Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (6.o.) Agca titkos tervei címmel ismerteti a török Hürriyet című lap egyik cikkét, amely beszámol arról, hogy II. János Pál pápa merénylője, Ali Agca 2000 szeptemberében felajánlotta, hogy elfogja Oszama bin Ladent, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet vezetőjét, ha cserébe szabadon engedik a börtönből. A török újság közölte azt a levelet is, amelyet Agca írt 2000 szeptemberének elején a török hírszerzési ügynökség vezetőjének, és ismertette tervét: be akart férkőzni az al-Kaida soraiba, és bizalmuk elnyerése után Afganisztánban közel akart kerülni a terrorszervezet vezetőjéhez. A levélben azt írta, nagy örömmel hajtaná végre e történelmi tettet. Ha ugyanis Amerika nemzeti hősévé válna ennek révén, az jó lenne a török népnek és a török államnak is. Agca a levélben arra is utal, hogy egy-két évvel a pápa elleni merénylet előtt komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy megöli Háfez Asszad akkori szíriai elnököt. MH/MK

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Beszélni kell… 8.o.) Kazimierz Marcinkiewicz lengyel miniszterelnök nyilatkozik, aki a héten Budapesten folytatott tárgyalásokat. A kormányfő nem ért egyet a Vatikánnal abban, hogy Lengyelország papsága sokat politizálna: „Nem vettem észre, hogy a lengyel egyház részt venne a politikai életben, de ha így tenne, ellenezném. A papok nálunk nem képviselők és nem szenátorok. Évszázadokra visszanyúló hagyomány viszont, hogy főleg a püspökök kommentálják a politikai eseményeket, vagy híveikkel megosztják a benyomásaikat bizonyos eseményekről. Ilyen jellegű megszólalások azonban a kilenecvenes évek elején sokkal gyakoribbak voltak, mint manapság. Természetesen ha a Vatikán utasításokat ad a lengyel papoknak, akkor alá kell rendelniük magukat. Nekünk, világi vezetőknek ebbe semmi beleszólási jogunk sincs.” A lengyel kormányfő azt is elmondta, nem nagyon szokott sem rádiót hallgatni, sem tévét nézni, „viszont gyakori vendége vagyok sok rádió-és tévéállomásnak. Legtöbbször kereskedelmi adóknak, s csak jóval kevesebbszer a Radio Maryjának. Ezen nem is kívánok változtatni, azaz nem fogok ezentúl sem gyakrabban megjelenni a Radio Maryjában.” MH/MK

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Riogat a miniszterelnök 3.o.) Gyurcsány Ferenc tegnapi rádióinterjújából idéz, amelyben a miniszterelnök kijelentette: nem értenek egyet Semjén Zsoltnak, a KDNP elnökének a véleményével, aki szerint az abortusz akkor is megengedhetetlen, ha a magzat nemi erőszakban fogant. Mivel a Fidesz és a KDNP szövetségre lépett, ezért Gyurcsány szerint a Fidesz is „nyilván” a katolikus egyház legszigorúbb tanításaihoz köti a programját. Vígh Ilona, a Fidesz női tagozatának elnöke viszont közölte: a Fidesz és a KDNP megállapodásában nincs szó az abortusz kérdésköréről. Hozzátette: elszomorító, hogy a kormány a sokak számára fájó emlékeket idéző abortusz témakörét kampánytémává kívánja silányítani. MN/MK

A Népszabadságban (14.o.) Görgey Géza Igazság az álságról címmel azt állítja, hogy a jobboldal viszonya az egyházhoz számító, „hideg, mint a lesben figyelő hüllőé: a szavazatainkról van szó. A jobboldal pénzt ígér és posztót (illetve posztot), az egyház pedig azt hirdeti, hogy szavazzanak rájuk. Kényelmes ez a lélektani és gazdasági szövetség, de hosszú távon mindenki ráfizet, főként az egyház, mert teljesen kiszolgáltatottá válik”. A református lelkész cikkíró szerint „Ki kell végre mondani, hogy amit ma a magukat keresztyénnek kikiáltó pártok hirdetnek, az sok minden, csak nem keresztyénség. A nacionalista hangok, az EU-ellenesség…, a turulvédelem, a történelemhamisítás…, az antiszemitizmus mind-mind olyan dolgok, amelyek lényegileg fosztják meg a keresztyénséget a maga eredeti karakteréről. Az egyház a jelen viszonyok helyes ismeretében semmiképp sem tűrhetné meg a maga közelében az ilyen pártokat, de legkevésbé a szélsőjobbot. Sőt, az egyházaknak kellene élen járniuk a szélsőjobb alantas és sunyi eszméinek üldözésében. Velük kapcsolatban a szeretet és megbocsátás emlegetése hazug volna; önfeladás és a szeretet teljes hiánya. A zsidóság és a judaizmus nélkül nem lenne keresztyénség, nem lenne európai kultúra. Elsősorban a lelkészeknek kellene látniuk, hogy a keresztyénség a zsidóságnak mekkora hálával tartozik.” A cikkíró többet is kíván mondani annál, hogy a MIÉP „és a hozzá hasonló bandák eltakarítandók az egyház közeléből. Ugyanis… tagságuk egy része kis árnyalatváltás után (vagy anélkül) elzümmögött a Fidesz felé, az pedig beszippantotta őket messzire nyúló ragacsos nyelvével. A Fideszben tehát nem lehet megbízni. Minden irányba nyitott gyűjtőpárt, s ezért sokan fognak szavazni rájuk a szélsőjobbról is, amelytől nem zárkózik el nyíltan és határozottan, csak hang nélkül emészt tovább és forgatja dülledt szemeit… A Fidesz nem klasszikus értelemben vett kiegyensúlyozott, jobbközép konzervatív párt – egyik jelző sem igaz rá –, hanem egy nagyon is izgága tömörülés. Esetleges győzelmük azzal a beláthatatlan veszéllyel fenyeget, hogy (ha nem is önálló frakció formájában) megint teret kap a szélsőjobb. Nincs az a pénz, nincs az a presztízs a széles világon, ami ezt megérné.” Népszabadság/MK