Napi Sajtószemle

– 2005. szeptember 10., szombat | 10:05

A ma megjelent napisajtó közül két orgánum is foglalkozik azzal, hogy a héten változás történt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöki posztján: a főpásztorok a jövőre 75. életévét betöltő Seregély István egri érsek helyére Erdő Péter bíboros, prímást választották meg a testület élére. A Magyar Nemzet (Megtérők 24.o.) Seregély István emlékeiből válogat. Arra a kérdésre, hogy egy katolikus pap számára jelenthet-e valamit a protestáns teológiai műszó: üdvbizonyosság, a főpásztor azt felelte: „Abban, hogy hova tartok, tökéletes bizonyosságom van. Evolúciós világban élek, amelynek beteljesedése idő és tér fölötti lét, de csak Jézus Krisztus jóvoltából.” Az egri érsek kórházlelkészi emlékeit felelevenítve így fogalmaz: „Láttam, hogy az Úristen úgy teremtette meg az emberi életet, hogy a végén talán mindenki megtér hozzá. Gyakran mondták a megyei kórházban a haldokló pártemberek: Tudja, élni lehet Isten nélkül, de meghalni nem.” Löffler Erszébet, az Egri Érseki Gyűjteményi Központ igazgatója így összegez: „Nemcsak egyházmegyéjét, hanem a magyar egyházat is ő vezette át a diktatúrából a demokráciába.” Joó István cikkíró azt emeli ki, hogy Seregély István elnöksége alatt virágzott fel ismét a katolikus közoktatási, illetve szociális intézményrendszer. A szerző megállapítja: „Seregély István nem hagyott hátra maga után nagyívű teológiai életművet. Viszont az írott formában is bensőséges és jó stílusú prédikációi arról tanúskodnak, hogy lelkipásztori attitűddel élte át mindazt, ami eddigi élete alatt a magyarságra következett: háborús összeomlás, szovjet gyarmati sor, kemény és puha diktatúra, egyházüldözések és egyház elleni támadások, fogyasztói materializmus… S mit sem vesztett érvényéből Seregély István egy korábbi prédikációbeli megállapítása – a mai nemzedékeknek szóló intése: ’A mai kornak nem a bűnei veszedelmesek, hanem önelégültsége és a bűnbánat hiánya’.” MN/MK A Népszavában (7.o.) Simon Zoltán Várakozás címmel azt fejtegeti, hogy a hazai egyházak mindegyike küzd azzal a gonddal, hogyan szólítsa meg a híveket, „milyen tanácsokat adjon ’poszt-poszt’ korunkban, s leginkább: hogyan érje el a fiatalokat. És ez az, amit Erdőtől várnak sokan: új válaszokat az új kihívásokra. Felmerül a kérdés, miért kellene egy évezredek óta változatlanul működő szervezetnek megújulnia. De talán nem is erről van szó, hiszen például az elhalt embriókból kivett őssejtek problémája nemhogy évtizedes lenne, de mindössze egy-két éves. S ha ezekre akad is válasz, még mindig marad egy… közösségi kérdés. Mi legyen a társadalmi szerepvállalással? Mikortól számítanak az egyház megnyilvánulásai politizálásnak? Medig terjednek egy szekuláris államban az egyház lehetőségei? Ezekre a problémákra kellene Erdő Péter vezetésével valamiféle válaszokat adnia a katolikus egyháznak (is). A várakozás tehát egy személynek és egy új helyzetnek szól. Erdő eddigi megnyilvánulásai a fiatalítás és új szellemiség irányába mutattak. Felkészültsége, tárgyilagossága és elfogulatlansága pedig reményt jelent arra, hogy ha nem is minden kérdésre, de azért megszületik néhány válasz, amelyekből egy is felérne ezerrel.” Népszava/MK Egyéb témák Külföld A Népszabadság Hétvége mellékletében (6.o.) Tischler János Lengyel édes-savanyú címmel a lengyel Szolidaritás megalakulásának 25. évfordulója kapcsán figyelemre méltónak tartja, hogy a mozgalom első elnöke, Lech Wa³esa, volt államfő tíz évig nem beszélt a jelenlegi köztársasági elnökkel, Aleksander Kwasniewskivel, „Ez a rideg viszony II. János Pál pápa temétésén kezdett oldódni. Noha a Vatikánba még más-más gépen repültek, a helyszínen azonban megtörtént a történelmi kézfogás Kwasniewskivel, és Wa³esa még ennél is tovább ment: meghívta az elnököt a júniusi névnapi összejövetelére, aki élt is az alkalommal.” Népszabadság/MK Szintén a Népszabadság Hétvége mellékletében („A mecsetekben nincs terrorbörze” 3.o.) Nadeem Elyas, a németországi muzulmánok elnöke nyilatkozik, aki leszögezte: az iszlám határozottan ellenzi a terrort és az erőszakot. Nagyon fontos lenne a felvilágosítás az iszlámról, „hiszen a terroristák gyakran egyszerűen visszaélnek a Koránból származó idézetekkel. Például amikor a szélsőségesek arra hivatkoznak, hogy a Koránban az áll: ’ne barátkozz a zsidókkal és a keresztényekkel’, ez valójában egyetlen helyzetre vonatkozik csak, és így hangzik: ne válaszd őket szövetségesedül, ha egy iszlám országgal háborút vívnak. A kultúrák közti kapcsolatot egyáltalán nem az ellenségeskedés határozza meg. A Korán azt is kimondja, hogy a keresztények és a zsidók is istenhívők, akiket tisztelni kell, és a lehető legjobb bánásmódban részesíteni. Amikor a terroristák a Koránra hivatkoznak, általában önkényesen kiragadnak valamit a szövegkörnyezetből, ezt pedig nekünk helyesbítenünk kell. Az imámok továbbképzéséhez az is hozzátartozik, hogy senkinek se adjanak lehetőséget szélsőséges nézeteik terjesztésére. Úgy érzem, saját lehetőségeinken belül mindent megteszünk, hogy harcoljunk a szélsőségesek ellen, de cserébe elvárjuk, hogy a megfigyelésünket, a mecsetek állandó ellenőrzését sürgető politikusi nyilatkozatok mérséklődjenek… nem a mecsetek a veszélyzónák. Ha az állam a templomainkat dúlja fel, akkor az iszlám közösség és a többségi társadalom közti hidakat veszélyezteti, ez pedig tovább ront a helyzeten. Nem szabad azt sugallni, hogy valóban a kultúrák vagy vallások közti háború zajlik. A harc a bűnözők és a civil társadalom között folyik, és ebben a küzdelemben minden kultúra és vallás egy oldalon áll, nevezetesen a terrorral szemben.” Népszabadság/MK Belföld A Magyar Nemzet (24.o.) Tizenkét csillag címmel ír arról az általunk már közölt hírről, hogy szeptember 13-án a Budapest szívében lévő Szondi utcai Szent Család-templomba látogat Stefano Gobbi atya, a máriási papi mozgalom alapítója, aki a hívekkel és Máriával a második pünkösd eljöveteléért imádkozik, hogy a Szentlélek változtassa meg az emberek szívét és ezáltal újítsa meg a világot. A máriás papi mozgalom vezetői úgy látják: a Mária-tisztelet és a megtérés ma nem jámborkodás, hanem élet-halál kérdése. Nyilatkozik a lapnak Gyulai Oszkár, a templom plébánosa, aki emlékeztet rá: „Szent István halála előtt nemcsak felajánlotta országát és népét a Boldogasszonynak, hanem tulajdonul is adta, s hogy még van a Kárpát-medencében Magyarország, azt ennek köszönhetjük. A magyarság azonban mindig képes volt újrakezdeni, és ehhez a Boldogasszony segítsége, pártfogása adta az erőt. Az emberiség megmaradásához és megújulásához a Mária-tiszteletben hazánknak mint Mária országának kiemelt szerep jut.” Gyulay Oszkár Európa jövőjét is csak a keresztény gyökerekhez való visszatalálásban látja. Mint mondja, az EU három alapítója, Robert Schumann francia külügyminiszter – akit hazájában csak Szent Schumannként emlegetnek, és akinek az egyház meg is kezdte boldoggá avatását –, Konrad Adeanuer német kancellár és De Gasperi olasz miniszterelnök gyakorló katolikus volt. Õk egy keresztény Európában látták a jövő biztosítékát, hiszen az ateizmus, az újpogányság, a fasizmus és a kommunizmus milliókat puszított el két világháborúban és a különböző haláltáborokban. „S mit csináltak mára ebből a kerszténynek induló unióból? Érdeken alapuló, koncon marakodó pénzközösséget, s ugyanott vagyunk, ahol voltunk, ugyanúgy fenyeget a harmadik világháború lehetősége, csak ez már sokkal kegyetlenebb, nukleáris háború lehet. Talán kevesen tudják, de az Európai Unió tizenkét csillagos zászlaja a Jelenések könyvének prófétai látomása alapján készült: egy asszony ruhája a nap, lába alatt a hold és a feje körül tizenkét csillagból álló korona, csak a Mária-képet hagyták ki belőle. Fiatalkoromban nehezen értettem meg, amit akkor nagyon sokan mondtak, hogy az emberiség számára tulajdonképpen nincs alternatíva, mert az Istentől való elfrdulás olyan erkölcsi mélységbe taszítja a világot, amelynek vége az elkerülhetetlen pusztulás. Ezért a választási lehetőség annyi: megtérés vagy pusztulás” – mondta a plébános, hozzátéve: a reményteljes jövő csak a hiteles keresztény Európában van, amely visszatér gyökereihez. MN/MK