Napi Sajtószemle

– 2005. november 19., szombat | 9:38

Külföldi hírek A Népszavában (2.o.) Rónay Tamás Párbeszéd, nem pártbeszéd címmel fűz kommentárt ahhoz a lapunk által tegnap közölt hírhez, hogy november 17-én csütörtökön XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadta Móse Kacavot, akinek személyében először járt a Vatikánban izraeli államfő. A cikkíró szerint az izraeli elnöknek adott audiencia, illetve a pápa meghívása a Szentföldre azt jelzi, hogy „a közeledés folyamata nem állt meg. A diplomáciai kapcsolatok felvételét ugyan nem követték olyan szerződések, amelyek rendeznék a katolikus egyház szentföldi helyzetét. Akadtak diplomáciai nézetkülönbségek is: 2000-ben a Szentszék alapszerződést kötött Jasszer Arafat egykori palesztin elnökkel, ami igencsak kiváltotta az izraeli illetékesek haragját, mondván: még nem is létezik önálló palesztin állam. Már XVI. Benedek uralkodása idején Ariel Saron izraeli kormányfő azt nehezményezte, hogy az új pápa elítélte ugyan az iraki és egyiptomi merényleteket, de nem tett említést a palesztinok öngyilkos akcióiról. Ez némi szócsatához vezetett a Vatikán és Izrael között. Szólásra emelkedett ekkor több zsidó vallási vezető is, akik a pápa mellé álltak. Jól tudják ugyanis, hogy a keresztény–zsidó párbeszéd nem lehet semmiféle választási kampány s egyéb önös érdek része.” Népszava/MK A Blikk (20. o.) Zokogtak a pápafilmen című beszámolója szerint több ezer ember törölgette szemét zsebkendővel a II. János Pál életét bemutató tévéfilm bemutatóján a Vatikánban. (lásd: november 18-ai számunkban a XIV. Benedek az elődjéről készült film előzetes bemutatóján című tudósítást – a szerk.). Egy szemtanú elmondta: a legmeghatóbb jelenetek egyike a pápa elleni merénylet és az azt követő gyógykezelés volt. Az utolsó óráit bemutató képsorok is nagyon szívhez szólóan lettek ábrázolva. Szinte mindenki sírt a vetítőteremben, amikor a szentatya haláltusáját vívta a szobájában – írja a bulvárlap, kiemelve: a vetítés után XVI. Benedek személyesen gratulált a II. János Pált alakító John Voightnak nagyszerű alakításáért. Blikk/MK Hazai hírek A Magyar Nemzetben (29. o.) Fáy Zoltán Harmadik hullám címmel kifejti: nem a támadás ténye keltett meglepetést, legfeljebb az időzítés és stílus volt szokatlan az SZDSZ ifjúsági szervezetének múlt hét végi antiklerikális akciójában. A szerző szerint nem csupán „ifjonti lelkesedésükben kezdték meg a fiatal liberálisok – megfelelő médiatámogatottsággal – a korábbi években a költségvetési vita végét követő, látszólag egyházfinanszírozási kérdéseken alapuló, valójában a katolikus egyház ellen intézett támadást… A kérdés évenkénti fölvetése egyszerre szolgálja a harcos antiklerikalizmus érdekeit, és az SZDSZ identitásának erősítését, hiszen mindenki számára nyilvánvalóvá teheti a liberálisok szocialistákétól eltérő álláspontját. Az Új Generáció néhány buzgó tagjának mostani felvetése vélhetően nem a startpisztoly eldördülése előtti indulás, hanem a politikai terep képzelt vagy valós változásaihoz való gyors alkalmazkodás jele volt, és az sem tekinthető véletlennek, hogy nem a pártvezetés tette meg az első lépéseket, hanem ’csak’ az ifjúsági tagozat.” Fáy nem tartja véletlennek, hogy október végén több baloldali elemző is foglalkozott a KDNP várható választási szereplésével. A Hírszerzőben Bessenyei Zsolt például azt írta: „Bár a KDNP-ben azt hangsúlyozzák, hogy csak a keresztény erkölcsöt képviselik és jobbára zártak, a fideszesek úgy látják, a MIÉP-Jobbik-féle Harmadik Úttal szemben a KDNP-nek kellene megszólítania a szélsőjobbot is, hogy Orbán nyugodtan beszéljen középre”. Fáy Zoltán mindezt nem kizárólag a politikai pártpaletta baloldali megítélése szempontjából tartja érdekesnek, hanem azért is, mert Bessenyei úgy látja: „a katolikus egyház támogatását nem közvetlenül a Fidesz, hanem szövetségese, a KDNP élvezi, mivel ez a párt képviseli a leghitelesebben az egyház társadalmi tanítását. Meglepő fordulat”. A szerző rámutat: nem különösebben bonyolult a két állításból stratégiát kovácsolni, „ha a baloldalnak nem sikerül megfelelő módon felszeletelnie a jobboldali szalámit, akkor nincs más hátra, mint bevetni a hagyományos eszközöket, a legnagyobb múltra visszatekintő vád az idegengyűlölet, kirekesztés, homofóbia és az adu ász persze az antiszemitizmus. Természetes lenne, ha a közeljövőben ezek a kommunikációs elemek a megszokotthoz képest is nagyobb erővel záporoznának nemcsak a KDNP-re, hanem a keresztény egyházakra is”. MN/MK Szintén a Magyar Nemzet (4.o.) Tarnabod, a befogadó falu címmel írt riportot a Tarna-patak mentén fekvő, 850 fős községről, amelyben egy éve indult el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által koordinált program, amelynek célja: a nagyvárosokba – elsősorban a fővárosba – költözött, s ott reménytelen állapotban tengődő, ugyanakkor vidéki gyökerekkel rendelkező, az ottani életet és a háztáji gazdálkodást ismerő és vállaló családoknak komplex segítségnyújtással lehetővé tegye a visszailleszkedést a vidéki életbe. A program kigondolói eredetileg azt tervezték, hogy tizenöt-húsz talpra állásra képes családot költöztetnek Tarnabodra, akik a helyiekkel együtt esélyt kapnak az újrakezdésre. Jelenleg azonban csak nyolc házban laknak új lakók. A befogadottak számára az ingatlanokat a programban oroszlánrészt vállaló Magyar Máltai Szeretetszolgálat vásárolta meg, a költségekhez a szociális tárca 30 millió forinttal járult hozzá. Vecsei Miklós, az MMSZ ügyvezető alelnöke, a hajléktalan ügyekért felelős miniszteri biztos a lapnak elmondta: „Fontosnak tartom, hogy a program minél jobban érintetlen maradjon a politikától: nem tenne jót az ügynek, ha kezdeményezésünk a pártcsatározások kereszttüzébe kerülne”. Vecsei szerint minden magyarországi kis- és nagytelepülés más-más helyzetben van, és a gondokra minden esetben eltérő gyógymód lehet a megoldás. A tarnabodi kísérleti programban a máltaiak mellett részt vesz a Hajléktalanokért Közalapítvány és a Tutor Alapítvány is. A miniszteri biztos azt is elmondta: a szociális tárca által biztosított pénzből vették a betelepülő családok számára az ingatlanok egy részét, finanszírozták az adminisztratív feladatokat, és támogatták a foglalkoztatási programokat is. Vannak különböző, szórakoztatást és ismeretterjesztést szolgáló kezdeményezések is, amelyek azonban csak akkor érnek valamit, ha csökken a drasztikus méreteket öltött munkanélküliség, és biztosított lesz a megélhetés. Vecsei Miklós szavaiból kiderül az is, hogy beszereztek egy buszt a falu számára, s így a lakosok már be tudnak járni a környező településeken levő munkahelyekre. MN/MK