Napi Sajtószemle

– 2005. november 22., kedd | 9:18

Külföldi hírek A Színes Bulvár Lap (32.o.) 1700 brazil papot vádolnak pedofíliával című beszámolója szerint pedofilbotrány robbant ki a brazil katolikus egyházban. A hatóságok letartóztatták Felix Barbosa Carriero atyát, akit drog-és szexorgián értek ketten négy fiatal fiúval. A bulvárlap az Istoé című magazinra hivatkozva közli azt is, hogy a Vatikán titokban hetekkel ezelőtt egy bizottságot küldött Brazíliába, hogy kivizsgálja a szegény sorsú, főleg árva fiatalokkal szemben a papok részéről elkövetett szexuális visszaéléseket. 1700 papot vádolnak azzal, hogy bűnös szexuális viszonyt folytattak kiskorú fiatalokkal, de nőkkel is. XVI. Benedek pápa szülők és hozzátartozók feljelentései nyomán rendelt el vizsgálatot, és a Vatikán a hónap végére szigorú rendszabályok életbe léptetését ígéri. Színes Bulvár Lap/MK Hazai hírek A Népszabadság (3. o.) A Kuncze-levélre nincs katolikus válasz című beszámolója szerint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságán hűvösen fogadták azt a levelet, amelyet Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke írt egyházi vezetőknek, ismertetve pártja egyházpolitikai elképzeléseit, amelynek lényege: szüntessék meg az egyházak kiváltságait, a hívek tartsák el papjaikat. Az SZDSZ elnöke felajánlotta, hogy személyesen is szívesen találkozik az egyházak vezetőivel, ám az orgánum szerint pillanatnyilag kérdés, hogy erre milyen széles körben lesz igény. A Népszabadság cikkéből kiderül, hogy a püspöki konferencia sajtóirodáján keresztül Veres András püspök, titkár közölte: nem kíván nyilatkozni, nem kíván véleményt mondani a levélről, nem akar lehetőséget adni egy merőben politikai provokációnak. Népszabadság/MK A Magyar Nemzet (2. o.) Megrökönyödött egyházak címmel a fentieken túl közli azon értesülését is, több egyházi vezető megrökönyödött a Kuncze-levélen, mert abban nyoma sincs a hívők megkövetésének. MN/MK A Népszabadságban (15. o.) Kun István Szemet csípő milliárdok, aranyozott keresztek című cikkében túlzásnak tartja, hogy a Dél-Nyírségben az elmúlt években 22 településen negyvennél több templomot renováltak. A szerző szerint másutt ugyanez a helyzet, és leszögezi: „A főpapság kiszolgálásában eddig az Orbán-kormány számított éltanulónak. Az általuk adományozott pénzekből épült, ám a hitelvek parancsolta egyszerűséget csípőből leküzdő luxusüdülő központok hencegve mutatják a gáláns bőkezűséget és a protestáns fényűzést. Az adóinkból persze, és az ateistákéiból is persze. A balliberális kormány ott folytatta, ahol Orbánék abbahagyták, annál is inkább, mert seregnyi odaígért támogatást örököltek. Ám a papság kegyeiért folytatott nemes versengésben e kormány sem akart lemaradni, s ígért, adott, fizetett. Több helyen is tervezgetik a változást, ez azonban kényes ügy, és a főpapság azonnal vallás és egyház elleni támadást prédikál.” Kun egyetért az SZDSZ-es Gusztos Péter bejelentésével, hogy pártja meg kívánja szüntetni a hitélet támogatását és az egyházak kiváltságait, a különféle egyházi adómentességeket. Elismeri, igaza van Veres András püspöknek, a püspöki konferencia titkárának, hogy az önkormányzatok sem fizetnek helyi adót az ingatlanjainak és gépjárműveik után, de hozzáteszi: „Az egyházak akkor sem közintézmények, ha például iskoláik közalkalmazotti státusban vannak. De vajon miért közalkalmazottak?” A szerző azt állítja, hogy a történelmi egyházak mögött „nem áll a társadalmi bázis, melyre hivatkozni szoktak. Mivel mégis előjogokat követelnek, és meg is kapják azokat, a folyamat inkább refeudalizációnak tekinthető. Leginkább az egyházak sokmilliárdos hitéleti támogatása csípi a honpolgárok szemét. Ez az állam által fizetett egyházi adó. A baloldali kormányzat kényszerpályán van, noha némelyik járomból megpróbálja kihúzni a fejét. Az igazi eszmény azonban e lépéseknél messzebbre mutat. A mélyen vallásos Egyesült Államokban egyetlen egyház sem kaphat semmiféle célra közpénzt. Templomépítésre sem, tanításra sem, gyógyításra sem, öregek gondozására sem. Az egyházakat a híveik tartják el, a hívek ettől nem boldogtalanok, így van ez Franciaországban is. Ez a valódi szekularizáció!” A Népszavában (7. o.) Bodansky György Quo vadis? címmel arra keresi a választ, hogy mit szeretnének hazánk állampolgárai, hová szeretnének eljutni? A cikkíró állítja: ha készítenénk egy reprezentatív felmérést, és megkérdeznénk az embereket, hogy „amennyiben a gyerekszegénység azonnali felszámolásának költségei miatt országunk sohasem kerülhetne a gazdagok klubjába, azaz olyan fejlődési pályára állna, amely mindig és szükségképpen elmarad majd a legfejlettebb országokétól, akkor miként döntenek, nos, hát egészen bizonyos lenne, hogy a nagy többség azt mondaná, nem számít, először adjunk csak enni a gyerekeknek, ezután a többit majd meglátjuk. Mert talán egyenként valahogy még mindig emberek vagyunk, és Jézust kiáltunk, még akkor is, ha ez együtt sokszor Barabásnak hangzik.” Népszava/MK A Magyar Nemzetben (4.o.) Varga Klára Történelmi párbeszéd címmel számol be a Mazsihisz hétvégi konferenciájáról, amelyen az egyházak kerekasztal-beszélgetésén felvetődött az a kérdés, hogy tudnak-e zsidók és keresztények együtt imádkozni a közös vallási hagyományok és közös imakincs birtokában, hiszen, mint többen is elmondták, akivel együtt imádkozik az ember, azzal szemben bizonyos dolgokat már nem enged meg magának. Domán István főrabbi elmondta: a zsidó vallás megengedi annak, aki nem tud héberül, hogy bármilyen más nyelven imádkozzon, és megemlékezett arról a magyar hagyományról is, hogy az első világháború idején, ha nem volt jelen katolikus pap, a rabbi mondott imát a keresztény haldoklóval, ha pedig rabbit nem találtak, keresztény lelkész imádkozott a zsidó katonával. MN/MK