Napi Sajtószemle

– 2005. október 22., szombat | 10:17

Külföldi hírek A Népszava Szép Szó című mellékletében (4.o.) Rónay Tamás A világégés árnyékában című cikkében megállapítja: október 23. a magyar történelemben egyetlen esemény. Ám 1962-ben ugyanekkor sodródott az atomháború szélére a világ. Negyvenhárom évvel a kubai rakétaválság után azt gondolhatnánk, hogy ennek minden részletét ismerjük. Ám még az utóbbi években is napvilágot láttak olyan információk, amelyek mindeddig kevésbé voltak köztudomásúak a nemzetközi közvélemény előtt. Kiderült: a válság békés megoldásában igen fontos szerepet játszott XXIII. János pápa.” Rónay cikkéből kiderül: a két nagyhatalom vezető politikusainak diplomáciai erőfeszítései mellett rendkívüli jelentősége volt a szentatya békeüzenetének. Annak első változatát XXIII. János szerkesztette meg Angelo Dell’Acquával, arra törekedve, hogy az mind Moszkva, mind Washington számára elfogadható legyen. „Pontosan tisztában voltak azzal, mekkora felelősség hárul rájuk. Jól tudták, ha erőfeszítéseik kudarcot vallanak, az egész világ végveszélybe kerülhet. A korabeli feljegyzések szerint a pápa időnként visszavonult kápolnájába, ahol a világbékéért imádkozott” – olvasható a cikkben. A szerző idézi Guido Gussót, a szentatya kamarását, aki XXIII. János szinte minden lépését követte, és egy alkalommal így számolt be a dráma éjjeléről: „Talán sosem kapunk pontos választ arra, mit tett azokban az órákban a szentatya a béke megóvásáért. Többször hallottam tőle, minden áldozatra hajlandó azért, hogy a világ elkerülje a tragédiát. Már azt tervezte, személyesen találkozik Nyikita Hruscsovval.” Az írás kiemeli, hogy XXIII. János békeüzenete október 25-én hangzott el, az utolsó három mondat kivételével átírta a két nappal korábban megfogalmazott dokumentumot. Előzőleg ugyanis a szovjet és amerikai illetékeseknek is megmutatta, hogy mindkét állam vezetői áldásukat adják rá. Rónay Tamás szerint ma már nem könnyű elképzelni, hogy a világban milyen megkönnyebbüléssel fogadták XXIII. János szavait: „A felhívás közzétételével ugyanis megtört a jég. Érezhető volt, hogy a nagyhatalmak vezetői békés megegyezésre vannak ítélve ebben a roppant kiélezett helyzetben.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy XXIII. Jánost a XX. században II. János Pál mellett a legjelentősebb katolikus egyházfőként tartják számon, s idézi Roncalli pápának a háborús veszély elmúltát követő első Úrangyala imádságon mondott szavait: „Négy év telt el imával, szolgálattal, találkozókkal, beszélgetésekkel. Öröm kísérte munkánkat, de néhol bánat is. Ám minden nap abban a tudatban telhetett el, hogy a krisztusi akarat végrehajtásán munkálkodhattunk. A mai Krisztus király ünnepen különösen elérzékenyültem, lelkemen derű és nyugalom lett úrrá. Az evangélium szava nem változott, a világ minden szegletében utat talál az emberi szívekbe. Veszély és szenvedés, emberi okosság és bölcsesség – mindezek a szeretet himnuszában válnak eggyé.” Népszava/MK A Magyar Nemzetben (33.o.) Fáy Zoltán Keresztény klub címmel feltételezi, hogy nem a Vatikán volt Carla del Ponte, a Hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze támadásának célpontja, amikor szeptember végén a Daily Telegraphnak adott interjújában azt állította: Ante Gotovinát egy horvát ferences kolostor rejtegeti, és a Szentszék a főügyész személyes kérése ellenére sem tesz semmit a háborús bűnökkel vádolt tábornok kiadatásáért. Carla del Ponte nem titkolt szándéka Horvátország csatlakozási tárgyalásainak megakadályozása volt, hogy ezzel gyakoroljon nyomást a háborús bűnösök kiadatása érdekében. A főügyész ráadásul a nálunk is oly ismerős, „én katolikus vagyok, de…” típusú érveléssel támadta meg a horvát rendőrséget, a horvát katolikus egyházat és a Vatikánt, így hárítva el az egyházellenes vádat – írja Fáy, aki úgy véli: a virágzó és egyre erősödő horvát katolicizmus helyzetével lehet összefüggésben a támadás. Nyugat-Európához képest rendkívül jó a helyi egyház társadalmi beágyazottsága, ezen belül a szerzetességé. A szerző felteszi a kérdést, hogy miért éppen szerzetesek között húzná meg magát Ante Gotovina? Fáy megdöbbentőnek nevezi, hogy idézett nyilatkozata után három nappal Carla del Ponte zágrábi látogatásán már úgy nyilatkozott, hogy Horvátország jobban együttműködik a nemzetközi bírósággal a háborús bűnökkel vádolt tábornok kiadatása ügyében. Ugyanakkor a Vatikánnal kapcsolatosan nemigen olvashatunk sem a korábbi vádak megerősítéséről, sem a durva támadás miatti hágai bocsánatkérésről. Ezzel kapcsolatban a szerző emlékeztet rá, hogy Magyarországon is meg-megjelennek a sajtóban cikkek, elhangzanak vádak a Vatikán állítólagos világuralmi törekvéseiről. Fáy említést tesz arról is, hogy a nyár közepén Olaszországban jelent meg Eugenia Roccella és Lucetta Scaraffia A kereszténység ellen – Az ENSZ és az Európai Unió mint új ideológiák című könyve, amely felvillantja az intézményi konfliktusok kialakulásának történeti és gazdasági hátterét. A két szerző bemutatja az egyházzal szembeni fellépéseket, illetve azt, hogy az Európai Parlament emberi jogi bizottságának 2003-as jelentése elítéli Kína fellépését a Falunkung szektával vagy a buddhistákkal szemben, viszont nem tesz említést a kínai keresztényüldözésről. Az iszlám országokat is inkább a nőkkel kapcsolatos bánásmód miatt bírálják, semmint azért, hogy helyenként véres, halálos áldozatokat is követelő keresztényüldözések fölött hunynak szemet. Mindez és az uniós alkotmány preambulumának vitája világossá tette, hogy alapvető változás történt az EU-alapítók szándékához képest, és ma már igaza van Josep Borellnek, az Európai Parlament elnökének, aki a következő kijelentéssel védte meg azt a tervet, hogy Törökország majdan az EU-tagja lesz: „Európa nem fogható fel keresztény klubként.” MN/MK Hazai hírek A Népszava (Szili válasza… 3.o.) beszámol arról, hogy az Országgyűlés elnöke válaszolt a római katolikus és református egyházi vezetőknek a közoktatási, kiegészítő támogatásra vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatos megjegyzéseikre. Szili Katalin felhívta a figyelmet, hogy az Országgyűlés hétfőn szavaz a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatról, köztük arról, amely szerint 912 millió forint egyszeri közoktatási kiegészítő támogatás illetné meg az egyházi közoktatási intézményfenntartókat. Az orgánum megjegyzi: „Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára korábban úgy vélte: a költségvetési törvény jelenlegi formájában veszélyezteti az egyházi intézmények létét, és kifogásolta az úgynevezett oktatási, egyházi kiegészítő korrekció összegét.” Népszava/MK