Napi Sajtószemle

– 2005. december 7., szerda | 9:55

Külföldi hírek A Blikk (24.o.) Tiltakoznak a boldoggá avatás ellen címmel számol be arról, hogy teológusok, filozófusok és vallástörténészek csoportja egy, a Corriere della Sera című olasz lapnak eljuttatott közleményben tiltakozik II. János Pál boldoggá avatása ellen. A tizenhárom értelmiségiből álló csoport szerint túl gyorsan kezdődött el az eljárás, így nem lesz idő arra, hogy tüzetesen átnézzék az április 2-án elhunyt pápa hátrahagyott műveit. A csoport aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy lassítsák a Szentatya boldoggá avatásának procedúráját. Blikk/MK A Népszabadság (9.o.) Klaus aláírta az egyházi törvényt címmel ad hírt arról, hogy az egyház kérése ellenére Václav Klaus cseh államfő aláírta az egyházi törvény módosítását, arra hivatkozva, hogy a kánonjog nem helyezhető a csehországi jogrend fölé. A módosítást követően az állam jogosult lesz ellenőrizni az egyházi iskolák, továbbá a szerzetesrendek által alapított egészségügyi, szociális intézetek, s egyéb jótékonysági szervezetek gazdálkodását. A jogszabály januártól hatályos, de a kormánykoalícióhoz tartozó Kereszténydemokrata Néppárt (KDU-CSL) vezetői már jelezték, hogy akárcsak két évvel ezelőtt, néhány napon belül ismét az Alkotmánybírósághoz fordulnak, kérve a vitatott cikkely újbóli megsemmisítését. A legfőbb bírói testület két évvel ezelőtt úgy foglalt állást, hogy a módosításban foglaltak az egyházak autonómiáját sértenék meg. Václav Klaus elismerte, hogy az egyház oktatási és különféle szociális intézményei és szervezetei kizárólag az egyházak belső szabályai alapján jönnek létre. Ha azonban jogi személyekké válnak, akkor a tevékenységük már nem csupán az illetékes egyházak ügye, tehát csakis a cseh jogrend alapján működhetnek. Népszabadság/MK Hazai hírek A Magyar Hírlapban(17.o.) Béndek Péter A politikai parancsolat címmel reagál Gusztos Péter SZDSZ-es ügyvivő és a szabad demokraták egyházfinanszírozással kapcsolatos elképzeléseire. A cikkíró megállapítja: a liberalizmus legfőbb hiányossága éppen a szabadság folyamatos félreértése, és ennek következtében az aláásása. Béndek kifejti: „Egy társadalom tagjainak szabadsága… feltételek komplex rendszerében valósulhat csak meg. E feltételek kialakítása sohasem vált tökéletesen átlátott feladattá, de annyit lehet tudni róla, hogy a legalapvetőbb alkotmányos normákon túl leginkáb érzékenységet és intelligenciát... követel. A konkrét esetben, amikor az egyházak már nem rendelkeznek azzal a befolyással, amely veszélyeztethetné a társadalom békéjét, vagy akárcsak az állami ideológiai pártatlanságát, és helyette olyan erők szabadultak el, mint a fogyasztói pszichózis és az általa diktált, a bonyolultabb társadalmi intézményeket kikezdő rövid távú, korlátolt gondolkodás, a társadalomnak jól felfogott érdeke lehet – nota bene: a szabadság feltételeinek megőrzése érdekében – az egyházak megerősítése”. A cikkíró leszögezi, hogy jelenleg az egyháznak mint társadalmi funkciónak a megerősítésére van szükség, mivel más területen nem indult el azoknak a kompetenciáknak a kialakulása, amelyek megmenthetnék az emberiséget a mai tendenciák veszélyes következményeitől. A szerző ugyanakkor megjegyzi: „Ehhez persze nem a Semjén Zsoltokra van szükség. Velük az egyházak hagyományos hatalmi oldala juthatna szóhoz, amely az evangélium, a szeretet parancsolata, és a legkiválóbb keresztény elméknek: a Dosztojevszkijeknek, a Bergyajeveknek és a többi szenvedőnek ellenére mindig is uralkodott az egyházak, legelébb is a római katolikus egyház felett. Az egyházakkal szembeni kritika a bolsevizmus bukása után – ha már Krisztus halála nem volt elég ehhez – csak a hatalom kritikája lehet. Az evangélium ellenben társadalmi szervezőerőt jelenthet az önző, rövidlátó, embertelen normáknak legalább a kodifikációja ellen. Legalább ne emeljük törvényerőre ezeket, ha már! Legalább a kritikájuk lehetőségét tartsuk fenn, ha már!” A cikkíró szerint a liberalizmust körbefonja a populizmus hidrája. Béndek kifejti: „A liberlizmusnak megvannak az erényei, de rendszerként sohasem volt annyira zárt vagy akárcsak logikus, hogy ne lehessen kiverni az egyik fogát a szomszédos fog veszélyeztetése nélkül. Bizony ki lehet és ki is kell! A társadalom… nem engedheti meg magának, hogy eluralkodjon felette egy pozitív dogma, hanem latba kell vetnie minden képzelőerejét annak érdekében, hogy új alapokra helyezze a kritikát. Ebbe belefér az evangéliumhoz hű, folyamatosan reformált egyházak iránti türelem, hátha lehet tanulni tőlük példának okáért a szabadság konzervatív gyakorlatáról.” MH/MK