Napi sajtószemle

Pünkösd ünnepe a magyar sajtóban

A Magyar Hírlapban (A közösség … 5.o.) Hofher József jezsuita szerzetes nyilatkozik, hangsúlyozva: pünkösd ünnepe a mai Magyarországnak a remény üzenetét is hordozza. „Azt ugyanis az elmúlt évtizedekben úgy tűnik, elveszítettük, mondhatni, kifáradtunk, lelkileg mélyponton vagyunk. Éppen emiatt óriási szüksége van a társadalomnak azokra a tulajdonságokra, amelyeket a Szentlélek képvisel: bátorság, tudás, erő és igazságosság. Ezek által az egyén és a közösség is fiatalos lendületet kaphat… A harmadik isteni személy az egységet, modern szóval élve a kommunikációt is elhozhatja nekünk. Napjainkban az ember hajlamos elmagányosodni, azt hinni, hogy egyedül, a saját erejéből képes megoldani a problémákat. Pünkösd idején arra is rá kell döbbennünk, hogy szükségünk van a lélek erejére.” Hofher József példaként Mózes történetét említi, aki először „izomból” próbálta teljesíteni az Isten által adott feladatot, ám kudarcot vallott, de amikor azonban ráhagyatkozott a Teremtő erejére, csodákra volt képes.

A Magyar Nemzetben (Pünkösd… 1., 5. o.) Végh Tamás, a Fasori Református Gyülekezet lelkipásztora nyilatkozik: „Pünkösd igazából az ősegyház legnagyobb ünnepe volt. Akkor és ott, Jeruzsálemben indult az egyház élete, akkor tudatosodott az első keresztyénekben visszamenőleg az egész 'Jézus-történet'. Értem alatta a Megváltó születését, nyilvános működését, a kereszthalálát, a feltámadását és a mennybemenetelét, és persze az akkori jelen pillanatot, a Szentlélek – Jézus által előre megígért – kitöltetését. Ennek az eseménysorozatnak felcserélhetetlen rendje volt. Nem jöhetett addig a mindent világossá tévő Szentlélek, amíg a megváltás, a feltámadás és Jézus fölmenetele az Atyához végbe nem ment. Isten akkor, a pünkösdi esemény által helyezte mintegy üzembe a nagy, gyógyító kincset: a keresztet, vagyis a szabadítást, a megváltást. Attól fogva lehetséges, hogy az emberek az életükbe építsék mindazt, amit Isten elvégzett értük.” A református lelkész azt is elmondta, természetesen téma a Fasori Gyülekezetben az ország sorsa, a közélet. „Mindnyájunkat felelőssé tett Isten egymásért. Felelősség-hordozásunkban, imatémáink sorában fontos helyet foglal el népünk, nemzetünk. Aki az ószövetségi próféták iratait, beszédeit olvassa, megdöbben mélységes szociális felelősségérzetükön. Õk Isten ítéletét hirdették azokra nézve, akik becsapták honfitársaikat, megrövidítették bérüket, kihasználták a szegényeket. Ezért tévedés az a kívánalom, hogy a templomos hívek ne foglalkozzanak nemzeti kérdésekkel, hanem csak a lelkiekkel… Azt hiszem, a gyülekezet jelentékeny része Istentől kapott rendkívüli lehetőséget lát abban, hogy nemzetünk újjáépítése elkezdődhet. Rengeteget imádkoztunk a változásért. Alig győztük kivárni, hogy mozduljon valami. Most értettük meg, jobb volt ez így. Ha négy éve alakulhatott volna a keresztény értékrendet figyelembe vevő kormány, az csak kis többséggel bírt volna, s akkor folyhatott volna tovább a parlamenti dagonyázás, és mára bizonyára megbukott volna a csapat. De aki eddig is folyamatosan imádkozott az újjáépítés lehetőségéért, az abba ne hagyja. Sőt, mások is álljanak be az imaháttér szolgálatába, mert most jön a neheze. Világméretű anyagi szorításban, adósságaink iszonyú kötöttségeiben kell szinte minden területen újat kezdeni, építeni. Beleértve a nép lelki megújulását is.” Végh Tamás emlékeztet rá, a Szentírásban azt látjuk: „Olyan államvezetőket is, akik elutasítanák, hogy nekik a bibliai Istenhez közük van, eszközként használ fel a Mindenható. Gondoljunk csak Cyrus – Kürosz – perzsa uralkodóra, aki megengedte, hogy a zsidók hazatérjenek a babiloni fogságból és újraépítsék templomukat. Olyan is van aztán, hogy Isten különös kegyelme folytán hívő közéleti embereket is támaszt. Nem félek kimondani: a leendő miniszterelnök esetében is ilyen lelki történést látok. Úgy gondolom, komoly elhívást kapott Istentől, olyan elhívást – valami közösségi értelemben jelentősre –, ami fokozatosan tudatosodik benne. Számos jelét hozhatnám fel indokul, itt csak egy utóbbiról szólnék. Arról a megnyilatkozásáról, ahogyan ő a minap reagált Fico szlovák miniszterelnök kirohanásaira a határon túli magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatos szándékkal szemben. Még mimikájában, hangjában sem volt abban semmi, amit az emberekből törvényszerűen kivált, ha sértegetik őket. Orbán Viktor válaszában a gyűlölet még csak rejtett felhangként sem jelentkezett, úgy tudott egyszerre határozott és higgadt lenni. Ezért nem övé az érdem és ezt bizonyára ő is tudja. De nemcsak Orbánról van szó, hanem másokról is. Egy olyan csapat jött össze és kapott hatalmas társadalmi bizalmat, legitimitást, amelynek sok tagjától, köztük több irányító tagjától nem idegen az imádkozás… Mindig Isten lelke munkál ott, ahol valami tisztul, javul, épül. Más kérdés, hogy ezen a földön soha semmi nem megy sterilen végbe. Egy-egy emberen belül sem. Mindannyian töredékesek vagyunk, de Isten így is áldásként használhat fel minket mások javára.” A református lelkipásztor leszögezte: „Csak a Szentlélek lehet, aki dolgozik azon, hogy Isten igéje mintegy megtermékenyüljön bennem. Hogy kezdjem meglátni a bűneimet, hogy nyugtalanítson, amin máskor még talán olyan könnyen átléptem… Amit Isten velünk kapcsolatban elképzel, az a mi igazi helyünk, állapotunk, rendeltetésünk. Milyen jó, hogy nyomban ajándékul kapjuk a Szentlelket mindehhez… Fontos, hogy felismerjem, mennyire Isten szabadítására szorulok, s hogy vonzani kezdjen a szeretete, szomjazzam az ő igazságait. Mindez csak Jézus keresztjéhez vihet. S ahogy egy általam meglátogatott idős beteg fordította le magának a kereszt lényegét, a maga nyugdíjas mérnök gondolkodásával: a kereszt az emelőszerkezet, ami sínre tesz. Hiszen Isten nélkül mindenkinek kisiklott az élete. De a Szentlélek által felkerültünk az emelőszerkezetre, ami visszaállít a jó pályára bennünket… De ne feledjük: a Szentlélek nemcsak újonnan szül minket, hanem meg is újít, ha kell. Ezt magam is megtapasztaltam már lelkészi pályám során.”

A Magyar Nemzetben (7. o.) Balavány György Bábeli pünkösdölés címmel arra figyelmeztet, a történelem sokszor megmutatta, hová vezet egymás meg nem értése, a gyűlölködés: „Számos muzulmán gyerek tanulja, hogy a kereszténység véres, parázna vallás, amely el akarja pusztítni az ő kultúráját. Számos keresztény gyerek viszont azt tanulja, hogy minden muzulmán eredendően terrorista. Szörnyű és méltatlan viták folynak arról, hogy melyik népirtás volt nagyobb tragédia. Szomszéd népek elképesztő rágalmakat szórnak egymásra. Pedig mindenkinek saját, igaz története van, és minden történet szenvedéstörténet. De nem érthetjük egymást, míg nem értjük egymás szenvedését. Vajon megérti napjaink munkásembere az elvont beszédű értelmiségit? A roma a gádzsót? És fordítva? Megérti a baloldali a jobboldalit? A jobboldali a radikálist? Megértik az unokák a nagymamát? Az apák a fiaikat és viszont? Tényleg értik még az utánunk jövők a XX. századi politikai fogalmakat és kategóriákat, amelyek szögesdróttal kerítették be gondolkodásunkat? Van fogalmuk a sérüléseinkről? És nekünk van fogalmunk a traumákról, amelyek őket érik? Az a baj, hogy a csodát mindig felülről várjuk, de nem eléggé felülről. Pünkösd a megértésről és egységről szól. Ehhez a legfelsőbb hatalom lépett működésbe, s a csoda az emberi szívekben ment végbe, és úgy nyilvánult meg, hogy az emberek – egyszerű állampolgárok – megértették egymás sorsának végtelen kontextusát. Azt, hogy az örök Isten képmásai vagyunk, bukott, gyáva tanítványokként is. És azt, hogy ugyanarra a kegyelemre szorulunk mindannyian, és amikor ezt sokan megértették, és készek voltak tanúskodni róla, szavaikkal és tetteikkel, csakugyan megváltozott a világ. Bár mi nem tehetünk csodát, tehetünk valamit a csodáért. Lehet például imádkozni, és cselekedni. És figyelni egymásra, sokkal jobban, sokkal őszintébben.”

Egyéb témák

Külföld

A Magyar Nemzet (8.o.) Az egyházzal tárgyalt Raúl Castro című beszámolója szerint rendkívüli belpolitikai esemény történt a minap a kommunista Kubában: Jaime Ortega bíboros, Havanna érseke és Dionisio García, Santiago de Cuba érseke személyesen találkozott a bátyját két éve az állam- és kormányfői poszton váltó Raúl Castróval. A megbeszélés után Ortega bíboros bejelentette: megalapozott a remény, hogy szabadon engedik az elsősorban beteg politikai foglyokat. A polgári napilap megjegyzi: a hír már csak azért is nagy horderejű, mert a kubai pártlap, a Granma címoldalán közölték Raúl Castro és a tárgyaláson részt vevő két főpásztor fényképét. Elemzők máris úgy sejtik, a kubai katolikus egyház fontos közvetítőszerepet fog kapni a jelenlegi és későbbi belső konfliktusok kezelésében. Sőt a felek úgy határoztak, hogy rendszeresítik találkozóikat, ezért az elemzők úgy értelmezik ezt a tényt, hogy a pártvezetés elismerte közvetítőnek az egyházat például a szociális vita ügyeiben. Ortega bíboros tagadta, hogy a közeledés összefüggésben lenne a vatikáni „külügyminiszter”, Dominique Mamberti júniusi látogatásával. A havannai érsek hozzátette: nem közeledett álláspontjuk az ellenzéki újságíró, Guillermo „Coco” Farinas ügyében. A pszichológus végzettségű Farinas 87 napja folytat teljes éhségsztrájkot, amióta február 24-én belehalt hasonló tiltakozásába egy másik ellenzéki, Orlando Tamayo Zapata. Az orgánum érdekesnek tartja, hogy az öt éve súlyos börtönre ítélt 75 politikai fogoly nőrokonai, a Fehér Ruhás Asszonyok nem hisznek a közeledésben, és Laura Pollán, a csoport vezetője úgy látja: semmi sem biztos. A Magyar Nemzet azonban tényként állapítja meg, hogy május eleje óta éppen az egyház közbenjárása miatt vonulhatnak végig minden vasárnap az egyik havannai sugárúton, immár háborítatlanul, és nem kell tartaniuk a Castro-hívek fizikai bántalmazásától.

Hazai hírek

A Népszabadság („A történelmi Magyarország…” 2.o.) beszámol az Országgyűlés tegnapi üléséről, amelyen Trianon-emléknapot tartottak. A lap kiemeli: valamennyi párt igazságtalannak és megalázónak nevezte Trianont, de az MSZP kivenné a fideszes Kövér Lászlónak és a kereszténydemokrata Semjén Zsoltnak az emléknapjavaslatából az ’Isten a történelem ura’ felvezetést.

A Népszavában (7.o.) Andrassew Iván Az istenkedő kevélysége című gunyoros hangvételű írása szerint „… Isten becsempészése a törvényekbe az első lépés abba az irányba, aminek aztán az lesz a vége, hogy az alkotmányban, annak preambulumában is ott lesz. Nem kétséges, hogy a kétharmados Fidesz – amelynek szellemi vezetője önbevallása szerint Semjén – belediktálja majd a szövegbe.”

Magyar Kurír