Napi sajtószemle

– 2005. december 12., hétfő | 9:47

A Népszabadságban (4.o.) Györe Zoltán A Világ Igazai Vas megyében címmel idézi fel Prugberger József orvos és Õri-Wachter István szerzetes emlékét abból az alkalomból, hogy az izraeli Jad Vasem Intézet posztumusz kitüntetést adományozott nekik, a vészkorszak idején tanúsított, önfeláldozó magatartásuk miatt. Az oklevelet szerdán Kőszegen veszi át Németh László, az Isteni Ige Társasága misszióházának tartományfőnöke, a Világ Igaza kitüntetést pedig Szombathelyen adják át a 94 éves Prugberger Józsefnének. A cikkből kiderül: Prugberger József és Õri-Wachter István 1944 tavaszán Kőszegen életük kockáztatásával mentették meg a gettóba hurcolástól az akkor 11 éves Görög Sándort. Prugberger József jó barátságban volt az ugyancsak Szombathelyen orvosként dolgozó Görög Dénessel, aki a Sztójay-kormány idején megkérte Prugberger doktort, hogy helyezze biztonságba két gyermekét, Klárát és Sándort. Így került a kislány a szombathelyi Annunciáta nővérek zárdájába, Sándor pedig Kőszegre, Õri-Wachter István oltalma alá. Klára a zárdában tüdőgyulladást kapott, kórházba kellett vinni, ahol egy nyilas dolgozó feljelentette, majd a kislányt gettóba hurcolták. Innen a családdal együtt később Auschwitzba deportálták. Csak a Kőszegen maradt Sándor élte túl a holokausztot, ő ma 72 éves, Széchenyi-díjas, akadémikus. Jelinek Endre György, a vasi hitközség elnöke a lapnak elmondta: a közelmúltban megbeszélést folytattak a szombathelyi megyéspüspöknél, Konkoly Istvánnál, amely azt a célt szolgálta, hogy a szólamokon túlmutató együttműködés alakuljon ki a történelmi egyházak között. Konkoly püspök az orgánumnak idézte a II. Vatikáni zsinat álláspontját, amely szerint Isten előtt mindenkinek azonos a méltósága, függetlenül attól, hogy mely néphez, kultúrához vagy valláshoz tartozik. Ezért konfrontáció helyett törekedjünk a bizalomteljes dialógusra, egymás jobb megismerésére. Népszabadság/MK Ugyancsak a Népszabadság (17.o.) Árverés a kálvária javára címmel ír arról, hogy a tervek szerint a jövő év húsvétvasárnap adják át a megújult józsefvárosi kálváriát a terézvárosi Epreskertben. A cikk emlékeztet rá: az epreskerti kálvária a XVIII. századi külváros egyik meghatározó dísze volt. Az eredeti, szerény kálváriát felváltó alkotást Schwartz Anna Mária építette vezeklésül, miután férje megöléséért kolostorba zárták. Az építkezés 1749-ben fejeződött be, a dombon álló, kápolnát is magában foglaló építményt az évtizedek során szobrokkal, majd stációkkal egészítették ki. A XIX. század utolsó harmadában azonban a várorész elöljárói úgy ítélték meg, hogy a kálvária akadályozza a közlekedést és a várorész fejlődését. Ezért 1893-ban elbontották, és Stróbl Alajos szobrászművész kezdeményezésére kövenként átvitték a szobrászképzés fellegvárának számító Epreskertbe. Idővel a kálvária romantikus rommá vált. A városvédők által kezdeményezett Barokk Kálváriákért Alapítvány azonban célul tűzte ki az építmény teljes rekonstrukcióját, az állam, az önkormányzat és a segíteni kész civilek támogatásával megkezdte a műemlék felújítását. Bár az újbóli józsefvárosi elhelyezésre nem volt mód, azt sikerült elérniük, hogy a kálvárisa újra kitárja kapuit. Évenként három alkalommal az egykori kápolnatérben rendezik meg azokat a bemutatókat és kiállításokat, amelyeken az egyházi tárgyú művészet – a zene, a képzőművészet, az irodalom – találkozhat a közönséggel. Népszabadság/MK A Magyar Nemzet (5.o.) A neoliberalizmus fiaskója címmel számol be egy közelmúltbeli, a Zsigmond Király Főiskolán rendezett konferenciáról, amelyen Anderle Ádám társadalomkutató felidézte: amikor a püspöki konferencia 2000-es dokumentumát anonim módon felolvasta hallgatóinak, azok azt hitték, radikális baloldali szövegről van szó. A professzor leszögezte: a katolikus egyház megfogadta az örök érvényű bölcsességet, amely szerint arra kell haladniuk, amerre az emberek, nem pedig direktívákat előírni számukra. A konklúzió: a szocialista pártoknak is meg kellene szívlelniük ezt a gondolatot. (A tudósításból nem derül ki, hogy Anderle Ádám melyik püspöki konferencia dokumentumára gondol, de valószínűleg az Amerikai Egyesült Államok főpásztorainak szociális nyilatkozatára. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Igazságosabb és testvériesebb világot című dokumentuma 1996-ban jelent meg. – a szerk.) MN/MK