Napi sajtószemle

A Népszabadság (Keretes 2.o.), a Népszava (Szekeres… 3.o.) és a Magyar Nemzet (Szekeres… 4.o.) is beszámol arról, hogy tegnap Seregély István egri érsek hivatalában fogadta Szekeres Imrét, az MSZP elnökhelyettesét. A találkozóra a szocialista politikus kezdeményezésére került sor. A találkozó után Szekeres elmondta: fontosnak tartja pártja és a Magyar Katolikus Egyház közötti párbeszédet, amely szerinte hasznos a szocialistáknak és a társadalomnak is. A kiadott közlemény szerint a két fél egyetértett abban, hogy a Magyar Katolikus Egyház és az állam viszonyának hosszú távon kiszámítható rendezésében kiemelkedő szerepet tölt be a Horn-kormány idején létrejött magyar-vatikáni részleges megállapodás. Szekeres közölte azt is: a megbeszélés egyik célja az volt, hogy beszéljenek a választókerületében található Jászapáti, Kisboldogasszony, plébániatemplom felújítási munkálatairól is. Seregély István a találkozón sürgette a széles körű társadalmi, gazdasági szociálpolitika megvalósulását. A főpásztor és a szocialista politikus is kiemelt fontosságúnak tartotta a szegénység elleni küzdelmet. Népszabadság/Népszava/MN/MK

A Népszabadság (3.o.) Keresztény jelszavak a pártpolitikában című összeállítása szerint a kereszténység régi-új védőbástyájaként lép színre a KDNP. A baloldali lap szerint Semjén Zsolt, a KDNP elnöke katolikus és református összefogásra buzdít. A politikus tegnap, Kőszegen kijelentette: a KDNP mint kifejezetten világnézeti párt, a polgári szövetség kovásza akar lenni. A Népszabadság megjegyzi: „A jobboldali munkamegosztásban pillanatnyilag a KDNP az a párt, amelyik a nagypolitikában a leginkább képviseli a ’keresztény értékeket’, közvetve így a nagy keresztény egyházakat is. Mit szólnak mindehhez az egyházak?” – teszi fel a kérdést az orgánum. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára elmondta: a II. Vatikáni Zsinat úgy döntött, hogy papok és szerzetesek nem lehetnek parlamenti képviselők, de a világi keresztényeket a zsinat egyértelműen arra bátorította, hogy akár saját pártok alakításával is vegyenek részt a politikai életben. Minden párt, amely vállalja a keresztény értékrend képviseletét, helyesen cselekszik – szögezte le a püspök. Hozzátette: több párt programjában is megtalálható a keresztény értékrend, a kérdés csak az, hogy milyen mértékben. Veres András arról nem kívánt nyilatkozni, hogy a KDNP hitelesen jeleníti-e meg a keresztény értékeket. „Ilyen szempontból nem szoktuk minősíteni a pártokat. Szívből örülünk annak, hogy a KDNP a katolikus egyház szociális tanításainak képviseletére vállalkozik, de az egyház nem méricskéli, melyik párt áll közel hozzá. Pont fordítva van, a pártok döntik el, mennyire érzik közel magukat az egyházhoz” – mondta a püspök, titkár. A Népszabadság fölvetette azt is, hogy esetenként szélsőséges pártok is a kereszténység nevében lépnek fel, nem fenyeget-e az a veszély, hogy a szalonképtelen politikai erők a vallást és az egyházat is lejáratják? Veres András azt felelte: „Az egyház nem parancsolhat rá egyik pártra sem, csak bízni lehet abban, hogy a keresztény elveket hirdető politikusok minden egyéb vonatkozásban is tartják magukat az evangéliumi értékekhez.” Bölcskei Gusztáv református püspök emlékeztetett rá: az elnökletével működő magyarországi református zsinat élesen különválasztja a pártpolitikát és a lelkészi tevékenységet. Református lelkészek nem lehetnek párttagok, ha pedig indulnak a választásokon, akkor fel kell függeszteniük egyházi szolgálatukat. Ezek az összeférhetetlenségi szabályok világosan jelzik, hogy egyik pártnak sincs felhatalmazása a református egyház képviseletére. A püspök azt is elmondta: sem a KDNP, sem más párt nem tekinthető a reformátusok érdek-képviseleti szervének, ilyesmire az egyháznak nincs is szüksége. Annak, hogy egy párt mennyiben tekinthető keresztyénnek, elsősorban nem a pártok egyház iránti barátságában kell megnyivánulnia, hanem a szociális vagy az oktatási területen végzett törvényalkotói munkában. Népszabadság/MK

A Magyar Nemzetben (6.o.) Hoffmann Rózsa A mi országunkra várva címmel reagál az SZDSZ „Jöjjön el az én országom” című választási plakátjára. A cikkíró megállapítja: az SZDSZ ezzel a plakáttal azt fejezi ki, hogy „az ember önmagában mindenki másnál többet ér. Törekedjék hát a birodalmát kiépíteni és élvezni, mint egy császár, vagy mint egy multicég feje. Sőt, tegyen is meg mindent azért, hogy egyéni hatalmát kiteljesítse. Semmi és senki más nem számít. Az én országomban azt tehetek, amit csak akarok. Így érhetem el az abszolút szabadság boldog állapotát.” Hoffmann Rózsa figyelmeztet: „Az én országom nem lehet egyben a mi országunk. És nem lehet a te országod. Mert te nem én vagyok. Ha helyet akarok veled cserélni, úgy járok, mint az aranyhalat kifogó halász Tolsztoj ismert meséjében… teljesült sok kívánsága, de mihelyt Isten helyébe akart lépni, az aranyhal visszataszította a nyomorba… aki Istennek képzeli magát, az pusztulásra van ítélve… Az újrakezdésre ismét lehetőség nyílik az áprilisban esedékes országgyűlési választásokon… A kérdés tehát… az, hogy milyen országot építsünk? Gyengét, amelyet könnyen fölfalnak az erősek, vagy szilárdat, büszkét? Olyat-e, amelyben ki-ki – mint egy multicég-birodalom tulajdonosa – egyénileg trónolhat tróntermében, vagy olyat, ahol mindannyian együtt valóban otthon lehetünk? Történelmi tapasztalat, hogy csak az utóbbiban találhatjuk meg a boldogulásunkat. Ezért egy fikarcnyi bizalmat sem szavaznék annak a politikai csoportnak, amely az én országommal vizionál. Magam az én országom helyett a mi országunk eljöveteletében reménykedem. Amely előkészítője lehet a te országodnak is.” MN/MK