Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Demokratában (22-23.o.) Sayfo Omar A pedofília-biznisz címmel ír arról, hogy világszerte „egyre többen lépnek elő a homályból, azt állítván: szexuálisan zaklatták őket különböző egyházi személyek. Bár a számadatok azt bizonyítják, hogy az ügynek a füstje jóval nagyobb, mint a lángja, a katolikusellenes offenzíva komoly üzletággá fejlődik.” XVI. Benedek pápa hazáját illetően a cikkíró megállapítja: „Az öngyűlöletre kondicionált német sajtó az egyház hitelének elvesztéséről és erkölcsi válságáról cikkez. A pontosságra törekvő, a hivatali visszaéléssel kulturális okokból igencsak intoleráns németeket az sem nyugtatja meg, hogy a molesztálási ügyek háromnegyede nem a közelmúltban, hanem – amint a világ legtöbb országában – még az 50-es, 60-as és 70-es években történt.” A cikk szerzője nem tartja véletlennek, hogy éppen a perek hazájában, Amerikában az egyik legkiemelkedőbb – négyszázalékos – a molesztálási ügyekben érintett papoknak az aránya. „A precedens csakúgy, mint a pénz, nagy úr. Bár hiba lenne tagadni, hogy vannak, akik valódi, be nem gyógyuló sérelmeik miatt perlik az egyházat, sokat elárul, hogy a vádlók jelentős része erkölcsi elégtétel helyett kifejezetten világi jóvátételre vágyik. Hivatalos adatok szerint az Egyesült Államokban 1950 és 2009 között 2,6 milliárd dollárt fizetett ki a katolikus egyház különféle zaklatási ügyekben. Ennek jelentős része alig egy évtized terméke. A 90-es évek során az egykori áldozatok félmilliárd dollár kompenzációt kaptak. 2002-re ez az összeg megduplázódott, 2006-ra pedig 1,5 milliárd dollárra nőtt. Sok katolikus közösség csak csőd bejelentésével tudott életben maradni. Írországban a növekedés még drasztikusabb volt. 2002-ben tizennyolc rend összesen 128 milliónyi eurónyi kártérítés kifizetésébe egyezett bele, mely összeget elsősorban egyházi ingatlanok államnak való átadásából fedeztek. 2009-re az összeg közel tízszeresére, 1,2 milliárd euróra nőtt. Talán nem véletlen, hogy XVI. Benedek éppen Írországban érezte leginkább szükségét annak, hogy az egyház nevében bocsánatot kérjen az egykori áldozatoktól. A keresztényi megbocsátás euró-százmilliókban mérhető.”

Hazai és külföldi, magyar vonatkozású hírek

A Nagyításban (Két pogány között 1.,5.,6.o.) Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, kijelölt miniszterelnök-helyettes nyilatkozik: pártja és a Fidesz szövetségének „ma is megvan az a sajátossága, ami végigvonul a magyar történelemben: a ’két pogány közt’ gondolata. Ami a bukott szocialisták, kommunisták ópogánysága és a megjelenő szélsőjobb neopogánysága közötti Szent István-i örökségnek a védelmezését jelenti!” Semjén Zsolt figyelmeztet: a közjó gondolata nélkül nem lehetséges emberinek nevezhető társadalmat építeni. A leendő miniszterelnök-helyettes egyértelműen leszögezte: „Én nem vagyok partner egy önfeladó, papírmasé kereszténységben, ugyanakkor az sem inspirál különösebben, hogy egyfajta politikai gettóból esszéket írjak, tudván tudva, hogy abból soha nem lesz társadalmi valóság. A két lehetőség megvalósítása egyszerre: megőrizni a hiteles, autentikus keresztény tanítást azokban a kérdésekben is, amelyek nem csiklandozzák a hallgatóság fülét; ugyanakkor meghatározó állam- és társadalomalakító erő lenni, ezt jelenti számunkra a Fidesz-KDNP szövetség, amelyben a Fidesz egy nagy jobbközép néppárt, gyűjtőpárt, a KDNP pedig egy kifejezetten keresztény világnézeti párt. Így, a világnézeti pártiságból eredően, módunk van arra, hogy prófétai jel módjára képviseljük az igazságot akkor is, ha az nem találkozik minden tekintetben a közízléssel; másfelől pedig mint politikai realitás képesek vagyunk a társadalom és az állam alakítására… készen állunk rá, hogy a második Orbán-kormányban ma is betöltsük azt a szerepet, amelyre hatvan év kereszténydemokrácia feljogosít, sőt kötelez minket.”

A Magyar Hírlapban (Ázsia… 15.o.) a civilben építészmérnök verbita szerzetes, Lányi Béla nyilatkozik, aki három éve misszionárius a Fülöp-szigeteken. Először most tavasszal volt itthon szabadságon. Elmondta: „Az ázsiai gondolkodás olyasmi, amire az egyháznak ma szüksége van. Az ottani ember pozitív értékszemléletre, harmóniára törekszik. Magyarországon mindenki mindenkivel vitatkozik, rengeteg negatív dolog van. A szentbeszédekben az árulásról van szó, az újságokban az ellenségkeresésről. A filippínók gondolkodása pozitív, ők azt keresik, ami a jó. Meg vannak győződve arról, hogy a negatív dolgok emlegetése nemcsak azok számára káros, akikről ezt mondják, hanem azoknak is, aki ezeket emlegetik. Ez Ázsia üzenete. A három év alatt egyetlen pesszimista emberrel nem találkoztam.” A verbita atya állítja: „A Fülöp-szigeteken nagy a papi és a szerzetesi hivatások száma is… nagyon nagy a vallás iránti érdeklődés… A vallás természetes módon hozzátartozik a filippínó ember életéhez, a legtöbben járnak templomba. Azonban ott is vannak problémák. Például a szegények körében súlyos gondot jelent az egyházi házasság, mert nincs módjuk olyan fényes lakodalmat tartani, amilyet szeretnének, és inkább nem házasodnak. Az egyház ezen úgy próbál segíteni, hogy bevezették a csoportos esküvőt. Sok pár egyszerre köt házasságot, és a pap nem kér stóladíjat, nincs kötelezettség, hogy meg kell hívni a rokonokat, ismerősöket, tehát csendben lemegy az egész. Például van olyan, hogy a hajnali fél 6-os misén van az esküvő. Európaiként ezt nem értettem, de aztán megmagyarázták, hogy ez egészen természetes, mert utána mindenki mehet dolgozni, és senki sem várja el, hogy nagy vacsorát adjanak neki.”

A Magyar Nemzetben (15.o.) Varga Klára Tízéves lett a Polányi passió címmel ismerteti a Hír TV május 22-ei, Különkiadás című műsorát. Ebben a Polányi passióról volt szó, amelyet tíz éve minden évben eljátszanak pünkösd táján. A rendező Tömöry Péter, Jézust Keresztes János játssza évek óta. A passió zenéjét Bakos Árpád szerezte. Tömöry Péter és Keresztes János a műsorban elmondták: a faluban április táján minden férfi növeszteni kezdi a szakállát az előadáshoz, még a rendező is, aki nem is helyben él, mert sosem lehet tudni, nem kell-e beugrani valamelyik szereplő helyére. Sosem beszélik meg előre, hogy a következő évben is lesz-e passió, „hanem egyszer csak ez is, az is kérdezgetni kezdi a faluban, hogy idén is lesz-e passió? A gyerekek az iskolai szünetben már énekelgetik, csak úgy maguknak az előadás dalait, és akkor indul minden újra az egyre szaporodó résztvevőkkel.”

A Magyar Nemzet (4.o.) Evangélikus rektor ügynökmúlttal címmel számol be arról, hogy egy héttel rektori kinevezése után bevallotta ügynökmúltját Szabó Lajos, aki eddig tanszéket vezetett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az egyetemi tanárt a felekezet múltfeltáró bizottsága a napokban szembesítette azzal, hogy vannak dokumentumok 1984-es beszervezéséről. A rektor azzal indokolta együttműködését a titkosszolgálattal, hogy szerette volna zökkenőmentesen lebonyolítani a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlését.

Magyar Kurír