Napi Sajtószemle

– 2005. augusztus 27., szombat | 10:31

Külföld A Magyar Nemzet (8.o.) Merénylet készült a pápa temetésén címmel ismerteti a Corriere della Sera című olasz napilap tegnapi cikkét, amely beszámolt arról, hogy az az öt férfi, akit fegyverek és robbanószerek birtoklásáért júliusban Horvátországban letartóztattak, kapcsolatban állhat egy olyan terroristasejttel, amely római merényletek elkövetését tervezte II. János Pál pápa temetése idejére. A horvát rendőrség 11 rakétavetőt, egy kilogrammnyi C4 típusú, nagy hatóerejű, műanyagalapú robbanószert és több gyújtószerkezetet foglalt le a férfiaktól. MN/MK Szintén a Magyar Nemzetben (40.o.) Fáy Zoltán Három ikon címmel emlékszik az augusztus 16-án gyilkosság áldozatául esett Roger testvérre. A cikkíró leszögezte: „Roger testvér az egységre törekvő kereszténység, de talán főként a II. Vatikáni zsinaton megújuló katolikus egyház szimbolikus alakjává vált. A hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve egyre nagyobb tömegek figyeltek életére. A kis francia faluba a világ minden részéről érkeztek és érkeznek fiatalok. Ha csak kis időre is, de követni akarták Rogert testvért az imádságban és a munkában. A háború után született új nemzedék tagjai, a megerősítésre, segítségre, támaszra várók, akiket nem elégített ki a mindent maga alá gyúró fogyasztói réteg.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy Szent Pál teológiája nyomán három isteni remény különböztethető meg, a hit, a remény és a szeretet. Fáy emlékeztet rá: a XX. század végének „kicsit egyszerűsítő és mind jobban mediatizált világában e három erényt három nagy ember jelenítette meg hatalmas erővel. Mára már csak emlékük van velünk, tanításuk, életük példája. Három tiszta, sugárzó szépségű ikon. A hitigazságok legfőbb letéteményese, az ezredforduló pápája, II. János Pál; a reményt, Krisztus ígéreteibe vetett bizalmat megtestesítő Roger testvér; és az önfeláldozó, a mindenki felé nyitott szeretetet megmutató Teréz anya. A XX. század igazi hősei, akik kirajzolták az utat az új évszázad felé.” MN/MK A Magyar Hírlap (10.o.) Apácás AIDS-plakát címmel ismerteti a The Sun egyik cikkét, amely hírt ad arról, hogy az AIDS-ellenes kampányt szervező civil szervezet maga távolíttatta el Tajvanon nagy botrányt okozó plakátját, amelyen egy apácaruhás nő óvszert reklámoz. „Bár nekem semmi szükségem rá, mégis tudom, hogy mire való” – szól a plakáton a felirat. A kampányt kitervelő reklámügynökség „pozitív imázzsal” rendelkező figurát keresett a biztonságos szex propagálásához, így esett a választás az apácára. A cikkből kiderül: a 23 millió lakosú Tajvanon alig 300 ezer katolikus hívő él, ám felháborodásuk annál nagyobb volt. Az írás megjegyzi: a katolikus egyház elítéli az óvszer használatát, mert azt a fogamzásgátlás egy formájának tekinti. MH/MK Hazai hírek A Magyar Nemzet (Bölcskei fájlalja… 2. o.) adatokat kért a két legnagyobb történelmi egyháztól annak kapcsán, hogy Göncz Kinga szociális és esélyegyenlőségi miniszter július 7-én kormányfőhöz intézett, kiszivárgott levelében azt állította: az önkormányzatok tömegesen adják át intézményeiket az egyházaknak, illetve a szociális ellátórendszerben nem kívánatos módon meghatározóvá válik az egyház szerepe, A katolikusok közölték: míg a hazai összes szociális ellátott 78.513 fő, addig ebből mindössze 4202-en vesznek igénybe katolikus férőhelyet. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke elmondta: 75 bentlakásos szociális intézmény van református kézben, beleértve a fogyatékos gondozókat is. Ezekben 5100 rászoruló ember él. Ami csak az idősek otthonait illeti: az ország 700 intézményéből mindössze 50 a református. A reformátusoknál összesen kétszer fordult elő, hogy egy önkormányzat átruházta volna intézményük fenntartási jogát. Bölcskei hangsúlyozta: „Mivel megfullasztották az előző kormány Széchenyi-tervét, idén már nem is létesítettünk új szociális intézményt. Annak idején csak a Tiszántúlon 25 idősellátó központ létesült gyülekezeti erőfeszítésből a Széchenyi-terv igénybevételével.” Bölcskei fájlalja Göncz Kinga színeváltozását: az egyházak előtt dicsérőleg szól teherátvállalásukról, ám Gyurcsány Ferencnek a felekezeti közintézmények visszaszorítását javasolja. A püspök szerint sántít az az érvelés, hogy a civil szociális intézményeknek nem is jár kiegészítő normatíva, bezzeg az egyházaknak igen, hiszen míg az alapítványok jó része haszonérdekelten vesz részt az idősellátásban, addig az egyházak nonprofit módon. MN/MK A Népszabadság (Az egyházak… 4.o.) Veres Andrást, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárát is idézi, aki Göncz Kinga felvetésére közölte: abszurd és nemzetközi viszonylatban is példátlan lenne felrúgni egy nemzetközi – a Vatikánnal 1997-ben kötött – megállapodást. Leszögezte: az egyházak nem vettek át szociális intézményeket, és nem is kapnak másfélszeres támogatást. Népszabadság/MK Szintén a Népszabadságban (4.o.) Kun J. Erzsébet Kaotikus állapotok a katolikus egyetemen címmel közli azon értesülését, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai bölcsészettudományi karáról rövid időn belül nyolcvan alkalmazottat bocsátottak el. Többségük adminisztratív, illetve fizikai dolgozó. Úgy vélik: törvénysértően vált meg tőlük az intézmény vezetése – méltányosabb bánásmódot vártak volna a katolikus egyetemtől. A laphoz fordulók azt állítják: kiszolgáltatott helyzetben, kényszer alatt írták alá a felmondásukat, nem kaptak rá lehetőséget, hogy konzultáljanak jogásszal. Az aláírás a legtöbb esetben bizonyíthatón a létbizonytalanság sokkoló hatása alatt történhetett meg, és annak a kényszernek engedve, hogy ott és azonnal kellett dönteni, más alternatíva ugyanis nem volt. A munkáltató jelentős fölényben volt, hiszen a kirúgottak joggal tarthattak attól, hogy a közös megegyezéses felmondással járó négyhavi munkabérük kifizetése is veszélybe kerül, ha tovább okoskodnak. A lap megkereste az elbocsátóleveleket aláíró Fröhlich Idát, az intézmény dékánját, aki határozottan tiltakozott az ellen, hogy a campuson történtek megjelenjenek. Elmondta: nyolcvannál lényegesen kevesebb dolgozó munkaviszonya szűnt meg, ezek egyharmada határozott időre kötött, lejáró szerződés volt. Néhány munkaszerződés szűnt meg rendes felmondással, a dékán asszony szerint azt a bíróság minősíti majd, hogy törvénytelenül-e. Arra az állításra, hogy a dolgozók nem kaptak időt az elbocsátólevél tanulmányozására, s azonnal el kellett hagyniuk az egyetem terüetét, Fröhlich Ida úgy reagált: minden munkahelyen helyben veszik át a felmondást, illetve kell dönteni a közös megegyezésről, a munkáltató pedig eltekinthet a munkavégzéstől a felmondási időre. A Népszabadság cikkírója megjegyzi: „A közös megegyezésnél a munkáltató és a dolgozó egyezségét kell a dokumentumba foglalni.” Népszabadság/MK Augusztus 25-ei szemlénkben ismertettük a Fazekas Csaba történész Új exodus című, Magyar Hírlapban megjelent cikkét, amelyben azt ajánlotta a történelmi egyházaknak, hogy fontolják meg a politikai életből kivonuló Hit Gyülekezet példáját. A lap ma közli (19.o.): „Anélkül, hogy eldöntenénk, befolyásolta-e – és ha igen, milyen irányban – az írás mondanivalóját, csupán a pontosság kedvéért megosztunk olvasóinkkal egy információt, amelyről a cikk megjelenése után szereztünk tudomást, s amely szerint Fazekas Csaba egy ideig szintén tagja volt a gyülekezetnek.” MH/MK A Magyar Nemzetben (Negyedik szólam 33.o.) Hamar Dániel, a Muzsikás frontembere nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy az együttes fellép az augusztus 26–28. között Pannonhalmán tartott Arcus temporum – Időívek című művészeti fesztiválon. Elmondta: „A Bibliában, az Ó-és az Újszövetségben az egyházak által elfogadott történetek olvashatók, de ezenkívül számtalan olyan hitbéli szokás, ének létezett a különböző népek körében, anelyeknek éppen az az érdekességük, hogy sohasem volt része egyik sem semmiféle kanonizációnak. Koncertünkön a pogány világból megmaradt és a kereszténység által módosított hagyományokból származó muzsikát hozzuk össze, természetesen azokkal az ősi szövegekkel együtt, amelyekben gyakran emlegetik Jézust, a csodafiúszarvast. A moldvai magyarság körében különösen szép példáit találni e kétfajta zenei örökség, a pogány és a keresztény kultúrkincs együtélésének, náluk még pontosan követhető, hogy a népzenei tradíciók miként alakították az egyházi zenét. Szerintem például a gregoriánokat a legcsodálatosabban a moldvai magyarok énekelték még az 1970-es években is. Az itáliai ferences rendi szerzetesek közvetítésével hozzájuk érkező egyházi énekeket saját ősi stílusukkal ékítve adták tovább, harminc éve még az egész falu végig tudta énekelni hiba nélkül a gregorián misét. Pannonhalmi koncertünkön nem is egyet idézünk meg a moldvai magyaroktól tanult gregoriánok közül. Ezeken kívül felcsendülnek majd Petrás Mária előadásában más vallásos népi énekek is. Hangversenyünk harmadik vonulatát a református vallást gyakorló erdélyi faluban, Szászcsáváson megismert többszólamú éneklési mód képezi, a magunk képességei szerint megpróbáljuk visszaadni azt a hangulatot, amikor egy egész falu négy szólamban, kritálytisztán énekelve dicséri az Urat… A zsidó vallás népzenei gyökereit felmutatni pedig azért tartottuk fontosnak, hogy az ószövetségi népek zenei gondolkodásmódjára is utaljunk ott, ahol az újszövetségi tantásokból sarjadó folklorisztikus örökségé a főszerep.” MN/MK