Napi Sajtószemle

– 2005. október 4., kedd | 9:27

A Magyar Nemzetben (15.o.) Pósa Zoltán Rákoshegyi ünnep címmel röviden beszámol arról, hogy Budapest XVII. kerületének kulturális központjában, a Podmaniczky Zsuzsanna utcai Rákoshegyi Közösségi Házban, a baptista imaházban és a Szent István téri Lisieux-i Szent Teréz katolikus templomban tartják évről, évre a már hagyományossá vált nyárbúcsúztatót. Most vasárnap a hagyományos körmenetet Snell György apát, plébános, kerületi esperes szentmiséje előzte meg a templomban. MN/MK A Magyar Hírlapban („Kopoltyúval lélegzik…” 18.o.) a ma 80 éves Kállai Ferenc, a Nemzet Színésze nyilatkozik, aki elmondta: „Azt álmodtam, hogy Gyurcsány és Orbán oroszos módon csókolózott. Fölébredtem, nem tudtam, hogy Jézusmária, ezt álmodtam, vagy ez a valóság? Ez nyilván a sok munka által kiváltott idegállapot következménye, azért kívánnám, hogy bárcsak lenne így. De látta volna, ahogy az álmomban szorították egymást!” Kállai nem tudja, hogy „miért ugraszthatók ennnyire egymásnak az emberek. Pedig az Istenke sokat figyelmeztet minket az árvízzel, a földrengéssel, a tűzvésszel, de már régen ilyenek az emberek. Valamikor meg kellene gyógyítani azokat a géneket, amelyeket örököltünk évezredek óta. Nagyon szeretünk gyűlölni, verekedni, harcolni egymás ellen. Ha esetleg elmegyek – bár tudom, hogy un bennünket – Istennél igyekszem közbenjárni, hogy próbáljon már valamit abból adni az embereknek, ami a szeretetet jelenti.” Bóta Gábor interjúkészítő kérdésére: „Hisz abban, hogy ha elmegy, találkozik Istennel?” Kállai azt felelte: „Hát hogyne hinnék? Én jóban vagyok vele. Õ nem szól vissza, de én olykor mondom, hogy Atyaúristen, most mi lesz velem. Istenem, segíts! Többször odafigyelt arra, hogy én nagyon nem szeretek valamit. Kapálódzom valami ellen. És érdekes, amikor erről beszéltem magamban, jó érzés töltött el, hogy valaki figyel valahonnan, de abban a pillanatban karamboloztam. És ez azt jelentette, hogy azért el ne bízzam magam.” MH/MK