Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (8.o.) A pápa önmagáért kampányolt címmel ismerteti a brazíliai O Globo napilap cikkét, amely a napokban közölte a tavalyi pápaválasztó konklávé részletes voksolási adatait. Az újság egy nevét elhallgató brazil bíboros beszámolójára hivatkozik, aki szerint Joseph Ratzinger maga tartotta kezében a megválasztására irányuló stratégiát az Opus Dei katolikus szervezet közreműködésével. A névtelen forrás azt állítja, hogy április 18-án gyakorlatilag már pápaként lépett be a konklávéba Ratzinger bíboros. „A kiszivárogtatott adatok azt mutatják, hogy Ratzinger az első perctől esélyes volt, és a szavazatok kétharmados többségéért… nem Carlo Maria Martini milánói érsek, hanem a Buenos Aires-i Jorge Maria Bergoglio volt az ellenfele. A második szavazási forduló után a játszma még nyitott volt, sőt a harmadik fordulóban Bergogliót már 40 bíboros támogatta (közöttük a kúriallenes német Karl Lehmann és a brüsszeli Godfried Danneels)… a nyilatkozó bíboros szerint ekkor lépett a színre a Ratzinger-kampánycsoport: Trujillo egyenként beszélt a bíborosokkal, és Bergoglio az utolsó szavazásra 14 voksot veszített Ratzinger javára.” A Népszabadság megállapítja: Ratzinger esélyessége közismert volt. „Sőt az sem volt titok, hogy a bíborosok közül ki kit preferál.” A baloldali orgánum emlékeztet rá: „A La Repubblica már tavaly április 19-én azzal jelent meg, hogy Erdő Péter Ratzingerre szavazott. Amikor erre a Népszabadság római tudósítója április 19-én este, Ratzinger megválasztása után rákérdezett, az esztergom-budapesti bíboros, érsek az esküre hivatkozva nem válaszolt, de megjegyezte: valaki már megint nem tudott csendben maradni.”

Szintén a Népszabadság (8.o.) Ratzinger, a rejtőzködő című írása szerint „Az ujjongó tömeghez nem közelít, audienciákon személyesen csak keveseket üdvözöl, a privát misékre vendéget nem hív. Már a vatikáni kúriának is feltűnt a pápa félénksége.” A cikk emlékeztet rá: akik közelről ismerik, azt állítják, a pápa bíboros korában szívesen sétálgatott a Róma környéki erdőkben, és fogadta az emberek köszönését. „Mára gyakorlatilag megközelíthetetlen, és nehéz eldönteni, miért: tartózkodó lett, vagy fél az emberi kontaktusoktól? II. János Pál stílusa után mindenesetre nehéz megmagyarázni ezt a rejtőzködő magatartást, és bizony már a hívek is keseregnek miatta… Visszafogottság: ez a fogalom hangzik el leggyakrabban a jelenlegi pápával kapcsolatban. A hívek azonban, akik életükben egyszer, ha eljutnak a szokásos szerdai audienciára, keserűen tapasztalják, hogy a pápai kézcsókra legfeljebb tucatnyian találtatnak méltónak. A többiek a helyükön maradnak, és csalódottan szemlélik, hogy XVI. Benedek köszönti a betegeket, távolról áldást oszt, majd sietve távozik. II. János Pál audienciáin sorok kígyóztak, hogy a pápa elé járulhassanak, aki fotózkodott a hívekkel. De ennek vége. A pápai örömujjongás helyét már-már szerzetesi szemérmesség vette át. S az új stílust a híveknek, de még a vatikáni kúriának is szoknia kell.”

A Magyar Nemzetben (6.o.) Érszegi Márk Aurél Egyház a modern világban címmel ismerteti, hogy XVI. Benedek pápa év végén tartott kihallgatásán hosszan elemezte a 40 éve befejeződött II. Vatikáni zsinat hatásait. A cikkíró kiemeli, hogy Joseph Ratzingernek meghatározó szerepe van a II. János Pál-i életműben, elődje megnyilatkozásai nagyrészt az ő gondolatait is tükrözik. Már pápaként a zsinat emberének nevezte II. János Pált. Érszegi a vallásszabadság kérdéskörét érintve hozza XVI. Benedek figyelmeztetését: „… ha a vallásszabadságot úgy értelmezzük, hogy az ember képtelen megtalálni az igazságot, akkor az relativizmusba fullad. Ezt pedig nem fogadhatja el az, aki hisz abban, hogy Isten igazsága megismerhető. A vallásszabadság jelentősége a pápa szerint az, hogy az igazságot nem szabad kívülről rákényszeríteni az emberre, azt benső meggyőződésből kell magáévá tenni. Nem újdonság ez az egyház hozzáállásában, hiszen az őskeresztények a vértanúságot is vállalták, amikor nem voltak hajlandók a római államvallásnak engedelmeskedve a császárt imádni” – írja Érszeg Márk Aurél. Hozzáteszi: „Örök igazságok a mai ember számára értelmezhető módon. Ez XVI. Benedek szerint is a II. Vatikáni zsinat eredménye, aminek megvalósításán továbbra is dolgoznia kell. A modern világgal való párbeszéd nem jelenti azt – figyelmeztette ugyanakkor munkatársait a pápa –, hogy eltűntek volna az ellentétek az egyház és a világ között, hiszen az emberi esendőség változatlan, az egyház pedig továbbra is botránykő a világ szemében.”

Hazai hírek

A Népszavában (7. o.) Bolgár György Hogyan legyünk megmentve és mitől? címmel bírálja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet meghirdető körlevelét. A cikkíró szerint a püspöki testület állítása, hogy nemzetünk nagy bajban van, hamis. Bolgár állítja: a nemzettel egyáltalán nincs baj. Leszögezi: „… azt a látszatot kelteni, hogy Magyarország, a magyar társadalom éppen most, 2006-ban jutott olyan állapotba, hogy csak egy imaév és Isten irgalma segíthet rajta, súlyos tévedés, félrevezetés, megtévesztés. Aminek csak egyetlen logikus, ésszerű magyarázata lehet. Nevezetesen az, hogy a katolikus püspöki kar nem annyira a nemzetet akarja megmenteni, mint inkább a jelenlegi kormányt szeretné megbuktatni. Ezt ugyan nem mondja ki, de a nemzet reménytelen helyzetéről, állapotáról való egyházi elmélkedés szinte szóról-szóra megegyezik az ellenzéki retorikával… De még ha a püspökök úgy gondolnák is, hogy számukra és a hívők számára egy jobboldali kormány előnyösebb lenne, akkor sem rajzolhatnák föl elénk az apokalipszist. Az igazsághoz csakis igaz tények alapján, igaz érveléssel lehet eljutni. Saját érvelésünkhöz úgyszintén.” Népszava/MK

A Magyar Nemzetben (15.o.) Végh Atttila A magány karácsonya címmel úgy látja: „A hétköznapi nyelv nem érti a költői nyelvet… Ahogy nem érti a filozófia nyelvét sem. Egymás mellett élünk, egészen más létsíkokon. Néha úgy érzem, a homo sapiens két alfajra vált szét, és a két alfajt már csak a genetika köti össze. Valódi szellemi kapcsolat nincs a létsíkok között. Ám minél mélyeb, áthidalhatatlanabb a szellemi szakadék közöttünk, annál többet jelenthet a lélek ünnepe, a karácsony. Ezen a napon ugyanis a létsíkok összeérnek. A magányos megérzi a család értelmét, a családok pedig magukhoz hívják a magányos rokonokat. Van remény.”

Magyar Kurír