Napi Sajtószemle

– 2005. szeptember 22., csütörtök | 10:26

Külföldi hírek A Népszabadság (10.o.) Egyházi menedékben a bűnösök címmel ír arról, hogy „Állítások és bizonyítatlan – bizonyíthatatlan – cáfolatok keringenek a Gotovina-ügyben.” A lap emlékeztet rá: a Hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze „kedden robbantotta vádját: a katolikus egyház rejtegeti Ante Gotovina tábornokot, a fő horvát háborús bűnöst. A Vatikán és a horvát hatóságok tagadják Carla del Ponte állítását.” A baloldali lap kiemeli: a főügyésznő a londoni The Daily Telegraphnak adott nyilatkozatában a brit lap kérdésére sem volt hajlandó arról beszélni, hogy a katolikus egyházat „intim kapcsolatok fűzik a horvát nacionalistákhoz. Jól ismert tény, hogy a horvát fasiszta bábállam ’vezérét’ épp a ferencesek mentették át Argentínába 1945-ben. Eközben az usztasavezér és környezete egy nagyobb rakomány aranyat is a vatikáni széfekbe vitt. Az ügyben több jóvátételi per is indult a Szentszék ellen egykori túlélők nevében Amerikában” – írja a Népszabadság. Az orgánum azt is megjegyzi: „Sajátos móson a másik – szerb – főbűnösről, Radovan Karadzsicsról is úgy tudni, hogy egyházi védelem alatt rejtőzik. Róla azt rebesgetik, hogy boszniai és montenegrói ortodox monostorok nyújtanak számára biztonságos rejtekhelyet.” Népszabadság/MK A Magyar Nemzetben (10.o.) Érszegi Márk Del Ponte a Vatikánt vádolja címmel megállapítja: „A Vatikán ismét azzal a váddal kénytelen szembesülni, hogy háborús bűnösökkel működik együtt. Ez a vád már a világháború alatt és után is felmerült ellene, hiszen az egyház mindig is arról volt híres, hogy menedéket nyújt az aktuális üldözötteknek. Bűnpártolást azonban soha nem lehetett a szemére vetni.” A szerző leszögezi: „A Szentszék, amely a világ minden katolikusának gondját viseli, mindig ügyel arra, hogy ne keveredjen politikailag kényes ügyekbe. Működésének állandó kísérője a diszkréció. Ha tehát tudomására jutna, hogy a körözött tábornok valóban egyházi intézményben bujkál, biztosan nem a nyilvánosság előtt fedné ezt fel, és nem Lajolo érsek rohanna a főügyészhez feljelenteni azt az embert, aki menedékre lelt. Valószínűleg a helyi nuncius és az illetékes püspök közbenjárásával venné rá a tábornokot rejtekhelye elhagyására, esetleg a bujkálás feladására, a törvényszékkel való együttműködésre.” A polgári napilap egy 1998-ban készült fotót is közöl, amelyen Gotvina kezet csókol II. János Pál pápának. MN/MK Hazai hírek A Népszabadságban (17.o.) Valaczkay Gabriella Kimozdul a Vatikánból címmel készített riportot arról, hogy a pápai kórus, amely csak igen ritkán hagyja el Rómát, Magyarországon vendégszerepel a VII. Nemzetközi Egyházzenei Fesztivál keretében. Bubnó Tamás, a fesztivál művészeti vezetője a lapnak elmondta: „Amikor három éve először hívtuk meg a pápai kórust, választ sem kaptunk tőlük. Később rájöttünk, hogy az ezernégyszáz éves Cappella Musicale Pontificia Sistinát nem lehet csak úgy az utcáról megkeresni. Az első kudarc után szabályos lobbizásba kezdtünk: egyházi oldalon Ternyák Csabánál, a szentszéki Papi Kongergáció titkáránál, és meséltünk a terveinkről Erdődy Gábornak, Magyarország Szentszékhez akkreditált nagykövetének is. Kettejük segítségével legalább tárgyalási pozícióba jutottunk. A Sixtus-kápolna énekkaránál már ez is hatalmas eredmény, ugyanis ők alig mozdathatók el székhelyükről: feladatuk, hogy mindenkor a pápa és a Szentszék rendelkezésére álljanak. Elutazásukról Angelo Sodano bíboros, a Vatikán kvázi miniszterelnöke dönthet, s az utóbbi tíz évben a bíboros mindössze kétszer adott erre engedélyt. Tavaly már komolyan tárgyaltunk arról, hogy a kórus szerepeljen a VI. egyházzenei fesztiválon, de akkor II. János Pál pápa gyengélkedése miatt nem mertek eljönni.” Népszabadság/MK A Heti Válaszban (22-24.o.) Szőnyi Szilárd Vaskarikát fából? címmel ad számol be arról, hogy szeptember közepén ért véget a Zsidók Jézusért mozgalom magyarországi missziója. Az akcióban szétosztott félmillió szórólappal 135 lelket nyertek meg Jézus ügyének. A cikkíró ismertetéséből kiderül: a Krisztus-hívők kétfrontos harcot vívnak. Egyrészt azon vannak, hogy a zsidókkal Messisáként fogadtassák el Jézust, illetve, hogy a szerintük elpogányosodott keresztény egyházakról lefejtsék a görög-római sallangokat, miáltal Krisztus követői felfedezhetik zsidó gyökereiket. A vallásos zsidók ugyanakkor azzal vádolják Krisztus-hívő társaikat, hogy a keresztények előretolt ékeiként az erőszakos térítés élharcosai, a mainstream keresztények meg azt kérdezik: egy zsidó származású Krisztus-követő ugyan miért nem keresztény felekezetben gyakorolja a hitét? A lapnak Netanel Nickalls, a Messiás-hívő zsidók egyik képviselője elmondta, hogy rokonsága jószerivel kitagadta, amikor Krisztus hitére tért: „A feleségem apja hónapokig nem állt szóba velem, de azért mára megjavult a viszony. Itt Jeruzsálemben hatványozottan igaz: senki sem próféta a hazájában. Az izraeli zsidó közösségek sokszor még ellenségesebben tekintenek ránk, mint a hagyományos keresztényekre. Tőlük nem is vártak mást, minket viszont árulóként kezelnek. A keresztények többsége pedig azért nem szível minket, mert Krisztus követői itt nagyrészt palesztinok, akik bennünk mint az izraeli államiság támogatóiban elsősorban a zsidó ellenséget látják.” HV/MK