Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava Szép Szó  című mellékletében (3.o.) Rónay Tamás Váratlan sorsforduló  címmel idézi fel, hogy negyven éve ért véget a II. Vatikáni Zsinat, amelyet a szerző a katolicizmus szempontjából a XX. század legjelentősebb eseményének nevez, „hiszen néhány év alatt szinte évszázadokat fejlődött az egyház: felkészítették az új kor kihívásaira.

A zsinatnak két főszereplője volt: XXIII. János pápa, akinek volt bátorsága ahhoz, hogy a kúria befolyásos személyiségeinek akaratára fittyet hányva összehívja, valamint VI. Pál, aki János pápa halála után folytatta a zsinatot, s véghezvitte reformjait.” Rónay megállapítja: manapság nagy vita zajlik arról, hogy az egyház mennyire maradt hű a zsinat intézkedéseihez. Kifejti: „Az eltelt évtizedek alatt kiderült, hogy bár a főpapok túlnyomó többsége reformokat szorgalmazott a II. Vatikáni zsinaton, később sok kérdésben már nem értettek egyet. Több francia és német teológus ugyanis úgy értelmezte az eseményt, mint valaminek a kezdetét. A hatvanas évek második felében a főpapok még igyekeztek a zsinat szellemében ténykedni.

1968-ban az egyház liberális teológusai, köztük Joseph Ratzinger, a jelenlegi XVI. Benedek közös nyilatkozatot írtak alá a hollandiai Nijmegenben, amelyben kijelentették: ’Az inkvizíció minden formája káros. Reméljük, hogy szabadságunkat mindenhol tiszteletben tartják, akárhol publikáljunk is’. Később azonban a zsinat több vezető személyisége úgy érezte, hogy az elfogadott dokumentumokból semmi sem valósult meg. Karl Rahner például azt fájlalja, hogy ’az ökumenizmus terén a zsinati tavaszra nem következett gyümölcshozó nyár.’

Tizenkilenc évvel a zsinat után a tübingeni teológus professzorral, Heinrich Friesszel részletes tanulmányt dolgozott ki az egyház egységülésének lehetőségeiről, a dokumentumot azonban Róma elutasította.” Rónay idézi XVI. Benedek pápa 2002. decemberében, még bíborosként tett nyilatkozatát: „a zsinaton olyan határozatok születtek, amelyek életünkre, életmódunkra is hatással lehetnek, ezért nem lehet mindezeket egyik napról a másikra a gyakorlatba átültetni. Nos, ezért nem érkezett még el az idő egy új zsinatra.”

A Népszabadság  Hétvége  című mellékletében (4.o.) Buda Péter Semmi sem változott  címmel leszögezi: „Noha a zsinati dokumentumok – a rendkívül nehezen összeegyeztethető véleménykülönbségek nyomán – eredetileg is úgy íródtak, hogy lehetővé tegyék a konzervatív és ’liberálisabb’ értelmezést is, XVI. Benedek pápasága, úgy tűnik, radikálisan cáfolni igyekszik minden olyan közvélekedést, mely szerint a zsinat szakítást jelentene az egyház múltjával. Mindez nem érdemelne különösebb említést, ha csupán merőben teológiai, az egyház ’belügyének’ tekintendő kérdésekről volna szó.

A II. Vatikáni Zsinat előtti időszakkal való teljes folytonosság hangsúlyozásának azonban szükségszerű velejárója annak a politikai koncepciónak a hangsúlyozása is, melynek lényege az egyház és állam alapvető szinten megvalósuló összefonódásának elve. XVI. Benedek ennek jegyében szállt síkra szinte azonnal beiktatása után, Carlo Azeglio Ciampi olasz államelnöknél tett látogatása alkalmával az ’Istenre alapozott állam’ eszméje mellett. Mindez annak az évszázados vatikáni törekvésnek a felelevenítését jelzi, mely kitüntetett, egyfajta egyetemes legitimációs pozíciót követel a katolikus egyház számára a politikai rendben…

IX. Piusz boldoggá avatása, majd a zsinat előtti korszak egyházi rehabilitációjának fölerősödése XVI. Benedek alatt szemléletes bizonyítéka annak, hogy XVI. Gergely pápa joggal állapította meg a XIX. század derekán az egyház évszázados törekvéseivel kapcsolatban: ’Semmi sem változott.’ Szomorú látni, hogy ennek az irányvonalnak a hazai követői továbbra is erkölcsileg ’megsemmisítendő’ eretnekként tekintenek azokra, akik történetesen másképp képzelik el állam és egyház, az egyén és erkölcs viszonyát. Csak reménykedni tudunk, hogy ha ők nem is, a világ változott már annyit, hogy soha nem ad igazat nekik.”

Hazai hírek

A Népszabadság  (2.o.) Szükséges-e tiltás és büntetés a hit védelmében?  címmel készített összeállítást annak apropóján, hogy az ORTT fideszes tagja, Szalai Annamária javasolta: tilthassa be a médiahatóság azokat a műsorokat, amelyek sorozatban sértik az alkotmányos alapjogokat.

A politikusnő példaként említette többek között a Cool TV Hungaricum című rajzfilmjét, amelyben Széchenyi István lovakkal közösül, Szűz Mária pedig pornószínésznőnek van ábrázolva. A baloldali napilap szokatlannak minősíti, hogy a sorozat elleni tiltakozásul a KDNP ismeretlen tettes ellen tett feljelentést. A kereszténydemokraták leszögezik: a tévécsatorna és az alkotók megsértik mások lelkiismereti és vallásszabadságát, kegyeletsértést követnek el és a vallási közösség elleni gyűlöletre uszítanak. Szerintük a Hungaricum „következménye lehet a temető-és templomrongálások, Szűz Mária szobrainak meggyalázása.”

A Cool ügyvezetője, Kökény Tamás nem érti a tiltakozások miatt már éjféli kezdési időpontra tolt, 18 éves korhatárkarikával sugárzott rajzfilm körüli botrányt. Az orgánum megjegyzi: a BBC is készített egy rajzfilmet „a Vatikánt úgymond benépesítő korrupt, pedofil papokról. A brit közszolgálati tévé végül nem adta le a szériát, külföldön viszont értékesítették.”

György Péter esztéta silány alkotásnak minősíti a Cool TV sorozatát. A vallási érzékenységről kifejtette: azok, akik saját hitüket belülről élik meg, az ezt érintő sérelmeket nehezen tolerálják. Az esztéta szerint figyelembe szokás venni, hogy bár 15 éve Magyarországon senki nem marginalizálta az egyházakat, a rendszerváltozás előtt ezt tették. Érthető hát az érzékenység. Tomka Miklós vallásszociológus kifejtette: nem lehet örökérvényű szabályt alkotni, amelynek segítségével megbecsülhető, hogy mely megnyilvánulások vagy műalkotások váltanak ki tiltakozást az egyház részéről. A hivatalos indoklásokból kiindulva az egyház akkor emeli fel a szavát, ha úgy találja, hogy a híveket a legszentebb érzéseikben sértették meg. Ám annak, hogy mikor jön el ez a pillanat, nincsenek objektív mérőszámai. Mint amikor véletlenül szemtanúi leszünk egy utcai vitának, nehéz megmondani, melyik az a pont, amikor úgy érezzük, hogy közbe kell avatkoznunk.

A professzor szerint a püspöki konferencia magatartását befolyásolják a sajtóban megjelent vélemények és a hívektől érkező visszajelzések, de sok múlik a katolikus vezetők személyes meggyőződésétől és habitusától is. Magyarország ilyen szempontból megengedőbbnek tűnik, mint általában a nyugat-európai államok. Nálunk mintha a katolikusok alaposabban meggondolnák, mikor tiltakozzanak egy film vagy kiállítás miatt. Ugyanakkor a média önkontrollja nagyobb Nyugat-Európában, a sajtó kevésbé ad teret azoknak a megnyilávnulásoknak, amelyek sértik a vallásos érzületet. Népszabadság/MK

A Magyar Nemzetben  (35.o.) Stefka István Háborúk után címmel ismerteti Kiszely Gábor Mondd el fiaidnak…!  főcímű és A holokauszt és Magyarország alcímű, a Kairosz Kiadónál megjelent könyvét. A kötet szerzője behatóan foglalkozik a magyar keresztény egyházak vészkorszakbeli szerepével is, így Slachta Margitnak, a Szociális Testvérek Társasága főnöknőjének szembeszegüléséről a faji diszkriminációval, valamint főpásztorok, Márton Áron, Mindszenty József, Apor Vilmos és a bencés főapát, Kelemen Krizosztom menekítési akcióiról.

Magyar Kurír