Napi Sajtószemle

– 2005. december 30., péntek | 9:44

Külföldi hírek A Magyar Nemzetben (8.o.) Érszegi Márk Aurél XVI. Benedek első enciklikája címmel közli azt a Vatikánból származó hírt, hogy XVI. Benedek pápa karácsony napján aláírta első enciklikáját, amely a Deus caritas est (Az Isten szeretet) címet viseli, és amellyel kapcsolatban jóformán a Szentatya megválasztása óta folytak a találgatások. A cikkíró úgy tudja: az enciklikán júliusi alpesi nyaralása során kezdett el dolgozni a pápa, ám végleges változatát – amelyet németből fordítottak latinra, hogy majd az alapján készüljenek a hivatalos fordítások – csak januárban fogják nyilvánosságra hozni. A késedelmet a Vatikánban azzal magyarázzák, hogy decemberben több hangsúlyos megnyilatkozás is elhangzott a Szentatya részéről – például karácsonyi és béke világnapi üzenetei –, így nem akarták azoktól elvonni a figyelmet. MN/MK A Népszava (10.o.) Görbe tükörben az év emberei című összeállításában A szentatya humora című részből kiderül: 1989-ben Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa megkapta a Karl Valentin Díjat, amit azok kapnak, akik valamilyen humoros megjegyzést tettek pályájuk során. A lap megjegyzi: a jelenlegi pápa némi félreértés nyomán kapta meg a díjat. Egy alkalommal úgy fogalmazott: a „Miatyánk”-ból sohasem válhat „Mianyánk.” A zsűri tagjai olyan viccesnek találták a kijelentést, hogy a bíborosnak ítélték a díjat. „Pedig Ratzinger jó ismerői szerint amit mondott, teljesen komolyan gondolta, mindenfajta komikus hátsó szándék nélkül” – írja a baloldali napilap. Népszava/MK Hazai hírek A Magyar Nemzetben (7.o.) Seszták Ágnes Ideát meg odaát címmel úgy értékeli a távozó esztendőt, hogy az a rosszabbak közül való. A cikkíró tényként állapítja meg, hogy az ország két részre szakadt: „Ideát a rendszerváltás felszabadította a vallásos embereket. Mindenki hite szerint tisztelheti Istenét, senkinek semmi köze hozzá, melyik templomban, hogyan imádkozik, milyen hitben neveli, taníttatja gyermekét. Odaát ez évben egyre dühödtebb támadásokat kellett az egyházaknak és a híveiknek elviselniük. Bizonyos körökben nevetség és gúny tárgya a kereszténység. Hitükben megsértett tömegek állnak az egyik oldalon, és nem értik, hogyan történhet ez meg egy állítólag sokszínű demokráciában… a miniszter vértolulást kap, ha az egyházi iskolák tanárostul, szülőstül, gyerekestül tüntetnek, de nem az ecstasytablettáért, hanem az egyenlő bánásmódért.” MN/MK A Színes Bulvár Lap (1.,13.o.) Zalatnay: Apáca akarok lenni! címmel számol be arról, hogy a börtönbüntetését töltő Zalatnay Sarolta ötnapos karácsonyi szabadsága december 28-án éjfélkor lejárt, így az énekesnőnek vissza kellett mennie a rácsok mögé. Zalatnay a bulvárlapnak elmondta: 2006-os októberi szabadulása után egy évig koncertezni szeretne, de utána „…merőben új életet kezdek. Csatlakozni szeretnék egy apácarendhez. Tudom, hogy megdöbbentő, de úgy érzem, ezt kell tennem”. A bulvárlap szerint bár nehéz apácaruhában elképzelni az énekesnőt, „nem kétséges, hogy valami megváltozott Cini lelkében”. Az orgánumnak nyilatkozott egy domonkos rendi apáca: „Kismillió oka van annak, hogy meggyőzzük a művésznőt, ne álljon apácának. Az emberek bizonyos kor után nem képesek rugalmasan kezelni a közösségi élet változásait. Sok olyan emberrel találkoztam már, aki egész életében valamely szerzetesrendhez kívánt tartozni, aztán amikor teljesült a vágya, kiderült: nem bír megbarátkozni az új szabályokkal, értékrenddel. A házunk kapuja természetesen mindenki előtt nyitva áll, de aki úgy dönt, hogy élete további részében kizárólag az Urat szolgálja, jól gondolja át döntését.” Színes Bulvár Lap/MK