Napi Sajtószemle

– 2005. augusztus 23., kedd | 11:41

A mai napilapok közül is többen foglalkoznak a vasárnap véget ért kölni Katolikus Ifjúsági Vilgátalálkozóval, illetve XVI. Benedek pápa személyével. A Népszabadságban (9.o.) Inotai Edit Kiürülnek a német templomok? címmel fölteszi a kérdést: közelebb hozza-e a németeket a katolikus egyházhoz a pápa kölni látogatása? A cikkíró az első elemzésekből arra következtet, hogy gyors változásra nem lehet számítani, a német társadalom – a legtöbb európai országhoz hasonlóan – az utóbbi étizedekben határozottan eltávolodott a vallástól és az egyháztól. Inotai megállapítja: a német lakosság kb. egyharmada katolikus, egyharmada evangélikus (26-26 millió), de a számuk egyre csökken, évente 300 ezren fordítanak hátat az egyházaknak, de nem csak a hívők vannak kevesebben, hiány van papokból is. A katolikus közösségeknél arra is volt példa, hogy lengyel papokkal oldották meg az utánpótlás kérdését. A felmérésekből kiderül: a hit és az egyház manapság kettévált. Bár a lakosság kétharmada még mindig hívőnek mondja magát, szinte egységesen úgy látják, hogy az egyházak nem tudnak segíteni napi problémáik megoldásában. Az egyházak ezzel szemben úgy vélik, hogy ez nem is az ő dolguk. „Így létrejött a XVI. Benedek által is erősen bírált ’a la carte’ vallás: a német hívők befizetik az egyházi adót, és cserébe igénybe veszik a nekik tetsző szolgáltatásokat. Az egyházak által fenntartott, de más felekezetek számára is nyitott óvodákba, iskolákba viszik a gyerekeiket, speciális alkalmakkor (karácsony, húsvét, esküvő, temetés) fölkeresik a templomokat, de az egyház parancsolataival, erkölcsi törvényeivel nem nagyon törődnek. A lelki segítségnyújtásra – amely korábban az egyház hatáskörébe tartozott – ma már ott van számos rivális szervezet, a pszichológusoktól kezdve a kisegyházakon át a számos önkisegítő csoportig.” A cikkíró arra is kitér, hogy a hívők számának csökkenése komoly anyagi gondokat is eredményez, Berlinben például két év alatt 400 állást szüntettek meg a katolikus közösségek, és nem ritka, hogy templomokat is el kell adni, esetleg éppen a növekvő muzulmán közösségeknek. Inotai Edit idéz egy meg nem nevezett német lapból, amely a pápalátogatás után így fogalmazott: „Ha az emberek nem mennek a templomba, akkor nem kellene-e azon gondolkodni, hogy a ’templomoknak’ (vagyis az egyházaknak) kellene közeledniük az emberekhez?” Népszabadság/MK A Magyar Hírlap (10.o.) Köln szikár pápát mutatott a világnak címmel ismerteti a francia Le Monde egyik cikkét, amely szerint XVI. Benedek pápa első külföldi útja megerősítette, hogy a magatartása különbözik II. János Pálétól. „Szikár stílusa egészen más, mint lengyel elődjének túláradása. Tudatában lévén annak, hogy egy igen szeretett személyiség utódja, az új pápa szüntelenül arra törekedett, hogy rokonszenvét kimutassa az ifjúságnak. A tömeg forró fogadtatásban részesítette, de a lelkesedés nem érte el azt a fokot, amelyet a lengyel pápa minden megjelenése kiváltott. II. János Pál mozdulataival követte az énekek ritmusát, tréfálkozott, utódát viszont mintha zavarta volna a túláradó áhítat. Mutatóujját minduntalan az ajka elé emelte, hogy mérsékelje hallgatóságát. II. János Pál imádta a fizikai kontaktust a hívőkkel, míg XVI. Benedek ezt a minimumra csökkentette.” A cikk arra is emlékeztet: amikor Karol Wojtyla szülőhazájába, Lengyelországba látogatott, sokat mesélt ifjúságáról, barátairól, Joseph Ratzinger viszont „természeténél fogva diszkrét, teljes mértékben pápai tiszte mögé rejtőzött, miközben igyekszik elsősorban az ifjúságot visszacsábítani a vasárnapi misékre.” Malte Schubert, egy 19 éves német ifjú ezt így kommentálta: „Nyersen ez azt jelenti, hogy semmi szex. Õ a pápa, de azt hiszem, mi a magunk ösztöneit követjük.” A megfigyelők megjegyezték: eltérően a szívesen moralizáló II. János Páltól, XVI. Benedek elkerülte a szexuális problémák emlegetését. Angelo Sodano bíboros, államtitkár erre így reagált: „Mind a tizenkét apostol más egyéniség volt, de valamennyien Krisztust szolgálták.” MH/MK A Magyar Nemzetben (9.o.) Érszegi Márk Aurél Befogadta a pápát a világ ifjúsága címmel megállapítja: németországi látogatása során is megmutatkozott, hogy XVI. Benedek pápa nem annyira a gesztusok, mint inkább a gondolatok és szavak pápája. Az értékek melletti elkötelezett döntésről szóltak üznetei mind kifelé, a különböző vallási találkozókon, mind pedig befelé, a fiatalok virrasztásán és szentmiséjén. A cikkíró úgy látja: „Benedek pápa elfogadta az ifjúsági világtalálkozó megörökölt kereteit anélkül, hogy karizmatikus elődjét utánozni próbálta volna.” Érszegi Márk állítja: elődjéhez hasonlóan az új pápa is megtalálta a hangot a fiatalokkal, pedig nem egy könnyű kereszténységet kínált nekik, hanem a másikra odafigyelő, a szabadságot a szeretetből vállalt kötöttségek között is megtapasztaló hitet. A szerző szerint világszerte talán a legnagyobb visszhangot a szentatya kölni programjának vallásközi elemei keltették. MN/MK Roger Schütz haláláról A Magyar Hírlapban (16.o.) Várkonyi Tibor A taizéi Roger atya öröksége című cikke szerint paranoid érzékcsalódásban szenved a román Luminata Solcan, aki a múlt kedden meggyilkolta a taizéi közösség alapítóját, Roger atyát. Hét éve, amióta meghalt az édesapja, vallásos mánia vett erőt rajta. Az egyébként különlegesen intelligensnek mondott nő azóta többször is megpróbált zárdába vonulni, de mindenhonnan elutasították, Romániában és külföldön is, pedig próbálkozott Franciaországban, Egyiptomban és Svájcban is. Szülővárosa, Iasi egyházmegyéjének szóvivője, Cornel Cadar atya az elutasítást éppen azzal magyarázta, hogy Luminata pszichiátriai megfigyelés alatt állt. A francia ügyészség szerint a 36 éves nő előre eltervezte a gyilkosságot, magyarázatot azonban nem tud adni tettére. Várkonyi méltatja Roger atya tevékenységét, kiemelve, hogy II. János Pál jó barátja volt, XVI. Benedeket pedig különösen megviselte a halálhír, hiszen mint mondta, alig egy hete kapott levelet tőle, amelyben Roger atya elnézést kért tőle, amiért rossz egészségi állapota miatt nem tud elmenni a kölni ifjúsági világtalálkozóra. A cikk szerint a borzalmas halálhír megrendítette a vezető államférfiakat is. Jaques Chirac francia katolikus elnök búcsúüzenetében azt emelte ki, hogy Roger atya úgy marad meg a fiatalok emlékezetében, mint az értékek, a tisztelet és a tolerancia szolgálója. A protestáns hitű Gerhard Schröder német kancellár korszakunk egyik legnagyobb jelentőségű vallási személyiségeként méltatta az elhunytat, míg Václav Havel volt cseh államfő az egyesülő Európa szellemi megalapozóját látta benne. Várkonyi idézi Odon Vallet vallástörténészt, aki szerint Roger atya közösségét nem lehet sem jobboldalinak, sem baloldalinak, sem haladónak, sem integristának vagy alternatívnak mondani, Taizé egyszerűen a szeretetet képviselte. MH/MK