogy maga Gyulay Endre se tudna olyan pártot megnevezni, amelyik maradéktalanul megfelelne a keresztényi elveknek. Van akkor értelme együgyű, ’eltévedt bárányként’ kezelni a híveket, vagy inkább hagyni kellene őket ’Isten képmására teremtett’ önálló egyéniségként dönteni?”

A Népszabadságban (13. o.) Ungváry Rudolf Mindenki mindenkit? címmel leszögezi: „Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Aki pedig titokban jelentett, az besúgó volt. Bárki bármennyire is szeretné, ezen nem lehet változtatni. Azon viszont lehetne, hogy ma is besúgónak számítson. Nem az a gyalázat, hogy valaki besúgó lett, az a gyalázat, ha ezt nem vallja be, ha mellébeszél, ha közéleti szereplőként, a nyilvánosság előtt – nem kér bocsánatot azoktól, akiket a pártállam titkosszolgálatának feladott… Megbocsátani annak lehet, aki bocsánatot kér. Csak az elfogadhatatlan, hogy az egykori besúgó ma is lapítson, vagy hazudjon. Nyilván nemcsak Szabó István filmrendező, nemcsak Paskai László bíboros, hanem számos, máig hallható volt besúgó is ártatlannak tartja magát. Szabót inkább a baloldaliak és a balliberálisok közül, Paskait inkább a jobboldaliak és jobbliberálisok közül ölelik sokan a keblükre. Lehetséges, hogy mindkét oldalon zsigerből úgy érzik, erkölcsi különbség van a baloldalnak és a jobboldalnak kedves besúgó között?” A szerző szerint egy dolog az, hogy valaki bíboros, vagy Oscar-díjas művész, és egy másik az, hogy besúgott. „Paskai László a magyar katolikusok reprezentánsa volt. Szabó István a baloldaliak és a baloldali liberálisok morális instanciája volt. Szabó neve 2005-ben még köztársaságielnök-jelöltként is szóba került. Fájdalmas felismerés, hogy ilyen emberek nem tudtak mit kezdeni sem a rendszerváltáskor, sem másfél évtizeddel később egykori szerepük miatti felelősségükkel. A bennük egykor bízók meg menteni próbálják a menthetőt… Valójában félnek. Az egyik esetben a baloldaltól, a másik esetben a jobboldaltól. De a félelem – hosszabb távra – mindig rossz tanácsot ad.” A cikkíró elismeri, hogy ő is fél, a legjobban a baloldali és a liberális képzeletszegénységtől és előítéletességtől, amely a legalacsonyabb fogódzót ragadja meg. Ungvári idézi Kuncze Gábort: „Az égvilágon semmiben sem befolyásol az eset…, illetve egy következménye van…, el fogok menni a filmszemlére és gratulálni fogok Szabó Istvánnak, ha olyan lesz a film.” A cikkíró figyelemre méltónak tartja, hogy az SZDSZ elnöke tüntetően barátságos volt Szabóval, „akárcsak a miniszterelnök. Pedig jó politikusként most éppen hallgatniuk kellett volna. A vastaps, mely Szabót fogadta, valójában a benne való csalódás elfojtására szolgál. Miközben az ország egy része (mindegy, hogy hányan, valami keveset mi is számítunk, például a választásokon) megvonja a bizalmát a tapsolóktól. De nem azért, mert fasiszta. Még csak azért sem, mert jobboldali.”

A Magyar Hírlapban (15. o.) Görgey Géza Gettó címmel ismételten bírálja a Fidesz egyházpolitikáját, valamint az egyházak viszonyát a Szövetséghez és a MIÉP-hez, s kiemeli: „Mikor felvetődött a Fidesz–MIÉP-koalíció lehetősége, sem a Fidesz, sem az egyházak nem határolódtak el a MIÉP-től.” A református lelkész szerző szerint „annak a ciklusnak az elején, midőn világossá vált, hogy itt higgadt konzervatív pártra nincsen szükség, hogy csak a vaskos demagógia veheti fel a versenyt a gulyáskommunista romantikával, az egykor csuhásozó fiúk felkeresték a mindenkit már csak kötelességből befogadó, hiszékeny és a szocdemeket még mindig a komcsikkal azonosító egyházakat. Így tért meg a Fidesz. Az egyházakat mézédesen fojtó ölelésének gettójába zárta.”

Magyar Kurír