Napi Sajtószemle

– 2005. november 24., csütörtök | 9:56

Külföldi hírek A Népszabadság (8.o.) Meleg nem lehet katolikus pap című beszámolója szerint a tegnapi általános kihallgatáson XVI. Benedek pápa nem kommentálta, de az Adista olasz katolikus honlapon már olvasható annak az „instrukciónak” a szövege, amelyet a Vatikán hivatalosan jövő kedden közöl a homoszexualitás és a papi hivatás összeegyeztethetetlenségéről. A „szemináriumba és a rendekbe belépni készülő homoszexuális hajlamú személyekre” vonatkozó kritériumokat a katolikus nevelésért és a szemináriumokért felelős Zenon Grochlewski bíboros állította össze. A baloldali lap emlékeztet rá: a katolikus egyház a 2002-ben, Bostonban kirobbant pedofilbotrány után kezdett el komolyan foglalkozni a meleg papok problémájával. Hazai hírek A fenti hírrel kapcsolatban a Népszabadságnak (Hallgatás és megértés 8.o.) Szerdahelyi Csongor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Sajtóirodájának vezetője elmondta: a magyarországi egyházi vezetők addig nem mondanak véleményt egy vatikáni dokumentumról, amíg azt hivatalos formában közzé nem teszik. A Népszabadság idéz Veres András püspök egy korábbi nyilatkozatából: „Az egyház rendszeresen hangoztatja, hogy a homoszexuálisok iránt megértőnek és együttérzőnek kell lennünk. Merem remélni, hogy a pasztoráció, a lelkipásztori gondozás során is ez a felfogás érvényesül. Persze a homoszexualitás mint magatartás a bűn egyik formája, de – ha az ember megbánja – bűnbocsánatot nyerhet, és újrakezdheti az életét… Senki sem tehető felelőssé azért, mert egyfajta természeti defektussal, homoszexuális hajlammal született. Ám nem mindegy, hogy ez az adottság milyen magatartásban nyilvánul meg. Az egyház azt tartja elítélendőnek, ha valaki oly módon éli meg a homoszexualitását, hogy azzal másokat is az eltévelyedés útjára vezet.” Népszabadság/MK Szintén a Népszabadságban (3.o.) Czene Gábor Liberális patt címmel figyelemre méltónak tartja, hogy az SZDSZ elnöke békülékeny levelet küldött az egyházi vezetőknek, pártjának honlapjáról azonban nem tűnt el a követelés, hogy a hívők tartsák el papjaikat. Czene szerint a szabad demokraták célja világos, a választások közeledtével bizonyítani akarják, hogy a liberális párt az egyetlen, amely rendíthetetlenül ragaszkodik az állam és az egyház szétválasztásához, ennek érdekében kész súlyos konfliktusokat is vállalni, akár egyházakkal, akár más pártokkal. A cikkíró megvalósíthatatlannak tartja az SZDSZ követelését, rámutatva, hogy azzal a koalíciós partner, az MSZP sem ért egyet. „Ha mégis lenne belőle valami, a liberálisok akkor se örülhetnének annak, hogy az állam mentes marad a hitélet finanszírozásától. Hiszen az egy százalékos adóátutalásokból befolyt összegek valójában olyan költségvetési bevételek, amelyek sorsáról kivételesen nem a pártok, hanem közvetlenül az adófizetők döntenek. Ám ettől ezek még állami pénzek.” Czene jó vitaalapnak tartja Kuncze Gábor megfogalmazását, hogy az SZDSZ szándéka egy igazságosabb és az egyházak számára is méltóbb támogatási rendszer kialakítása, azt viszont, hogy a liberális javaslat elfogadása esetén a hívők tartanák el papjaikat, politikai szemfényvesztésnek minősíti. Népszabadság/MK A Heti Válaszban (17-18.o.) Szőnyi Szilárd Papramorgók címmel készített összeállítást a témáról, kiemelve, hogy a lapnak Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője elmondta: szó sincs arról, hogy a kampány kedvéért vették volna elő az egyháztámogatás témáját, a szabad demokraták annyira komolyan gondolják ezt, hogy ha tavasszal MSZP-SZDSZ-kormány alakul, akár a koalíciókötés feltételéül szabják. Az SZDSZ honlapján olvasható, elhíresült Ceglédi-levéllel kapcsolatban Horn elmondta: „Az a szöveg egy SZDSZ-es tagtársunk magánvéleményeként került honlapunk rovatába. Bár nem helyeslem maradéktalanul a levél stílusát, ennyi belefér. Persze ha valamelyik prominens politikusunk, mondjuk Gusztos Péter írta volna, szigorúbb lennék”. Az orgánum idézi a katolikus egyház egyik, meg nem nevezett prominensét is: „Ha az állam nem támogathatja a hitéletet, akkor a liberális filmrendezők olykor vallásellenes alkotásait finanszírozzák az ilyen művekre kíváncsi mozinézők!” Heti Válasz/MK Szintén a Heti Válaszban (Politeológia 24-26. o.) Eperjes Károly nyilatkozik, aki kétharmados jobboldali győzelemben bízik a 2006-os parlamenti választásokon. A Kossuth-díjas színész, aki aktívan részt vesz a Fidesz kampányában, hangsúlyozta: mint mindig, most is a szakralitás irányába szeretné igazítani a jobboldalt. Úgy látja, hogy a jobboldali politikusok jelentős része „annak ellenére, hogy szavakban nem mulaszt el hivatkozni rá, szakrálisan nem gyakorolja kellően a jobboldali értékrendet. Pedig ha így tennének, nyugodtabbak is lehetnénk. ’Mert aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom az atyám előtt.’ Ez a ráhagyatkozás, az Istenre figyelés sokukból hiányzik, de a felső vezetésben és a legszélesebb közösségben is akad hiteles ember. Egyébként ha részt veszek a munkában, jogom és köeleségem számon kérni az értékeket.” Eperjes Leszögezte: „Jobboldali az, aki a jobbik részt választotta, hogy elkerüljön minket a balsors. Csak Isten tudja, mi a jó, de megmutatta, és azt ajánlja, aki követni akarja őt, vegye fel a keresztjét. Az Istenhez való hűség dönti el, hogy valaki élesztő, vagy kárhozó. Amikor II. János Pál pápa először találkozott a tudományos akadémián tudósokkal, művészekkel, felhívta a figyelmünket: cselekedeteink az igazság, a jóság és szépség hármasában kell, hogy kibontakozzanak. A sorrend nagyon fontos, mert a szép lehet csak csinos, a jó lehet öntörvényűen jó, és akkor hol az igazság? Ha viszont az igazságot, azt, hogy Krisztus földtámadt, tesszük az első helyre, abból következik a jóság, és még akármilyen nehézségek árán is, de végül fölragyog-e a szépség. Szakrális-e a cselekedünk – tehát jobboldali, avagy profán – tehát baloldali: ez a kérdés, válasszatok! Azonban jobboldaliságom nem jelenti azt, hogy ne imádkozzak mindennap egy tized rózsafüzért a mindenkori miniszterelnökért. Remélem, ezzel nem vagyok egyedül. A most regnáló Ferenc testvérért is nap mint nap elimádkozom. Nem ellene, érte, és mindnyájunkért.” A színművész szerint a jövő évi választásokon „Nem rendszerváltásra – struktúraváltásra –, hanem rendszeretetváltásra van szükség. Ez akkor lesz lehetséges, ha a morál beépül a politikába, ehhez pedig kétharmados jobboldali győzelem szükségeltetik. Mert a nép, az istenadta nép 1994-es segedelmével bebetonoztak bizonyos törvényeket. Ezeket rendbe kell tenni. Elsősorban a tanügyet, másodsorban az egészségügyet, harmadsorban a médiát. A gazdaságot meg úgyis rendbe rakják, egyszer már bizonyították, hogy képesek rá.” Eperjes cáfolja, hogy menekülne a modern civilizáció elől, „Az Úrjézus sem meneküni akart innen, hanem végigküzdeni az útját. Úgy kell élnünk, hogy másokat is felemelhessünk az öröklétbe – ez a feladat. Nem könnyű kereszt. Az ördög talán sosem volt olyan csinos, mint ma. De ami itt a való világban van: volt, nincs, pillanatnyi, ám felelősséggel teli idő.” Heti Válasz/MK