Napi sajtószemle

A Blikk (23..o.) Õsi civilizáció nyomait hordozza a Biblia? című írása a PM tudományos magazinra hivatkozva elképzelhetőnek tartja, hogy „a Biblia titka nem Isten üzeneteit takarja, hanem egy letűnt, történelem előtti civilizáció emlékeit. Lehet, hogy létezett egy, a Kr. e. 4-3000-ben a mezopotámiainál és az egyiptomiainál is régebbi kultúra? Igaz, a régészek és a történészek nagy része ezt a lehetőséget kategorikusan elítéli, egyre több lelet bizonyítja, ideje átértékelni a történelmet. A törökországi Nevali Coriban például Kr.e. 7000-ben épült házromokra bukkantak, a falakon emberábrázolásokkal.” Paul Hengge vallásszakértő úgy véli: talán a miatt nem ismerjük sok, a Biblia szövege szempontjából fontos szó és kifejezés eredetét, mert az eredet más, mint amit eddig hittünk, vagyis lehetséges, hogy a Biblia eddig eredetinek vett héber szövege egy eddig ismeretlen nyelvből vett fordítás csupán. A. Graham Cairns-Smith, a glasgow-i egyetem biokémikusa, aki évek óta a Biblia tudományos jeleit keresi, emlékeztet rá: „Mózes 1. könyvében ez áll: ’És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából’. És az agyag ideális jelölt arra, hogy az élet kezdete legyen, ugyanis tökéletes táptalajt nyújt mikroorganizmusok számára.” A kutató szerint a Szentírás burkoltan a természettudományos módon megmagyarázott keletkezést meséli el, így nem állít valótlanságot. Blikk/MK

A Népszabadságban (13.o.) Kozma György Melegítő viták címmel reagál Kasza László Kereszténység és homoszexualitás című, a lapban január 9-én megjelent cikkére, amelyben a szerző bírálta az egyház homoszexualitáshoz való viszonyát. Kozma viszont arra figyelmeztet, hogy „a melegeken belül van egy kisebbség, akiket nem az egyház vagy a társadalom kényszerít arra, hogy átalakuljanak, hanem egyszerűen túlzásokba estek és szeretnének a többséggel harmóniába kerülni. Amikor az egyház megértőnek mutatkozik az ő belső küzdelmeikkel, és az önmegtartóztatást javasolja, akkor nem a homofóbiát támogatja, hanem figyelembe veszi az emberi lelki fejlődés sokszínű voltát. Sokak számára a melegség nem végső állapot, mert nem találnak benne belső békét.” A szerző liberálisnak vallja magát, de úgy véli, nem a liberális újságíróknak kell megmondaniuk, hogy mit tegyenek a vallásosak. „De, ha tehetjük, bemutathatjuk egy érem mindkét oldalát… Ha az olvasók azt tapasztalják, hogy a liberálisok hittérítőként csak a dogmákat ismételgetik az ellenérvek nélkül, akkor éppen a liberálisok semleges objektivitásra való képességében kell csalódniuk. Túl gyakori, hogy egy-egy irányzat önelégült lesz, és nem veszi észre az ellenfél rejtettebb, erős igazságait. Óriási eredmény, hogy… ma már az egyház bizony szánja-bánja, hogy valaha máglyára küldött embereket a többségétől eltérő viselkedésük miatt. Ma már csak annyit mondanak, hogy egy paptól, noha együtt érzünk fájdalmaival, mégis elvárjuk, hogy a „rossz ösztönt’, a túlzó, addikt kéjvágyat akár évekre legyőzze. Nem biztos, hogy ennél többet érdemes követelnünk (kívülről) az egyháztól.” Népszabadság/MK