Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (Jerzy Popieluszko… 9.o.) és a Magyar Hírlap (Boldoggá avatták… 7.o.) hosszabban, a Népszabadság (Varsóban… 6.o.) és a Népszava (Boldoggáavatás… 2.o.) néhány sorban számolnak be arról, hogy több mint százezren vettek részt vasárnap Varsóban Jerzy Popieluszko atyának, a Szolidaritás szakszervezet papjának boldoggáavatási szertartásán. Popieluszkót 1984 őszén rabolta el, majd ölte meg a kommunista titkosrendőrség.

A Magyar Nemzet kiemeli: „A halála pillanatában jelképpé nőtt katolikus papra a boldoggáavatása kapcsán kortársai egytől egyig elkötelezett hazafiként, ugyanakkor szerény, csendes emberként emlékeznek, akit az egyre erősebb nyomás alatt sem megtörő egyenessége emelt ki az ellenállók sorából.” „Nem hagyhatom cserben az embereket!” – idézte a halála előtt nem sokkal elhangzott szavait közeli ismerőse, Jan Sochon atya. Egyszerű lengyel lekészt ismert meg benne Romualda Biniak atya is, aki abban a bydgoszczi templomban szolgált, ahol Popieluszko az utolsó miséjét elmondta. A polgári napilap emlékeztet: Jerzy Popieluszko utolsó szentbeszéde is igazolja, hogy gondolatait mennyire átitatták példaképeinek, II. János Pálnak és Stefan Wyszynski prímásnak a tanításai. Így fogalmazott akkor: „Csak az képes legyőzni a rosszat, akiben magában is túlárad a jó… Torz az az eszme, amely csak erőszakkal tud fennmaradni… A Szolidaritás azért ejtette oly gyorsan ámulatba a világot, mert nem erőszakkal harcolt, hanem térden állva, rózsafüzérrel a kezében.”

A Népszabadság (6.o.) Pápai mea culpa címmel figyelemre méltónak tartja, hogy „Az egyháznak a pápa által Cipruson hirdetett egysége a központi üzenete a tavaly júniusban kezdődött és a héten lezáruló papság évének is. A világ minden részéből érkező szeminaristák és papok szerdától péntekig tartó zarándoklatával ér véget Rómában a pedofília botrányától kísért papság éve. Az olasz és az ír sajtó szerint XVI. Benedek – a június 11-ei szentmisén – nyilvános mea culpát gyakorol a papok által elkövetett bűnökért. Erre elsőként William Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa utalt az amerikai Pbs televíziónak április végén adott interjújában. Hangoztatta: nem jó próféta, de nem lepné meg, ha a pápa bocsánatot kérne. A tekintélyesebb olasz vatikanisták viszont irreálisnak tartják, hogy az egyházfő ezt éppen a papi szolgálat ünnepén tegye meg, annál is inkább, mivel szerintük XVI. Benedek a mea culpát már a márciusban az ír hívőkhöz írt levelében kimondta.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (2.o.) Kacsoh Dániel Bíróságon a zsámbéki iskolaügy címmel közli, hogy holnap lesz a következő tárgyalás a premontrei rend által a keresztes nővérek szerzetesközössége ellen indított perben, melynek lényege: a felperes továbbra is szeretné működtetni a zsámbéki Keresztelő Szent János iskolát, ám az annak helyet adó épületet tulajdonló nővérek bérbe adták az ingatlant egy vállalkozónak, aki viszont „kitessékelné” a helyi önkormányzat és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia támogatását is élvező intézményt.

A Népszabadságban (Hagyd már, uram, az esőt!” 5.o.) Kovács Kati énekesnő nyilatkozik, aki 1972-ben megnyerte a Táncdalfesztivált Add már, uram, az esőt! című számával. Elmondta: „Óriási szárazság volt az országban. Koncz Tibor zeneszerzőnek az volt a célja, hogy olyan spirituálét írjon, amelyben esőért imádkozunk. Szenes Iván vevő volt rá, gyorsan megírta a szöveget. A legérdekesebb, hogy miután elénekeltem a Táncdalfesztiválon…, hatalmas esők zúdultak az országra. A dal sikerét ez csak fokozta.” Az énekesnő felidézte azt is, hogy a japán nagykövet fiának esküvőjét a Mátyás-templomban tartották. „Meghívtak, mert egy másik dalt előtte japánul énekeltem a Yamaha Fesztiválon, amiből lemez lett. Ott volt az esztergomi érsek, Lékai László, aki jelezte, szeretne megismerni. Mert aki jó viszonyban van az égiekkel, azt ismernie kell az egyháznak is. Kérte, mutassák be neki azt az énekesnőt, aki esőt ’hozott’. Hozzáléptem, illendően bemutatkoztam, nagy zaj volt, nem lehetett jól hallani; odanyújtotta felém az arcát, hogy jobban halljon. Én viszont nyomban megpusziltam, azt hittem, azért tartja az arcát. A fotósok kattogtak, furcsa helyzet volt, de túléltem. A bíboros mosolygott, és megnyugtatott: minden rendben van.” A tragikus árvízi helyzetre utalva Kovács Kati azt mondta, ma legszívesebben úgy énekelné a dalt, hogy „Hagyd már, uram, az esőt!”

Magyar Kurír