Napi Sajtószemle

– 2005. szeptember 20., kedd | 10:07

A Blikk (24.o.) Miért hamisították meg a pápa utolsó szavait? címmel számol be arról, hogy a Vatikán mindenki által elérhetővé tette a II. János Pál utolsó heteiről és napjairól készült 220 oldalas jegyzőkönyvet, amelyben részletesen leírják állapotának romlását. A bulvárlap szerint a dokumentum számos részletben eltér attól, amit a szentatya halálakor szóvivője, Joaquín Navarro-Valls közzétett. Az orgánumnak Vertse Márta, a Vatikáni Rádió vezető szerkesztője elmondta: a jegyzőkönyv a hivatalos vatikáni bulletin mellékleteként jelenik meg. „Az biztos, hogy erre még nem volt példa, de II. János Pálé egy kivételes pápaság volt, ráadásul boldoggá avatása is folyamatban van.” Vertse Márta arra a kérdésre, hogy a szentatya szóvivője miért más szavakat jelölt meg II. János Pál halálát követően utolsó szavaiként, a következőt mondta: „Ekkor Navarro-Valls egy összegzést készített utolsó megnyilvánulásairól. A szentatya már régóta nem félt a haláltól, mindig azt hangoztatta, hogy ’legyetek derűsek, én is derűs vagyok’. Legutolsó mondata azonban valóban az volt, amit kedvenc nővérének, Tobianának mondott lengyelül, amely így hangzott: ’Engedjetek, hogy visszatérjek az atyai házba’.” A Blikk azt is közli, hogy a szentatya utolsó ámenjét Jarek Cielecki lengyel pap hallhatta, aki végig jelen volt a haláltusájánál. A lelkipásztor az olasz La Reppubblica című lapnak elmondta: „A pápa délután fél négykor szólalt meg utoljára. Lengyel szokásokhoz híven egy szál gyertya égett szobájában az alkonyati fényben. Hosszasan nézett ki az ablakon, összegyűjtötte utolsó erejét, és ekkor, nagy nehézségek árán mondta ki az utolsó áment. Soha többé nem szólalt meg, este hétkor kómába esett. Este fél tízkor halt meg, orvosa, Renato Buzzonetti húsz percig vizsgálta az EKG-ját, csak ezután jelentette a halál beálltát.” Blikk/MK A Népszabadságban (11.o.) Sárközy Júlia Nem kapuőrök című, római tudósítása szerint fellázadtak a Vatikán nyolc kapujánál őrt álló svájci gárda testőrei. Kizárólágosságot kérnek az egyházfő biztonságának felügyeletében, amelyet öt évszázad után más hatósági erőkkel kell megosztaniuk. Elmar Theodor Maeder parancsnok arról panaszkodott a lapnak, hogy bár 1506. január 22-étől az ő feladatuk a mindenkori pápa biztonsága, mára csak az apostoli paloták bejáratainak az őrzése maradt rájuk. Maeder sürgős reformot követel a 110 fős testőrség számára. A cikkíró szerint a szálka a gárdisták szemében az úgynevezett vatikáni csendőrség, amely korábban a pápai katonaság volt, most pedig Vatikánváros rendőrsége. A Vatikánon kívül – és a római Szent Péter téren is – az olasz rendőrség vigyáz a szentatyára. Ezért keltett csodálkozást az olasz hatóságok részéről, amikor XVI. Benedek legelső útján, a dél-olasz Bariba, magával vitt két svájci gárdistát. A pápának ígéretet kellett tennie, hogy ez nem fordul elő többé. Ha külföldre távozik, mint az idén nyáron Kölnbe, akkor a vatikáni rendőrség tagjai kísérik a pápát. Maeder ezredes leszögezte: „Elegünk van abból, hogy cirkuszi lovak legyünk! 1527-ben a svájci gárdisták közül 147-en áldozták életüket II. Kelemen pápáért!” A parancsnok szerint a reform pillanata jövőre, a testőrség fennállásának 500. évfordulója lehetne. Sárközy a Vatikánból származó információira utalva közli, hogy a gárdisták hírnevére az 1998-ban történt hármas gyilkosság vetett árnyékot, „amikor is a mai napig nem tisztázott okok miatt az egyik testőr lelőtte Alois Estermann parancsnokot és feleségét, majd öngyilkos lett.” Népszabadság/MK