Napi Sajtószemle

– 2005. október 20., csütörtök | 9:49

A Magyar Nemzetben (6.o.) Karátson Gábor Mit gondol az Isten, mit gondol a Föld címmel Ézsaiás prófétát idézi: „Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl. Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével, és ne lásson a szívével, s így ne térjen meg, és ne gyógyuljon meg.” (6, 9-10). A cikkíró emlékeztet rá, hogy Ézsaiás szavait Jézus is idézi Máté evangéliumában (13,11–16), és megállapítja: „Aligha véletlen, hogy a mai olvasó az itt megszólaló szót – s épp, ha a Bibliát komolyan veszi – egyaránt érezheti az Isten és a természet (a Föld) szavának. Miféle nyelv az, amelyet ennyire nem értünk? Az elmúlt esztendő borzalmai, cunamival, magyarországi, bánáti, gyimesi, moldvai árvizekkel, az udvarhelyszéki özönvízzel, a Katrina, a Rita hurrrikánok pusztításaival csak még időszerűbbé tették a kérdést. Ézsaiásnál maga az Isten – vagyis a végső valóság – vakítja meg a népet (igaz, a próféta mágikus erején keresztül), hogy e vakság által végül is elveszejtse.” Karátson fölveti a kérdést: „Hogyan tudott egymástól ember és valóság ennyire elszakadni?… A prófétai szó mint közbeiktatott, megtévesztésünket szolgáló közeg, még inkább a nyelv felé tereli gondolatainkat. A természet is így fogja elvetni az embert – nem tehet egyebet, kitagad minket a végén?” Karátson emlékeztet rá, hogy Jézus is a maga szavainak rejtett voltára utalva idézi az Ézsaiás-szöveget. Szerinte Jézusnak volt ezoterikus tanítása, csak az a kérdés, mi volt az: „Ki tudja, nem épp a felfoghatatlan egyszerűség? A katasztrófák esztendejében a mi kérdésünk pontosan ez lehetne: miféle beszéd ez a szinte naivan világos, a nagyvárosi sokaságok, s a politikai-gazdasági értelemben mérvadó körök számára mégis strukturálisan érthetetlen természetbeszéd? A nyelv: jelentés, hogyan lehet, hogy a mai írástudók és farizeusok éppen a jelentést nem értik?” A cikkíró arra figyelmeztet, hogy az eső már nem ugyanaz, mint ami régen volt. Szemtanúként írja le, micsoda pusztításokat végzett az idei árvíz Gyimesben, s így fogalmaz: „Félnek a falvakban élő százezrek, akik mindig mélyebben látták a világot, mint a politikus vezetők.” Karátson szégyenként élte meg, hogy az udvarhelyszéki özönvíz idején Budapesten egymás után tartották az ingyenes koncerteket, parádékat, örömzenét, herdálták a pénzt, a kormánynak esze ágában sem jutott országos gyászt elrendelni, a rendezőkben sem volt szemérem. „A lármagyárak zakatolva üzemelnek: a panem et circensesből már csak a circenses maradt. S minderre van vevő. Mintha csak külön világ volna Pest, amelynek sem a természethez, sem a magyarsághoz nincs köze. Ha nem indult volna árvízi gyűjtés is, ugyanakkor elemészthetett volna a szégyen. Vezetőink mindent megtesznek, hogy a lakosság az Isten és a Föld szavát meg se hallja.” MN/MK Szintén a Magyar Nemzetben (14.o.) Pósa Zoltán Az árulás és hűség képei címmel számol be Gömbös László szobrászművész és Marosfalvy Antal festőművész Polgárok Házában megnyílt, 1956-nak emléket állító kiállításáról. A cikkíró kiemeli: Gömbös László fa Krisztusának bal keze még megfeszítve, de jobb karját már a feltámadás átszellemültségével tárja az ég felé. Szembe vele a falon a Paradicsom tárul a néző elé, Marosfalvy Antal A tudás fája című képéről. Pósa idézi Jankovics Marcell filmrendezőt, aki felhívta a figyelmet: Marosfalvy Antal egymás mellett álló fűzfás képei különleges formájukkal finoman utalnak az 1956-os lyukas zászlóra, de a megfeszített Megváltóra is. Mindegyik fából újabb és újabb friss hajtások nőnek. Ahogy az országot is újra és újra keresztre feszíti a kommunizmus, de aztán mindig újjáéled és föltámad, reményeink szerint a közeljövőben is. A festő az áruló Káin motívumának többszöri ábrázolásával utal arra, hogy a testvérgyilkos Káin és a tiszta áldozat, Ábel is örökre velünk van. Ugyanezt az örök ellentétet Gömbös László a sátánian durva, pisztolyos ávósnő és a forradalom angyala, az ártatlanul kivégzett orvostanhallgató, Tóth Ilona szobrával ábrázolja. MN/MK