Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (Viva Ungheria! 27.o.) Mihályi Géza, az olaszországi magyar emigráció egyik jelentős alakja nyilatkozik, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után hagyta el Magyarországot. Mihályi felidézi, hogy menekült társaival együtt 1957-ben egy évet töltöttek a Római Magyar Akadémián: „A magyar kormány ugyanis azzal fenyegetőzött, hogy ha az olaszok nem rendezik ezt a helyzetet, hogy a Pápai Magyar Intézetet ötvenhatos emigránsok tartják megszállva, akkor a fölháborodott budapesti tömegek el fogják foglalni az Olasz Kultúrintézetet… Az olasz külügyminisztérium, az incidenst elkerülendő, először különféle kollégiumokban ajánlott fel szálláshelyet a Pápai Magyar Intézet diák lakóinak. Ezeket a lehetőségeket én néztem meg, de az ajánlatokat nem tudtuk elfogadni. Ekkor felajánlottak 7,5 millió lírát. Ez önmagában sem volt csekély összeg, de XII. Piusz pápa a magyarok iránt érzett rokonszenvből ugyanennyit küldött a magyar egyetemistáknak. Az Apostoli Szentszéket Kada Lajos értesítette a problémáról és a magyar helyzetről is, ő vitte az államtitkárságra Zágon József és Mester István üzeneteit. A magyarokat őszintén szerető pápa, aki a forradalom kapcsán kétszer is megnyilatkozott, és jól informált volt az eseményekről, november 10-ei rádiószózatában például aggodalmát fogalmazta meg a forradalom vérbe fojtása miatt. ’Atyai szívünk aggódik a magyar nép ellen elkövetett gonosztettek miatt’ – e szavakkal kezdte a beszédet. Nagyon megtisztelő tehát, de nem meglepő, hogy minket is támogatott. A felajánlott pénzen a Pápai Magyar Intézet megvásárolta egy épület két szintjét a Via dei Cestari 34. alatt, ebből lett Rómában a magyar kollégium.” MN/MK

Hazai hírek

A Népszabadság Hétvége című mellékletében (14.o.) Ungár Tamás Liszt a gyóntatófülkében címmel írt riportot az 1100 lelkes, romák lakta Alsószentmártonról. A falu egyetlen nem cigány lakója Lankó József plébános, aki huszonöt éve szolgál itt. Az általa létrehozott Szent Márton Caritas Alapítvány főképp Németországból jut támogatáshoz. A civil szervezet évente 50 millióból gazdálkodik, s a pénzből működtet egy ingyenkonyhát, amely hétköznapokon félszáz helybeli és negyven, szomszédos faluban élő rászorulónak biztosít egytálételt. Az alapítvány óvodát tart fenn Alsószentmártonban, ide 69 gyerek jár, e mellett van a szervezetnek egy tanodája, ahol délutánonként két pedagógus segíti az általános iskolások felzárkóztatását. A falunak csak alsó tagozatos iskolája van, a felsősök Egyházasharasztiba és Siklósra járnak. Lankó József az alsósok közül azokat fogadja a tanodában, akik Siklósra járnak iskolába. Nem titkolja, hogy ösztönzi az alsósok ingázását, mert „Jó, ha a gyerekekben már kiskorukban rögzül, hogy aki boldogulni akar, az reggel elmegy a faluból dolgozni vagy tanulni.” A riport kiemeli, hogy Alsószentmárton a közelmúltban három hétig éhezett, a forráshiányos falunak nem volt arra pénze, hogy kifizesse a január elején esedékes segélyeket. Az elmúlt hetekben a katolikus alapítvány élelmiszercsomagokkal is segítette a helybélieket. A szervezet raktára a sekrestyéje. Az ott álló gyóntatószék dugig van rakva liszttel, margarinnal, tésztával. A plébános elmondta, hogy az élelem itt fért el. A cikkíró ironikus kérdésére – „Gyónásra nincs is szükség a faluban?” – József atya legyintett: „Dehogynem. De aki gyónni jön, azt a plébánián várom.” Népszabadság/MK

Ugyancsak a Népszabadság (A református egyház 1956-ban 12.o.) beszámol arról, hogy a közelmúltban jelent meg a Kálvin Kiadó gondozásában egy több mint 500 oldalas adalék-és dokumentum-gyűjtemény, amely bemutatja, hogy mi történt a Magyarországi Református Egyházban 1956-57-ben. A kötet a szembesülés és a szembesítés egyik alapkönyvének ígérkezik – írja Varga Lajos Márton. Tarr Kálmán református lelkész, a Kálvin Kiadó igazgatója elmondta: legszívesebben kötelező olvasmányként ajánlaná mindenkinek a kötetet. Népszabadság/MK