Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (32.o.) Ronaldinho mellett kiállt az érsek, a Népszava (14.o.) pedig Kiáll az érsek Ronaldinho mellett címmel ad hírt arról, hogy Lluís Martínez-Sistach spanyol érsek elfogadhatatlan játékvezetői ítéletnek tartja Ronaldinhónak, az FC Barcelona aranylabdás brazil válogatott labdarúgójának kiállítását a Zaragoza elleni közelmúltbeli meccsen. A brazil játékos a 38. percben kapott piros lapot, és az érsek szerint ezért esett ki a csapat a Spanyol Kupából. MH/Népszava/MK

Hazai hírek

A Népszabadság (Az aláírás… 2. o.) összeállítása szerint a Paskai László bíboros múltjáról előkerült dokumentumok újabb lökést adtak az ügynökvitának. Az orgánum emlékeztet rá: Paskai László és több más ellenzéki vezető mellett Gyulay Endre neve is szerepelt azon a bizonytalan eredetű és tartalmú ügynöklistán, amelyet tavaly év elején egy ismeretlen szakértő tett fel a világhálóra. Gyulay püspök akkor nyílt levélben hangsúlyozta: soha senkiről nem jelentett, „ha mégis előkerülne ilyen papír, tiszta szívvel kijelentem: hamisítvány.” A főpásztor tegnap a hirszerzo.hu portálnak nyilatkozva ezt azzal egészítette ki, hogy csak az 1987-es püspökké szenteléséhez szükséges szöveget írta alá, miszerint nem tesz semmit a Magyar Népköztársaság ellen. Hozzáfűzte: aláírás előtt nem volt ideje és módja ellenőrizni a szöveget, mert épp misére sietett. Ezért vele is megtörténhet, mint bárki mással, hogy előszednek róla valamit. Czene Gábor cikkíró megjegyzi: „az eset felvet néhány kérdést, de válaszok egyelőre nincsenek, amikor Gyulay Endre megtudta, milyen ügyben keresik, azonnal elköszönt és letette a telefont.” Népszabadság/MK

A Magyar Hírlap (7. o.) Paskai nem volt ügynök – állítja egy volt ügynök címmel idézi Tomka Ferenc káposztásmegyeri plébánost, egyetemi tanárt: „Paskai László bíboros kétségtelenül kapcsolatban állt a belbiztonsági szolgálattal. Ezt bizonyítja a történeti levéltárban fellelhető 150 oldalas dokumentum. Ám ügynök és ügynök között óriási különbség volt, noha nevük ugyanazon a 6-os kartonon szerepelt. Paskai László nem volt ügynök. Abba a körbe tartozott, amelyik mit sem tudott arról, hogy rendőrökkel folytatott beszélgetéseiből jelentés készült, hogy fedőnevet kreáltak neki, s hogy kartonján az ügynök felirat szerepel.” A lap megjegyzi: Tomka ezt nem csupán a dossziékból tudhatja. Nem titkolta, hogy 1971-ben római tanulmányai megkezdése előtt kénytelen volt aláírni a beszervezést. Állítása szerint soha nem jelentett, a rendőrnyomozók viszont rendszeresen felkeresték, találkozókra hívták. Egy hatósági idézésre nem lehetett nemet mondani, mint ahogy azt sem ellenőrizhette, hogy használnak-e rejtett mikrofont mondandójának rögzítésére. Tomka Ferenc úgy véli, könyvtári papírokból nehéz megállapítani a történteket. MH/MK

A Magyar Nemzetben ((Téli)ügynökvadászat nagyvadakra, 4. o.) Bogárdi Szabó István, Duna-melléki református püspök nyilatkozik, aki elmondta: az egyházak ügynökkérdéssel összefüggő, nehezen magyarázható, másfél évtizedes hallgatásba burkolózása mögött az is húzódhat, hogy nem úgy érzékelik, hogy az egyházüldöző rendszer mindenesetül megsemmisült volna. „Ez a kampány kellős közepén indított téli vadászat nagyvadakra csak azt bizonyítja, hogy ez effajta ügynöktéma mindaddig elő fog kerülni, méghozzá deformáltan, amíg nem történik meg az egész kérdés teljes körű feltárása.” Az ügynökügyek médiabeli adagolásáról és tálalásának természetéről a püspök úgy fogalmazott: „mintha Auschwitz után csak azzal foglalkoznának, hogy ki volt kápó, de azzal nem, ki állította fel a koncentrációs tábort.” Bogárdi Szabó Istvánt az háborítja fel, hogy mindmáig nincs feltárva „ennek a velejéig korrupt rendszernek a mechanizmusa, nincsenek megnevezve az elnyomórendszert működtetők, a hivatásos ügynökök, tartótisztek, a jelentések megrendelői, felhasználói. Nem kutatják, hogy kik és mire használták fel a többnyire zsarolással kicsikart jelentéseket, illetve, hogy ma hogy vannak, milyen poszton és körülmények között élnek. Így, miközben erkölcsileg pellengérre állítanak hálózattal együttműködő személyeket, a főbűnösök, a régi elvtársak változatlanul markukba nevethetnek.” MN/MK

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (A bíboros köpönyege 27.o.) Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese nyilatkozik, akinek a közelmúltben jalent meg a Vatikán és a Magyar Népköztársaság hatvanas évekbeli kapcsolatait bemutató kötete. A legfrissebb ügynökbotrányokkal kapcsolatan Szabó Csaba elmondta: „Amíg az iratok hozzáférését nem szabályozzák egyértelműen, megfelelő törvényekkel, addig a mostanihoz hasonló ’bombák’ robbanhatnak bármikor. Politikusok, sportolók, művészek – elsősorban jobboldaliak és liberálisok – kerülnek majd újra és újra a ’rivaldafénybe.’ És természetesen az egyházak tagjai, főként a lakosság többségét kitevő katlikusok, a papság és a hívek egyaránt, hiszen róluk – mint a rendszer legádázabb ellenségeiről – akart a hatalom minél többet megtudni. A lényeg azonban, hogy a nagy leleplezések az iratok korlátozott megismerhetősége következtében nem a megrendelőket, hanem a beszervezetteket állítják pellengérre, sokszor azokat az embereket, akiket különböző technikákkal megfélemlítettek, megnyomorítottak zsaroltak, akik maguk is áldozatai voltak az embertelen, elnyomó zsarnokságnak. Igaz, nagy különbség volt a beszervezettek között is, hiszen voltak, akik kínosan ügyeltek arra, nehogy ártsanak valakinek, semmitmondó jelentéseket írtak, de akadtak, akik karriervágyból, megfelelési kényszerből, gonoszságból tettek tönkre embereket. Nemcsak Szabó István vagy Paskai László személye fontos, nemcsak a beszervezettek kilétét kell feltárni, hanem azokat is, akik őket beszervezték, zsarolták, akik használták a jelentéseiket, akik az egész rendszert működtették. Lehetővé kell tenni az egész mechanizmus feltárását, egészen odáig, hogy mi lett az igazi felelősökkel a rendszer összeomlása után, beleértve a hatalmas titkosszolgálati hálózat vagyonának, ingatlanjainak, ingóságainak magánosítását, a szolgálatból kilépők cégalapításainak körülményeit.” Az országos levéltár főigazgató-helyettese arról is szólt, hogy a hatvanas évek elején „Mindszenty helyzete lényegében nem befolyásolta a magyar politikai erők döntését. A prímás igyekezett saját kényszerű állapotával jobb körülményeket elérni a magyar katolikus egyház számára, de törekvései hatástalanok voltak. Mindszentyt a tárgyaló felek inkább céljaik elérésére akarták felhasználni. A Magyar Népköztársaság igyekezett feltételekhez kötni a prímás kiengedését, de a Vatikán is feltételekhez kötötte a távozását. Politikai játszma áldozata lett. A Szentszék nem szólította fel lemondásra, az első körben viszont nem küldtek neki a zsinatra szóló meghívólevelet. Ennek alighanem az volt az oka, hogy jelenléte komolyan befolyásolhatta volna a zsinati tárgyalások menetét, hiszen a tardini, XII. piusi konzervatív vonalat képviselőket erősítette volna Rómában.” Szabó Csaba szerint az 1963-ban meginduló és a rendszerváltozásig tartó tárgyalásokat úgy kell elképzelni, mint egy vásári alkudozást, de a Vatikán tudta, hogy tárgyaló felei rendre becsapják. „A Magyar Népköztársaság és a Szentszék kapcsolatait vizsgálva jól megfigyelhető a hazai rendszer működése, de persze ennél többről van szó. Olyan volt a tárgyalássorozat, mint egy laboratórium, ahol a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok forgatókönyve alapján folyt a munka, a kísérletet pedig a Vatikán végezte el. A nagyhatalmak saját érdeküknek megfelelően használták fel a helyzetet.” MN/MK