Napi Sajtószemle

– 2006. január 5., csütörtök | 9:58

Külföldi hírek A Magyar Nemzet (8.o.) Izraelben vizsgálódik a Vatikán címmel ismerteti az al-Kudsz al-Arabi egyik cikkét, amely hírt ad arról, hogy vizsgálatot indított az Apostoli Szentszék, hogy kiderítse, mi történt a katolikus egyház egyik templomával. Az arab újság összeállításából kiderül: az épület Jeruzsálemben állt, s bár még mindig ott van, a gyanú szerint Izrael birtokba vette és zsidó imaházzá alakította át. A Mááriv izraeli napilap úgy értesült: a Szentszék és Németország hivatalosan is tiltakoztak az izraeli hatóságok lépése ellen, Berlin azért, mert az említett templomban német papok szolgáltak. Az izraeli újság valószínűsíti, hogy egy radikális jobboldali zsidó alapítvány öt évvel ezelőtt megszerezte a tulajdonjogát az ingatlannak, pedig erre külön szabályok vonatkoztak, és a keresztény kegyhely nem tudott volna hivatalosan gazdát cserélni. Az alapítvány a hely megvásárlása után nemsokkal a templomot bezáratta, és táblát függesztett ki a kapura. Ezen eltiltotta a keresztény zarándokokat a templom látogatásától, és leszögezte: itt zsidó kegyhely áll. A templomot egyébként még a keresztes háborúk alatt építették, és Szűz Máriának szentelték fel. MN/MK Hazai hírek A Népszabadságban (13.o.) Rosta Miklós Az egyházak és a liberalizmus címmel tagadja, hogy a vallásellenesség szerves részét képezné a liberalizmusnak. A szerző a Liberális Fiatalok Egyesületének elnöke és állítja: „A liberálisok tették a legtöbbet a vallási türelemért, az egyházak és a hívők szabadságáért, azért, hogy az egyházak az állam befolyásától mentes hitéleti tevékenységet folytathassanak.” Rosta szerint egy liberális sem kérdőjelezi meg az egyházak jogát arra, hogy „tevékenységüket elláthassák. Amennyiben az egyházak állami feladatot látnak el, úgy a társadalom tagjainak kötelessége teljesítményüket anyagilag is elismerni. Az egyházak tevékenysége sokszínűvé teszi társadalmunkat, így a racionalitást és a hatékonyságot előtérbe helyező gondolkodásmód mellett is támogatandó a tevékenységük.” A szerző rámutat: „A liberalizmustól idegen minden olyan gondolat, amely egy megkérdőjelezhetetlen igazságot hirdet. De a liberálisok a múltban sem a vallás tanításai ellen, hanem az egyházak megkérdőjelezhetetlennek tekintett előjogaival szemben léptek fel. Ha az egyházak racionálisan nem magyarázható előjogai végérvényesen megszűnnek, az egyházak és a liberálisok közötti viszony harmonikussá és kiegyensúlyozottá válik.” Rosta szerint „az egyházak előjogaira irányuló kérdések, amelyeket manapság a liberálisok feszegetnek, jogosak, de nem előre eldöntöttek. Ha ezek az előjogok nem a társadalmi közjót segítik elő, hanem egy szűkebb csoport érdekeit szolgálják a többséggel szemben, meg kell őket szüntetni. Ha viszont észérvekkel magyarázhatók, nem szabad hozzájuk nyúlni. Az egyházak szabad működését mindenesetre nem veszélyeztetheti semmi, azaz a társadalom tagjainak mindenképpen lehetőséget kell biztosítani, hogy megfelelő módon támogathassák az általuk választott egyházat.” Népszabadság/MK A Magyar Demokratában (36-37.o.) Hankó Ildikó Fekete karácsony címmel megállapítja: a koalíciós többség olyan költségvetést fogadott el a Parlamentben, „amely a diákokat és szülőket arcul csapta, az egyházakat megalázta, miközben szünet nélkül folyik a keresztények diszkriminálása, vallási jelképeik kigúnyolása. Rég nem volt ilyen mélyponton az egyház és az állam viszonya, talán csak az ötvenes években…. A kormány attól sem riad vissza, hogy nemzetközi szerződést szegjen meg, amikor figyelmen kívül hagyja az 1997. június 20-án megkötött vatikáni-magyar megállapodást, amely rendelkezik az egyház közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről. Az állam és az egyház viszonya jelenleg dermesztően hideg, mint a tél, a szociálliberális kormány nosztalgiával gondol a régi, sikeres egyházüldözésekre. A törekvés hasonló, csak a módszerek változtak.” Hankó Ildikó sajnálattal állapítja meg, hogy a keresztényellenesség megmutatkozik az EU-ban is, „ahol egy új inkvizíciót vezetett be az Európai Parlament, teret engedve egyfajta új ortodoxiának, ateista térhódításnak.” A cikkíró ugyanakkor figyelmeztet: „Várakat nem lehet homokra építeni, mert hamar összeomlanak. Egy szűk politikai és gazdasági elit diktatúrája nem elegendő egy olyan szövetség fenntartásához, amelynek megálmodói mélyen hívő keresztények voltak, Adenauer, Schumann, De Gasperi és mások. Újra kell gondolni mindent, visszatérni a kezdetekhez, mert a keresztény értékek megtartó ereje nélkül hamarabb összeomlik az unió, mint bárki gondolná.” Magyar Demokrata/MK A Heti Válaszban (63.o.) Ablonczy Balázs Õszinte szó címmel tényként szögezi le, hogy az oktatási kormányzat világnézeti okok miatt „utazik az egyházi iskolákra.” A történész szerző szerint a további viták elkerülése végett megfontolondó lenne, hogy az egyházi intézményeket, „a mi iskoláinkat, szociális intézményeinket és templomainkat mi tartanánk fenn. Fogadjuk el az alapnormatívát, mert az jár, a többit egyházi adóból, iskoláink, szociális ellátásunk fizetőssé tételéből szedjük össze… ha valaki három-négyszáz éves iskolákba akarja járatni a gyermekét, ahol bizonyosan megszerzi azokat a készségeket, amelyek a sikeres továbbtanuláshoz szükségesek, vagy egyszerűen csak jó eséllyel hitben élő, kötelességtudó és becsületes ember lesz belőle, akkor fizessen. Ha azt szeretné, hogy idős korában méltóságát, szükségleteit, igényeit tiszteletben tartó gondozásban legyen része, akkor is. Ha megteheti. Azoknak, akiknek az iskoláztatás anyagi helyzetük miatt nem megy, legyen segítségére egy jól megalapozott, iskoláink köré szervezett ösztöndíjrendszer, úgy, ahogyan egészen 1948-ig működött… S az őszinte áldozatkészséget is újra tanulni kell…” Ablonczy elismeri: „… nehéz lesz: az egyházak javait elvették, nemcsak a földet, hanem a bérházakat, szociális létesítményeket…, mindent… Lehet, hogy a hívek jelentős része nem viselne el egy újabb, szigorú adónemet, és méltányosságra is biztosan szükség van, de hosszabb távon ez a lépés aligha lesz megtakarítható. Nemcsak azért, mert akkor minden évben ismétlődik majd – egyre élesebben – a mostani provokált vita, amely csak arra jó, hogy aktivizálja a magyar társadalom egy jelentős részében ma is megllévő masszív egyházellenességet. Hanem magunk miatt is. Ebben a társadalmi környezetben, amelyben egyházaink működnek, tanításaiknak aligha lesz foganatja akkor, ha a célközönség könnyedén hárít: ’az én adómból ne leckéztessenek.’ Mert a cél minden vita és kerülő felett: az evangélium hirdetése. A szabad demokraták meg majd kitalálnak valami egyebet.” Heti Válasz/MK