Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (8.o.) Magyarázatot vár a pápa című írása szerint nem amiatt lehet „történelmi” a katolikus főpásztorok jövő heti „csúcstalálkozója”, hogy új bíborosokat kreál XVI. Benedek pápa, hanem mert a Szentatya november 19-én megvitatja a bíborosokkal az egyházban történt szexuális visszaéléseket. A lap szerint a vatikáni találkozót „többen kétkedéssel fogadják”, mivel a megbeszéléseket nem a pápa, hanem William Joseph Levada, a Hittani Kongregáció prefektusa vezeti majd. „Az amerikai főpap hazai sajtója meglehetősen rossz. San Francisco korábbi érsekét nemcsak konzervativizmusa miatt támadják az amerikai médiumok, hanem azért, mert szerintük neki is szerepe volt abban, hogy a Vatikán nem büntette meg kellőképpen a szexuális visszaélésekbe keveredett amerikai főpapokat” – írja a Népszava. A lap idézi Barbara Blaine-t, az áldozatokat képviselő szervezet alapítóját: „Csak akkor nyilatkozhatunk pozitívan, ha kedvező lépéseket jelentenek be.” Közölte: szervezete azt várja el a Vatikántól, hogy közösítse ki azokat a papokat, akik ilyen bűncselekményeket követtek el. Barbara Blaine nem bízik abban, hogy az elkövetkező időkben forradalmi lépéseket tesz a Szentszék. Szerinte sokkal hasznosabb lenne, ha az egyházi vezetés a bűncselekményt elkövetett papokkal szembeni eljárásba bevonná az ügyészséget és a rendőrséget is.

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (Felszentelték… 14.o.) beszámol arról, hogy felszentelték tegnap az Országos Rehabilitációs és Fizioterápiás Intézet (ORFI) közösségi központját, amely egy kápolnából, klubgalériából és konferenciateremből áll. A kápolnát Erdő Péter bíboros prímás szentelte fel. A magyar katolikus egyházfő kiemelte: „Egy ilyen kápolna rendezi körülöttünk a teret és az időt, megerősít minket abban, hogy van értelme az életünknek, szenvedésünknek, adott esetben a halálnak is.” Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának vezetője ünnepi beszédében így fogalmazott: „Ritka megrendítő és elgondolkodtató pillanat egy kápolna avatásán részt venni. Ott az ember egy magasabb hangforrás felé fordulhat, és meghallhatja az Úr hangját.”

A Magyar Nemzetben („Nekünk most kellene Mindszenty” 5.o.) Szőke János szalézi szerzetes, a magyar boldoggá avatandó személyek posztulátora, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány kuratóriumi tagja nyilatkozik, aki a vértanúhalált halt püspök, Bogdánffy Szilárd közelmúltbeli boldoggáavatásáról elmondta: „Bogdánffy Szilárd boldoggáavatása a liturgia fenségével és erejével minden bizonnyal elindítja azok sorának nyilvános tiszteletét, akik vértanúként vagy hitvallóként szenvedés árán is helytálltak Krisztus és az egyház igazságáért.” Szőke János Mindszenty József bíboros hercegprímás boldoggáavatásának folyamatáról elmondta: „Már két csoda is fűződik a bíboros nevéhez, egy magyarországi és egy dél-franciaországi, úgyhogy szerintem nem lehet semmi akadály. Mindszenty életében és hitében nincs semmi olyan gyarlóság, amibe bele lehetne kötni. Ha lenne, akkor a kommunista diktatúra gyökereiben forgatta volna ki ezeket a gyarlóságokat, annak érdekében, hogy megalázzák a magyar katolikus egyházfőt. Nem tudom, mi a késedelem oka…” A Szentszék és Mindszenty József kapcsolatáról P. Szőke kifejtette: „Ha alaposan megvizsgáljuk Midndszenty bíboros lelkivilágát, világossá válik, hogy élete legnagyobb keresztjének nevezte, hogy el kellett hagynia Magyarországot, illetve, hogy az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította a Szentatya. Õ soha nem mondott le, de méltósággal elfogadta a pápa döntését. S hogy milyen nagyvonalú volt Mindszenty e tekintetben, azt az is bizonyítja, hogy amikor a bécsi Pázmáneumban szentmiséket tartott, mindig tisztelettel beszélt a pápáról, soha nem érződött rajta a sértődött érsek magatartása. A hívek többsége azt várta, hogy Mindszenty majd célozgatni fog a pápa őt érintő döntésére. Nem így történt. Kitűnő ismerője volt a Szentírásnak, a teológiának és a magyar történelemnek. Ezek képezték beszédeinek legfőbb tartalmát. Nem véletlenül vallotta azt, hogy ’Állok Istenért, egyházért, hazáért’!” A posztulátor határozott véleménye, hogy Mindszenty József boldoggáavatása „nem kerülhető meg, és csak idő kérdése. Hangsúlyozom azonban, hogy Mindszenty nekünk, magyaroknak most kellene. Most lenne olyan lelkipásztori hatása a Kárpát-medencében élő egész magyar nemzetre, ami meghatározó jelentőséggel bírna… A Mindszenty bíborosról szóló mintegy háromezer oldalas anyag vizsgálata reményeim szerint 2011 nyarára befejeződhet, ezután a szakteológusok és bíborosok újabb egy év alatt elvégezhetik a teológiai és történeti vizsgálatokat. Számításom szerint 2012 közepére befejeződhet ez a nehéz feladat. Mondanom sem kell, ez az én feltételezésem. A római szakembereknek azonban én nem szabhatom meg a munka ütemét. Ez alatt az idő alatt megvizsgálhatják a Mindszenty bíboros közbenjárására történt csodákat is, úgyhogy ilyen formában szabad lehet az út, hogy Magyarország néhai hercegprímását másfél évtized után boldoggá avassák. Õ azt vallotta: ’… akarok lenni népem lelkiismerete…’ Õ ezt komolyan gondolta, és eszerint is élt. Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy a Kárpát-medence magyarsága körében ma élő legyen Mindszenty bíboros tisztelete.”

Az interjú alatt olvasható A per az egyház elleni hadjárat döntő mozzanata volt című összeállítás, amely emlékeztet rá: „A kommunista diktatúra 1946-ban általános támadást indított az egyház ellen (1946-ban még nem volt kommunista diktatúra Magyarországon, koalíciós kormányzás volt. Az viszont igaz, hogy a szovjetek által támogatott Rákosi Mátyás vezette kommunista párt befolyása meghatározó volt, s nyílt erőszakkal törekedett az egyeduralom megszerzésére, ennek részeként támadta folyamatosan rendkívül durva, alpári módon a magyar katolikus egyházat, felhasználva a fizikai erőszakot is – a szerk.) Ennek szerves része volt a befolyásos egyházi személyek koholt vádak alapján való bebörtönzése, bántalmazása, gyógyszeres-kábítószeres kezelése, kirakatperbe fogása és kivégzése vagy éppen lemészárlása. Magyarország néhai hercegprímását, Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket is koncepciós kirakatperben ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre 1949-ben. Olyan perben, amelynek során a diktatúra által előzetesen meghatározott politikai cél elérése érdekében felhasználták a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást. Mindez a sztálini hatalom magyarországi pribékjeinek azon igényével történt, amely az egyház és az istenhit megsemmisítésére irányult.”

Magyar Kurír