Napi Sajtószemle

– 2005. december 17., szombat | 10:04

A Szülői Közösségek tegnapi békés demonstrációjáról A négy országos politikai napilap részletes beszámolót és kommentárokat közöl a Szülői Közösségek szervezésében tegnap délelőtt a Felvonulási téri Regnum-kereszt előtt az egyházi iskolákért és intézményekért megtartott békés demonstrációról. A Népszabadság (1.,2.o.) Diákok, táblák mögött – „Az igazi tét a jogállamiság léte” főcímű és Tüntetés az egyházi iskolákért, önként jelentkező kisdiákokkal alcímű beszámolója azt emeli ki, hogy a tüntetésen jórészt iskolás fiatalok vettek részt. Czene Gábor tudósító ismertetve Pápai Lajos győri megyéspüspök, a püspöki konferencia oktatási bizottsága elnökének beszédét, megjegyzi: „Valószínűleg kevesen voltak, akik felidézték magukban, mit is mondott a napokban Erdő Péter bíboros egy adventi rendezvényen: ’minden ellenkező híreszteléssel szemben Magyarországon az állam és az egyház viszonya nagyon világosan, modernül rendezett’”. Az összeállítás Dolgozatok büntetésből? című része azzal foglalkozik, hogy a kiskunfélegyházi katolikus iskoláról korábban olyan hírek láttak napvilágot, hogy a diákoknak kötelezővé tették a részvételt a demonstráción. Az intézmény vezetője azonban tegnap az MTI-nek elmondta: a tanulók csaknem 30 százaléka utazott el szülők és tanárok kíséretében Budapestre, a több mint 600 fős intézményből 203-an. A lap más forrásból úgy értesült, hogy a Kiskunfélegyházán maradt diákok egy részével tegnap – a Népszabadság feltételezése szerint büntetésből – egymás után íratták a dolgozatokat. Népszabadság/MK A Népszava (1.,8.o.) Tüntettek az egyházi iskolák diákjai főcímmel és Az Oktatási Minisztérium nem tesz különbséget a gyermekek közt, számukra mindenki egyenlő alcímmel tudósít. A Népszabadság nem nevezte meg azt a forrását, aki szerint a kiskunfélegyházi katolikus iskolában dolgozatokat írattak a diákokkal, a Népszava viszont igen: Téti Sándorné állította ezt, annak a diáknak az édesanyja, aki szóvá tette, hogy kötelező programnak írták elő a demonstrációt a gyerekeknek. A baloldali orgánum tudósítója, Millei Ilona kihallgatta két diák beszélgetését is a tüntetésen: „Anyád itt van?” „Hülye vagy?” „A nadrágod Dockyard?” „Naná!” A tudósító hozzáteszi: „Közben a szónok azt mondja: ’Azért jöttünk ide, hogy a romlást megállítsuk’.” Népszava/MK Mind a Népszabadság (Keretes 2.o.), mind a Népszava (Keretes 4.o.) közli Fodor Gábor SZDSZ-es ügyvivő nyilatkozatát: felháborító, hogy gyerekeket visznek az utcára demonstrálni az egyházi iskolák magasabb költségvetési támogatásáért. A Népszava idéz egy másik SZDSZ-es ügyvivőt, Gusztos Pétert is, aki az állítja, hogy az egyházi iskolák támogatása az elmúlt években fokozatosan emelkedett, ráadásul jelenleg is több pénzt kapnak, mint az önkormányzati iskolák. Idén az egyháziak 460 358 forintot, míg az önkormányzati iskolák 447 069 forintos támogatáshoz jutottak. A Népszabadság Almássy Kornél MDF-es alelnök szavait is hozza: Magyar Bálint és apparátusa azt vizsgálta, milyen politikai szándékok állnak az egyházi iskolák vezetőinek tüntetése mögött. Inkább le kellene ülniük az egyházak és az egyházi intézmények vezetőivel, hogy meghallgassák problémáikat. Népszabadság/Népszava/MK A Magyar Hírlap (1., 4-5.o.) tudósításának címei: Békés demonstráció tanítási órák helyett – Tüntetés az egyházi iskolákért: csipetnyi politikával. Rovó Attila beszámolójának egyik alcíme: Gyurcsány a földre került. Eszerint a szónokok a megmozdulás elején felhívták a demonstrálók figyelmét, hogy a tüntetés politikamentes, majd amikor ennek ellenére is kitartóan lengetett valaki egy „Gyurcsány, ember vagy?” feliratú táblát, fél óra múlva újra felszólították a résztvevőket, hogy a politikusok nevét tartalmazó transzparenseket tüntessék el. A Gyurcsány-tábla ekkor a földre került, egy polgári körös felirat azonban a magasban maradt. Ennek tulajdonosa a lapnak elmondta: a polgári körök nem politikai szervezetek, bár biztos van olyan is, amely közel áll a Fideszhez. MH/MK A Magyar Nemzet (1.,3.o.) Nem hisznek Magyar Bálintnak címmel közöl beszámolót a demonstrációról. Joó István kiemeli: a tüntetés szónokainak szavaiból kiderült, nem hiszik el a kormánynak, hogy részben teljesülőben vannak követeléseik, amíg az elfogadott parlamenti módosító indítványokban ez nem realizálódik. MN/MK Joó István a polgári napilapban (7. o.) publicisztikát is írt, Tüntető kisebbség címmel. A szerző úgy véli, hogy a diákokat és a szülőket senki sem félemlítette meg, „még a kormány sem. És annál inkább is felkeresték a Regnum-keresztet, mert a kormánydrukker média utóbb azon élcelődött, hogy egy jobboldali politikus keresztényüldözésnek nevezte a demonstráció megrágalmazását. Nem, e szülők nem naivak, nem félrevezethetők a szószékről. Azt kell látniuk, hogy ugyanazok, akik a keresztényüldözés említését kórosnak állítják be, korábban rasszizmussal vádolták Semjén Zsoltot, amiért a képviselő szakállas bácsinak nevezte a ’fiatalok neveléséről’ sajátos módon vélekedő liberális ideológusokat. És azt is pontosan látják, hogy nincs esélyegyenlőség, ahol nekik, adózó állampolgároknak külön pénzekkel is hozzá kell járulniuk egy közoktatási intézmény működéséhez, csak mert ezt nem önkormányzat, hanem egyház felügyeli. Azt tapasztalják ezek a szülők, hogy amint az ő vallásos szüleik négy évtizeden át, úgy ők is, meg a gyermekeik is egy hivatalosan utált, szinte csak kényszerűségből megtűrt kisebbség. Rájöttek, hogy ezért trükköznek az egyházi iskolák finanszírozásának kiszámításában ugyanazok, akik Brüsszel előtt már lebuktak a trükkös konvergencia-jelentéseikkel.” MN/MK Egyéb témák A Népszabadságban (15. o.) Buda Péter és Gábor György Új egyházpolitika – középkori alapokon címmel felidézi, hogy „Balog Zoltán református lelkész, Orbán Viktor egyházügyi főtanácsadója, a Polgári Magyarország Alapítványi igazgatója a minap kijelentette, hogy a jobboldal a polgári magyar nemzetstratégia szerves részévé kívánja tenni az egyházak közösségformáló erejét, mely szerinte a felemelő és bensőséges millenniumi ünnepségekben is megnyilatkozott. Semjén Zsolt, a Fidesz egyházpolitikai programjának elkészítésében közreműködő KDNP elnöke a Balog-féle nemzetstratégia foganatosítása érdekében markáns egyházpolitikai elképzelések valóra váltását ígéri jobboldali kormányzás esetén. Ezek közé tartozik például az egyházak sajátos pénzügyi megtámogatása, a kötelezően választható hitoktatás bevezetése és olyan középkori gyakorlat feltámasztása, mint az egyházi esküvő állami elismerése, azaz a plébániáknak önkormányzati és állami hatáskör biztosítása. S hogy még mi minden, a kilátások meglehetősen borúsnak tűnnek. A jobboldal két prominens egyházpolitikusának nyilatkozatai ugyanis arról árulkodnak, hogy az állam világnézeti semlegességének elve immáron a feledés homályába vész a Fidesz–KDNP politikai szótárában”. A MeH két egyházügyi tanácsadója éles hangon bírálja Semjén Zsoltot, felkészületlenséggel és populizmussal vádolva a KDNP elnökét. A cikkírók szerint „akadnak olyan szerencsésebb helyzetben lévő országok, amelyekben a pártpolitikai küzdelmeket nem a „Jó és Gonosz” szakrális összecsapásának tekintik az egyházak, minthogy ama országokban az egyházak gondosan távol tartják magukat attól, hogy a pártpolitikai kampányok kétes szintjére süllyedjenek le. Egy olyan országban azonban, ahol egyes kérdésekben az egyházzal szemben kritikai hangot megütőket rendre deviánsnak és egyházgyűlölőnek nevezi a ’katolikus egyház lándzsájának hegyét’ képező párt elnöke, van létjogosultsága az egyházi intolerancia feléledése fölötti aggodalomnak.” A Magyar Nemzetben (Felszabadított ember 23.o.) Kránitz Mihály teológus, a Keresztény Közéleti Akadémia elnöke nyilatkozik, annak kapcsán, hogy – amint arról tegnapi számunkban beszámoltunk – az akadémia december 18-án önálló havilappal jelentkezik. Kránitz Mihály kifejtette: „Az akadémia ökumenikus keresztény szellemben működik, de a KKA-hoz társuló alapítvány már jobban disztingvál; például pályázatok kiírásával, amelyekre kifejezetten a katolikus egyház szociális talaján álló pályaműveket várunk. Jövő év márciusában jár le például Hittel a nemzetért pályázatunk határideje, itt az ’56-os forradalomban tanúsított keresztény helytállás példáiról szóló beszámolókat várunk. De vannak olyan pályázataink is, amelyek csak egyszerűen tenni akarnak valamit az emberért, emberi közösségekért. Anyagi forrásaink nagyon behatároltak, de úgy érezzük, még így is meg tudjuk sokszorozni a jó szándékú kezdeményezések hatását”. A KKA elnökének szavaiból kiderül, hogy az akadémia célja a keresztény értékek közvetítése, különös tekintettel a keresztény társadalmi tanításra. Bár szoros a kapcsolatuk az egyházi vezetőkkel, a KKA mégis civil szervezet, amely nem felső utasításra jött létre. Más nyelvezettel, más rétegeket elérve fogalmazzák meg a keresztény tanítás üzeneteit a közélet dolgaiban. „Megfogalmazzuk a keresztény álláspontot a gazdaság jövőjéről, az egészségügy helyzetéről, a határon túl élő magyarokról, a kettős állampolgárságról – ezekben a témákban konferenciákat szervezünk, sajtótájékoztatót tartunk, nyilatkozatokat teszünk közzé. Próbáljuk elültetni a keresztény szempontot a hangos, zajos és sok tekintetben nem keresztény alapokon álló hazai közéletben. Igyekszünk az ember javát szolgálni. Nem politikai programot fogalmazunk meg, de igyekszünk hatással lenni azokra a közéleti szereplőkre is, akiknek felfogása a vallásról meglehetősen téves. Nézetünk szerint nem választható szét a közéleti ember és a hívő ember. Szent István például egyszerre volt kiváló politikus és hívő ember.” Kránitz Mihály bizonyosra veszi, hogy a jövőben mind nehezebb lesz képviselni a kereszténység véleményét a különböző dolgokról, , „…mert azok a hatások, amelyek az embert ma érik, a kommunikációs eszközök rafinált módszerei, lényegében rövidre zárják a gondolkodást, és nem viszik tovább az életet a szellem és lélek irányába. Mégsem keseredhetünk el, mert történelmi küldetésünk, feladatunk van. Nem véletlen, hogy éppen ebbe a zilált korba születtünk; és nem felejthetjük el azt sem, hogy minden történelmi kornak megvan a maga problémája, mert az ember a jó és a rossz, a világosság és a sötétség feszültségében él. Viszont ebben a küzdelemben nagy segítségünk is van: a megtestesülés révén az ember megláthatja az 'Embert', az 'Istenembert', aki mindenben hasonlóvá lett hozzánk – a bűnt kivéve”. MN/MK