Napi Sajtószemle

– 2005. augusztus 31., szerda | 10:03

Külföldi hírek A Népszabadságban (18.o.) Sárközy Júlia Szívdöglesztő árnyékember címmel mutatja be Georg Ganswein atyát, XVI. Benedek pápa személyi titkárát, akiért „epednek Olaszországban a nők és a fárfiak is. A magas, zöld szemű, atlétatermetű pap lett Róma új ’szexbálványa’. A Vatikánban akkreditált újságírónők sorban állnak a pápai audienciáért: nem az új egyházfőre kíváncsiak, az apostoli palotákba szeretnének bejutni, hátha véletlenül szembetalálják magukat Georg Ganswein atyával. A Népszabadság tudósítójának megadatott ez a szerencse, azóta irigyelt kolléga a szentszéki sajtóközpontban” – olvasható a cikkben. Sárközy Júlia állítja: Tom Cruise római látogatása nem okozott ekkora tömeghisztériát, mint „a szép Georg megjelenése. Gansewein fényképe uralja a tévéújság címlapját, topmodellek helyett ő kerül – papi ruhában – a bulvárlapokba, valóságos közimádat veszi körül.” A cikkíró ugyanakkor figyelmeztet: aki azt hiszi, hogy Ganswein világi babérokra vágyik, téved. „A szépséggel áldott pap igazi árnyékember: a pápa személyi titkára a legcsendesebb tisztség a Vatikánban. Szavát ritkán hallani, pozíciója viszont annál tekintélyesebb. A kánonjogász pap még mesterénél, Ratzingernél is keményebb teológus hírében áll.” A berlini Die Welt szerint Georg atya az egyházfő méltó jobbkeze, olyan, amilyen Stanislaw Dziwisz volt II. János Pál mellett. Sárközy azt sem tartja mellékesnek, hogy „a szép Georg az Opus Dei katolikus szervezet tagja. A pápa fiatal és vonzó titkára a ’leghatalmasabb szektához’ tartozik. Tiszta Angyalok és Démonok: Dan Brown fantáziája szerint.” Népszabadság/MK A Magyar Hírlap (10.o.) XVI. Benedek kitagadottakkal tárgyal címmel ismerteti a francia Le Monde cikkét, amely figyelemre méltónak tartja, hogy első ízben fogadta XVI. Benedek pápa hétfőn az egyházból kitagadott Fellay püspököt, a Szent X. Pius-rend vezetőjét. A francia újság kockázatosnak tartja a pápa gesztusát: „A keményvonalas irányzat követői egyszer már testvérharcba keveredtek, mert közülük sokan ellenzik a közeledést a Vatikánhoz. Maga a hétfői találkozó pedig bosszanthatja a katolikusok nagy többségét, akik az esetleges engedményeket ellentétesnek vélik a II. Vatikáni zsinat szellemével. A tradicionalisták annak idején már éppen a zsinat miatt az egyház ’kiárusításával’ és ’hitehagyásával’ vádolták XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál pápát is.” MH/MK Szintén a Magyar Hírlapban (4-5.o.) Negyedszázad múltán már csak emlék a legendás Szolidaritás című, a Szolidaritás megalakulásának 25. évfordulójára készített összeállítása megállapítja: Lengyelországban a ’70-es évek végén a munkások egyre elégedetlenebbek voltak, az értelmiség változásokat akart, a kommunista párt vezetése elfáradt, és láthatóan tanácstalanul figyelte a nemzeti büszkeséf feléledését, amely Karol Wojtyla krakkói bíboros, érsek pápává választását kísérte. A lap arra is emlékeztet, hogy mások mellett II. János Pál is minden befolyását latba vetve próbálta megakadályozni, hogy szülőhazáját katonák szállják meg. A Szolidaritás pedig földalatti mozgalomként is tovább működött, a római katolikus egyházfő „erkölcsi – és egyes források szerint a vatikáni bank anyagi – támogatásával sikerrel vívta meg harcát a hatalom ellen…” MH/MK Ugyanitt (19.o.) Tischler János Miért éppen Lengyelország? címmel szintén kiemeli, hogy II. János Pál erős lelki támaszt nyújtot honfitársainak azzal, hogy már a beiktatását követő esztendőben ellátogatott hazájába, és ráébresztette a szabadtéri miséken résztvevő milliós tömegeket arra, hogy ők a gazdái a saját országuknak, és felelősséggel tartoznak érte. MH/MK A Magyar Nemzetben (A szolidaritás… 4.o.) Engelmayer Ákos egykori varsói nagykövet nyilatkozik, aki felidézte: „A hetvenes évek valóban szétverték a társadalmat. A lengyelek hozzá voltak szokva, hogy beléjük lőnek, ha kimennek az utcára. És ekkor jött a pápa. Az emberek pedig kimentek az utcákra. Milliók voltak a szabadtéri miséken. Én akkor már benne voltam az ellenzékben, és őszintén megmondom, bennünk volt a félsz. Ettől a helyzettől félt a hatalom, az egyház és az ellenzék is.” Engemayer Ákos egyetért az interjúkészítő Stier Gáborral abban, hogy II. János Pál lélektani gátakat döntött le, amikor kimondta: „Ne féljetek!” „Ez ugyanis valami csoda volat. Nem lőttek belénk, a hatalom megértette, hogy ezt már nem teheti meg, az utca embere pedig felfogta, ez a veszély nem fenyegeti. Tízmillió ember volt az utcákon, s nem lőttek belénk! Több más ok mellett valahol ez vezetett 1980 augusztusához és az ekkor megszületett kompromisszumhoz.” MN/MK Ugyanitt (7.o.) szintén Stier Gábor A tovább élő Szolidaritás címmel megállapítja: a Szolidaritás igazi belső ereje a hit, a katolicizmus volt. Idézi Charles Péguy nagy francia látnokot és költőt: „A XX. században a keresztény családapák lesznek az igazi forradalmárok.” John Lukacs történész ezt úgy értelmezi, hogy a Nyugat „annyira rothadt és korrupt, hogy kereszténynek lenni különleges bátorságot igényel, szembeszállást szinte mindennel a modern világban. És, most, amikor a Nyugat intézményeit, köztük még az egyház némelyik hierarcháját és bürokráciáját is ellepik az opportunisták, akiknek lelkében kihunyt a meggyőződés lángja, a hatgyermekes Walesa az igazi forradalmár.” MN/MK Hazai hírek A Magyar Nemzet (2.o.) Egyházi gyűjtemények támogatás híján című összeállításából kiderül: nemcsak az nehezíti az egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények működését, hogy fenntartóik másfél hónapja nem kapták meg az állami támogatást, hanem az is, hogy tavasszal elnyert pályázataik után még csak a szerződéseket sem kötötték meg velük. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nem kapta meg a harmadik negyedévi, július 15-ei határidővel kifizetendő 146 milliós támogatást. Gulyás Kálmán, a kultusztárca egyházügyi államtitkár a késedelmeket technikai okokkal magyarázta, és egígérte, szeptember végéig számlázzák a pénzt. Lakatos Andor, a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye gyűjteményeinek vezetője elmondta: a nincsből költeni veszélyes. Náluk az alkalmazottak béreivel még nincs gond, az érsekség megelőlegzi azokat. Lakatos arról is beszámolt, hogy tavasszal a tárcánál, illetve a Nemzeti Kulturális Alapprogrammal elnyert pályázataik után még a szerződéseket sem kötötték meg velük, pedig tavaly ilyenkor már a pénzek folyósítása is megtörtént. „Ez elbizonytalanít minket, bele merjünk-e vágni a hosszabb időt igénylő, de a pályázat szerint idén elvégzendő munkákba” – tette hozzá. Csoma Áron, a református zsinat szóvivője közölte: úgy tudja, számukra a parlament által megállapított finanszírozási összeg 30 százalékát sem fizették ki, s ezáltal még a bérkifizetések is kérdésessé válnak. MN/MK