Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (2.o.) Kacsoh Dániel Fidesz-KDNP: Új irány 2010 címmel ír arról, hogy megváltoztatná az önkormányzati iskolák egyházi fenntartásba adásának szabályozását a KDNP. Jelenleg ugyanis az átadónak az átadást követően még öt évig állnia kell az alapnormatívát kiegészítő támogatást, ami jelentős mértékben szűkíti az erre a lehetőségre hajlandóságot mutató helyhatóságok mozgásterét. Ezt a moratóriumot számolná fel a parlamentben hétfőn benyújtott indítvány. A KDNP-s javaslat értelmében a közoktatási törvény kimondaná: megfelelő előkészületi tárgyalásokat és az Oktatási Hivatal aktív bevonását követően az „egyoldalú nyilatkozattétel joga azonnal megtehető legyen.” Így a megállapodást követő tanévétől az addig az önkormányzatot terhelő kiegészítő támogatást a központi költségvetésből kaphatja majd az iskola. „Méltányos, hogy ez a jog érvényesüljön a korábban átadott intézmények esetében is” – olvasható az indítványban.

A Magyar Nemzet (Emléknap… 3.o.) beszámol arról, hogy a XV. kerület önkormányzatának képviselő-testülete emléknappá nyilvánította június 4-ét, a trianoni békediktátum aláírásának napját. Mihályi Zoltán előterjesztését a jobboldali képviselők összefogásával, hosszúra nyúlt vita után, egyetlenegy szocialista képviselő átszavazásával sikerült átvinniük a képviselő-testületben. Goró Oszkár, erdélyi származású fideszes képviselő elmondta: „A kerület egyházaival együttműködve ezen a napon délelőtt 10 órától 15 perces harangzúgással emlékezünk meg a diktátum aláírásáról. Hasonlóan ahhoz, ahogyan ez 1920. június 4-én történt. Nagyon fontos lenne, hogy más települések, kerületek is csatlakozzanak hozzánk.”

A Magyar Hírlap (Vágtázás… 1.,5.o.) összeállítása szerint nagy vihart kavart az elmúlt hetekben az a bejelentés, hogy az idei Nemzeti Vágtát június 2. és 6. között rendezik a Hősök terén és a szomszédos köztereken, így június 4-én, a trianoni békediktátum 90. évfordulóján is várja a látogatókat a rendezvény. Geszti Péter ötletgazda elmondta: június 4-én szünetel a tulajdonképpeni vágta, nem lesz sem elő-, sem főfutam, nem foglalják el az ország egyik legszebb közterületét, a szomszédos Ötvenhatosok terén pedig hagyományőrző rendezvényekkel emlékeznek a magyar történelem fontos eseményeire. A lapban többen nyilatkoznak. Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspök elmondta: „a nemzet nemcsak hogy még mindig nem tudta feldolgozni a Trianon okozta traumát, de tagjai közül ma sokan még azt sem tudják, hogy mi történt Trianonban. Ebből a szempontból közelítve, és a jó szándékot megelőlegezve, még azt is gondolhatnánk, hogy a Nemzeti Vágta próbálkozás (bár nagyon suta) Trianon tudatosítására, a társadalom hiányos, a legalapvetőbb történelmi ismeretekkel sem rendelkező tagjai – mondjuk ki: tömegei – felé. A szervezők részéről a rendezvény ilyen irányú szándékáról azonban szó sincs, ha lenne, sem értenék vele egyet, annak a méltó nemzeti megemlékezéssel semmiképpen sem összeegyeztethető stílusa, hangulata miatt. Valójában azonban úgy látom, ilyenfajta szándék – finoman fogalmazva – nincs is meg a szervezőkben.”

A Magyar Nemzetben (Festő az Isten tenyerén 14.o.) Kárpáti Tamás Munkácsy-díjas festőművész nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg a T-Art Alapítvány kiadásában albuma, a Kugler Könyvek sorozatában. Elmondta: „December 25-én születtem, így a születésnapi ünnepség mindig egybeolvad a karácsonnyal, egyben pedig háttérbe is szorul. De az is lehet, hogy azért nem csinálok számvetést (Kárpáti Tamás 1949-ben született, tehát tavaly karácsonykor töltötte be a 60. életévét – a szerk.), mert az Isten tenyerén vagyok: mindig azt csináltam, amit szerettem, és szerényen meg is élünk belőle. Hagytam mindig, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogyan történnek, bár természetesen vannak dolgok, amelyeket az ember morálisan elutasít. Elutasítom például a Magyarországon az utóbbi időben iszonyatosan elterjedt bunkóságot, az emberhez méltatlan dolgokat. Mondhatnám azt is, hogy hívő emberként elfogadom azt, ami van, de azt is, hogy ezzel a felfogással sokkal simábban mennek a dolgok. Az emberek egy része ma mindent meg akar változtatni. Szentendrén mindenki bont és épít valamit, közben nem jut idő a szemlélődésre, és talán azokkal az értékekkel való találkozásra sem, amelyeket nem megváltoztatni kellene, hanem megőrizni.” Kárpáti Tamás művei erősen kötődnek a hit, a szakralitás értékeihez. P. Szabó Ernő interjúkészítő kérdésére, nem kérték-e még fel, hogy olyan képet fessen, amelyet oltárra szánnak, azt válaszolta: ”Egyre fontosabb számomra a hit. A képekben is a szentség közeli, szakrális értékek foglalkoztatnak, de nem akarok a képekkel bibliai történeteket illusztrálni. Amikor megfestem őket ide vagy oda, egyszerűen örömöt találok bennük. Azután külön öröm, hogy egy-egy gyűjtő megtalál. Azt sem mondhatom persze, hogy az egyházhoz kötődő értők elkerülnek, az Új Emberben például gyakran jelennek meg írások a műveimről. De nem is akarok egyházi festő lenni. Abban a korban élünk, amelyben a művésznek a saját művén kívül nem szabad kötődnie semmihez.” Kárpáti Tamás elmondta azt is, minden képén „egy emberi alak jelenik meg. Talán Krisztus, talán Szent Sebestyén, valami, amire ránézel, és nem a festéket látod. Az embernek fel kell oldódnia abban az áradásban, amit a színek, a majdnem absztrakt formák hordoznak magukban…, s meg kell érezni, éreztetni a történések magját képező drámát.”

Magyar Kurír