Napi Sajtószemle

– 2005. augusztus 18., csütörtök | 11:02

A Népszabadság (1.,8.o.) Meggyilkolták Roger testvért címmel számol be arról, hogy kedd este egy 36 éves román nő meggyilkolta az istentiszteletet végző, éppen imádkozó Roger testvért, a taizéi ökumenikus közösség alapítóját és vallási vezetőjét. A baloldali lap beszámolója szerint az érthetetlen gyilkosságot az egész francia politikai élet, illetve közvélemény megdöbbenéssel fogadta. Dominique de Villepin francia miniszterelnök mély megrendültségét fejezte ki a hír hallatán, Nicolas Sarkozy belügyminiszter pedig a béke és a párbeszéd emberének nevezte Rogert testvért. Jack Lang, a szocialisták egykori kulturális minisztere azt nyilatkozta, hogy az eset nemcsak megrendítette, de fel is kavarta. A lap szerint a letartóztatott román nő az első vizsgálatok szerint épelméjű. Tettét nem indokolta. Népszabadság/MK A Magyar Hírlap (8.o.) Meggyilkolták Roger testvért és a Magyar Nemzet (10.o.) Megölte Roger testvért egy elmeháborodott nő című tudósításában – valamint más hazai és külföldi hírforrásban is – viszont az olvasható, hogy a gyilkosságot elkövető nő elmeháborodott. MH/MN/MK A Népszabadság (8.o.) Szigorú bizonsági intézkedések a pápalátogatás előtt című beszámolója szerint a kölni Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón is mély megrendülést keltett Roger testvér meggyilkolása. Karl Lehmann bíboros, mainzi érsek érthetetlen tettről beszélt, és méltatta Roger testvért, mint az emberek közti megbékélés előmozdítóját. A lap arra is kitér, hogy a ma Kölnbe látogató XVI. Benedek megérkezése előtt és részben Roger testvár meggyilkolásának hírére még egyszer ellenőrizték a biztonsági előkészületeket, de az illetékesek mindent rendben találtak. Népszabadság/MK A Blikk (32.o.) Ellenfele szervezkedik Benedek pápa ellen címmel azért is érthetőnek tartja a felfokozott készültséget a szentatya Kölnbe érkezése előtt, mert a bulvárlap szerint „a pápa ellenlábasa, Lehmann bíboros szervezkedik ellene… A hatóságok az eddigi pápalátogatásoknál is feszültebben várják az eseményt, mivel a II. János Pált váltó XVI. Benedek pápa vaskalapos nézeteivel már most is sok ellenséget szerzett. Legfőbb ellenlábasa, a kölni püspöki konferencia elnöke, Lehmann bíboros már a találkozó előtt felszólította a hívőket, hogy a tömeg erejét kihasználva gyakoroljanak nyomást az egyházfőre, hogy engedjen szigorú nézeteiből.” Blikk/MK A Magyar Kurír megjegyzése a fentiekkel kapcsolatban: a Kölnből érkező hírek, amelyek Köln 2005 rovatunkban folyamatosan olvashatóak nem a „szervezkedésről” szólnak, sokkal inkább komoly szervező munkáról, lelkes fiatal és idős önkéntes segítőről, imádságról, Roger testvér halála felett érzett szomorúságról, és az együttlét vidámságáról. Úgy tűnik, nincs „forradalmi helyzet” Kölnben…(A Szerk) A Magyar Nemzetben (10.o.) Érszegi Márk Az új pápa és a „II. János Pál-generáció” találkozása címmel hangsúlyozza: XVI. Benedek pápa első külföldi útja szülőhazájába vezet, de a látogatás „nem kifejezetten Németországnak szól, hanem a XX. ifjúsági világnapnak, amelyet 2002-ben még II. János Pál hívott össze. Munkatársa szerint azért Kölnre esett a választása, mert azt akarta, hogy abban az orszgban, ahol a XX. század első felében a fiatalok tömegei a gyűlölet és az erőszak nemzetiszolcialista ideológiájával szembesültek, most a testvériség, a kiengesztelődés és a béke mellett tegyenek tanúságot.” A szerző emlékeztet rá: nem véletlenül nevezték II. János Pált a fiatalok pápájának: „Bár mindenkihez különleges erővel tudott szólni,. Mégis talán a fiatalokkal találta meg leginkább a közös hangot. Már pápasága kezdetén megszólította őket… Valódi párbeszlédet tudott folytatni a fiatalokkal, amire sokan nem képesek. Öregsége és elhatalmasodó betegsége dacára a velük való találkozások alkalmával még a külső szemlélő számára is észrevehetően megfiatalodott. Akárhová utazott is a világban, mindig kereste a fiatalokkal való találkozást, és a fiatalok is keresték a szentatyát.” Érszegi kétségtelennek tartja, hogy a kölni találkozó „valamiképpen II. János Pál örökségéről is szól. Ezt az örökséget XVI. Benedek azonnal és lelkesen felvállalta, amikor megválasztása utáni első beszédében kijelentette, hogy részt kíván venni a kölni ifjúsági világtalálkozón.” A cikkíró kérdésnek tartja, hogy a világtalálkozó élményei hogyan csapódnak le a résztvevők hétköznapi életében. Emlékeztet rá: bírálói szerint a fiatalok meghallgatják ugyan a pápát, de igazából csak a jó szórakozást biztosító esemény érdekli őket, otthon pedig egészen másként élnek, mint ahogyan azt az egyház tanítja. „A tapasztalatok ezzel szemben azt mutatják, hogy az ifjúsági világnap helyszínéül szolgáló országokban fellendül a vallásos élet – és nemcsak az ifjúság körében. A résztvevők pedig hazatérve tudatosan vállalnak aktívabb szerepet mind a helyi egyházközségekben, mind pedig a társadalom életében.” MN/MK Egyéb témák A HVG (103.o.) Felekezeti térkép: hívők és vallástalanok címmel közöl adatokat az 1873 óta megjelenő Magyar helységnévtár legutolsó kötetéből. Eszerint Kapuvár a legkatolikusabb – az itteni emberek 89,3 százaléka vallja magát római katolikusnak, míg Nagyecsed a legreformátusabb – 78,6 százalék azrányuk – város ma Magyarországon. A megyeszékhelyek közül a két nagy történelmi vallás Nagykanizsán, illetve Debrecenben van a legnagyobb arányban (78, illetve 38,7 százalék), reprezentálva. A vallástalanok jelenléte a közhiedelemmel ellentétben nem Budapesten (14,3 százalék), hanem a Dél-Alföldön, a Békéscsaba-Szolnok-Debrecen háromszög kisvárosaiban a legmagasabb. A legkevésbé vallásos három városnak Túrkeve, Szeghalom és Füzesgyarmat számít ma Magyarországon: e helyeken a nem hívők száma meghaladja a felekezetek tagjainak együttes létszámát. Csaknem ugyanez a helyzet Karcagon, Kisújszálláson, Nádudvaron és Sarkadon is. Az ellenkező véglet: Vas megye, ahol a városlakók elsöprő többsége – 83-93 százaléka – mindmáig vallásosnak minősíti magát. A kisebb történelmi vallások közül a görögkeletiek, illetve az evangélikusok legtöbben Hajdúdorogon (81 százalék), illetve a 11 ezer fős Kiskőrösön (46 százalék) vannak. A magukat az izraelita felekezethez tartozónak vallók részaránya Budapesten (0,5 százalék), azon belül pedig a Belváros Lipótvárosban (1,9), az Erzsébetvárosban (1,7) és a II. kerületben (1,1) a legmagasabb. HVG/MK A Népszavában (7.o.) Ladányi János Az iskolai integrációról címmel szociológiai kutatásaira hivatkozva állítja: a rendszerváltozást követően hazánkban „a szégyenlős és burkolt iskolai szelekció helyét átvette a drasztikus és nyílt, olykor már apertheidszerű.