Napi Sajtószemle

– 2005. szeptember 13., kedd | 9:39

Külföld A Népszavában (11.o.) Barabás Péter Papi hadosztály alakul Oroszországban címmel ír arról, hogy a szovjet korszakkal véget ért az az időszak, amikor a pravoszláv egyház az események tétlen és kiszolgáltatott szemlélője volt. Megtűrt szerepéből főszereplővé elő, mint ahogy az 1990-ben beiktatott II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája is meghatározó szerepet tölt be a társadalmi-politikai életben, állandó kapcsolatban van Putyin elnökkel és rendszeresen kifejtheti véleményét az ország ügyeiről. A cikkíró ennek a kapcsolatnak szemléletes példájaként ermlíti, hogy az orosz elnök a pátriárkával egyházi ünnepségeken vesz részt, és sokatmondó hírnek minősíti azt is, hogy amikor az idén az ország vezetői nagyböjtöt tartottak, a Kremlben százféle húsmentes étel közül választhattak. Barabás idézi II. Alekszijt: „Istennek hála ma nem kell beszélnünk valamiféle súrlódásról az állam és az egyház között, még kevésbé arról, hogy a világi hatalom ellenőrzést gyakorolna az egyház belső élete felett.” A cikkíró felteszi a kérdést: „És fordítva? Néha már-már az az ember érzése, hogy az ellenőrzés az egyház kezében van s a hatalom szüntelenül keresi a főpapok kegyeit” – írja Barabás, aki figyelemre méltónak tartja, hogy a legfrissebb tervek szerint a hadsereget szerződéses alapon egy papi hadosztállyal egészítik ki. Szerinte a hatóságok ettől azt remélik, hogy a papok segíteni fognak a hadseregben tapasztalható negatív jelenségek visszaszorításában. Hiszen csak júniusban 98-an haltak meg bűncselekmény vagy baleset következtében. Éves viszonylatban 445 áldozatról tudnak. A szadizmus elképesztő eseteiről is beszámolnak a lapok. Az ital és a drog is szedi áldozatait. Népszava/MK Belföld A Népszabadság (Keresztény… 3.o.) hosszabban, a Magyar Nemzet (Egyházi… 2. o.) rövidebben ezámol be arról, hogy tegnap az Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztermében többnapos megemlékezés kezdődött a holokauszt áldozatainak emlékére. A fórum a negyedik állomása annak a sorozatnak, amely 1998-ban Pannonhalmán indult. A vészkorszakról szóló rendezvényeken keresztény egyházi és zsidó hitközségi vezetők, közéleti személyiségek vesznek részt. Céljuk, hogy méltó módon megemlékezzenek a múltról és jelezzék a magyar társadalomnak: a jövő útja a toleráns magatartás, a gyűlöletmentes együttélés és az egymás iránti felelősség. Nyitó előadásában Szebik Imre evangélikus püspök hangsúlyozta: a kiválasztottságot a Mindenható először odaajándékozta a zsidó népnek, majd minden más népnek, amely elfogadja a szövetséget. A kiválasztottság szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal jár, mégis mindig kegyelem. Meghajtjuk fejünket a kiválasztott nép, a zsidóság előtt – mondta a püspök, aki a keresztények testvéreinek nevezte a zsidókat. A holokauszt 6 millió, közöttük 600 ezer magyar áldozatáról emlékezve szólt azokról a kevesekről is, akik a rettenet idején mindent megtettek embertársaik megmentéséért. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke szerint nem tehetünk úgy, mintha már eleget beszéltünk volna a holokausztról. A felszabadító emlékezés fontos kifejezés a teológiában. Ha az emlékezés nem ad felszabadítást, akkor bezár és megkeserít. Felszabadító emlékezésre van szükség, valamint arra, hogy a mai világ bonyolult viszonya közt lássuk és láttassuk az összefüggéseket. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke felhívta a figyelmet, hogy nincs kollektív bűn, éppen ezért nagy az egyén felelőssége. Az elkövetőknek annak idején volt lehetőségük a választásra, az áldozatoknak nem. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát kitért arra, hogy az 1998-ban szervezett első konferencia tudatosan vállalt kezdete volt a megbékélésnek. „Azt akartuk, ami elhangzik, az emlékezéssé váljon, az emlékezés párbeszéddé, a párbeszéd pedig híd legyen a jövő felé.” Népszabadság/MN/MK A Magyar Nemzetben (14.o.) Akiknek nem jó a déli harangszó címmel reagál Keresztes X. Krisztiánnak a múlt heti Élet és Irodalomban megjelent, Félre című cikkére, amelyben a szerző alpári hangnemben támadta a közszolgálati rádióban minden délben felhangzó harangszót, és Bőzsöny Ferenc rádióbemondót. Hanthy megemlíti azt is, hogy az ismert riporter, Havas Henrik szintén rosszul van a harangszótól. A cikkíró ugyanakkor arra figyelmezteti mindkettőjüket, hogy „tekintsék ezt ingyenes szolgáltatásnak az egyházaktól. Legalább nem kell déli tizenkettőkor az órájukra nézni. Ne költözzenek templom vagy harangtorony mellé, mert zavarná az álmukat. S legalább a fennhangon hirdetett liberális tolerancia jegyében fogadják el, hogy vannak még páran ebben az orszgában, akiknek fontos a déli harangszó hagyománya, akik szívesen hallgatják az ország különböző templomainak a szavát…” MN/MK