Külföldi hírek
A Magyar Nemzetben (9.o.) Lóránt Károly Megmentheti-e a Vatikán Európát? címmel fűz kommentárt ahhoz, hogy az EU alapvető jogokkal foglalkozó szakértői hálózata fölvetette, hogy Szlovákia megsérti az unióval szembeni kötelezettségeit, mert egy olyan egyezményt kötött a Vatikánnal, amellyel az abortuszok számát igyekszik csökkenteni. A szerződés szerint a katolikus kórházakban az orvosok lelkiismereti okokra való hivatkozással megtagadhatják, hogy abortuszt hajtsanak végre. A cikkíró emlékeztet rá, hogy a Vatikán hasonló egyezményeket kötött már Olaszországgal, Lettországgal és Portugáliával. Kifejti: a szlovák lépésre azért került sor, mert a szlovák demográfiai helyzet ugyanolyan rossz, mint a magyar, egyúttal felhívja a figyelmet, hogy a demográfiai katasztrófa Európa egészére is jellemző. „A jelenlegi tendenciák folytatódása esetén az eredeti európai népesség két generációnként feleződik és csak idő kérdése, hogy gyakorlatilag kihaljon” – írja Lóránt. Rámutat: az Európai Bizottság nyilatkozataiból kikövetkeztethető, hogy megoldásként a nagyarányú, évi kétmilliót megközelítő bevándorlást javasolják, s erről szóló dokumentumaikban „az ideális bevándorló a húszas éveiben járó, a számítástechnika, az egészségügy vagy az építőipari szakmákban jó gyakorlattal rendelkező szakember, akinek családja nincs és nem is lesz, a nyugdíjaskorhatár elértével pedig önként meghal, hogy ne terhelje a költségvetést. Ezzel szemben a valóság az, hogy egy munkaerőnek számító bevándorlóra legalább három családtagot számolhatunk, akik (joggal) ugyanúgy számot tartanak az európai szociális ellátásra, mint az őshonos állampolgárok… Ha a bizottság tervei valóra válnak, és az európai bennszülöttek demográfiai helyzete… nem javul, azzal számolhatunk, hogy e század végére a bevándorló mozlim lakosság az eredeti európai lakossággal szemben túlsúlyba kerül.” Lóránt leszögezi: „Szlovákiának és az említett többi országnak a Vatikánnal kötött megállapodása nyilván azt a célt szolgálja, hogy e tendenciát visszafordítsa. Félő azonban, hogy pusztán a Vatikán kevés lesz ahhoz, hogy a mai európaiakat a kihalástól megmentse.”
Ugyancsak a Magyar Nemzetben (26.o.) Stefan Lázár Piros, fekete címmel mutatja be Lukács Józsefet, aki 1998. óta irányítja a kölni Mindszenty Magyar Házat, ami vallási, kulturális és társadalmi központ is. E mellett József atya a Köln belvárosához tartozó St. Aposteln-bazilika helyettes plébánosa is. Elmondta: anyanyelvi lelkipásztori szolgálatot ajánlanak fel a közelükbe került magyaroknak, hogy fennmaradjon a kapcsolatuk az egyházzal. Lukács József a helyszínen lehetett részese a Szentatya augusztusi, kölni apostoli útjának. Felidézte: „Nagy élmény volt közvetlen közelből megélni XVI. Benedek pápa látogatását, és látni egymillió fiatal egymás iránti megbecsülését, vidám találkozását, érezni, hogy jó kereszténynek lenni, és érdemes az evangélium tanítása szerint élni. Biztatás volt ez arra nézve is, hogy lehet számítani a jövő ifjúságára, érdemes válaszokkal szolgálni kérdéseikre és megkereséseikre.”
Hazai hírek
A Magyar Nemzet (Kirekesztve a történelemből 4.o.) interjút készített Rázmány Csaba unitárius püspökkel, aki azt állítja, hogy az unitárius öntudat van olyan erős, mint a nagyobb egyházak vallása. „Az unitárius egyház befogadó, de nem térítő egyház. Tudjuk, mit kellene tennünk, hogy magunkat minél jobban megismertessük, de nem tudjuk tenni, mert nincs meg hozzá az anyagi alapunk. Nincs rádiónk, televíziónk, és kisegyházi minősítésünk miatt alig szerepelünk a médiában. Mi a mai napig is a hívek jóindulatából, anyagi áldozatából éljük mindennapi életünket.” Az unitárius püspök nem tudja, mi a magyarázata annak, hogy nem kapták vissza egykori ingatlanjaikat, s hogy a kisegyházak közé sorolták be őket, „… és minősíteni sem akarok. Ettől függetlenül barátinak mondható a viszonyunk az egyházakkal, akikkel több területen és testületben együttműködünk. Egy időben Erdő Péter bíboros, érsek minden ökumenikus rendezvényre meghívott bennünket, ez mostanában – minden magyarázat nélkül – már többször is elmaradt.”
Magyar Kurír