Napi Sajtószemle

– 2005. augusztus 6., szombat | 10:23

A Népszabadság (keretes 2.o.) beszámolva az új magyar köztársasági elnök, Sólyom László tegnapi, ünnepélyes beiktatásáról, figyelemre méltónak tartja, hogy az ünnepségen a külföldi államok képviseletében Juliusz Janusz apostoli nuncius, a Vatikán nagykövete vett részt. Szerdahelyi Csongor, a katolikus püspöki sajtóiroda vezetője a lapnak elmondta, hogy régi hagyományról van szó: 1815-ben, a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszuson született döntés arról, hogy ilyen jeles eseményeken az adott országba delegált nuncius képviseli a teljes külföldi diplomáciai testületet. Ezt a szerepkört nem csupán az államfő beiktatásakor tölti be a nuncius, hanem például az újévi fogadáskor is. Népszabadság/MK A Magyar Nemzetben (25.o.) Fáy Zoltán Tetszhalottak címmel megállapítja: jókora vihart kavart a kormány július 18-án indított sms-kampányának első kérdése: „Megválasztható legyen-e a harmadik gyermek neme?” A cikkíró szerint „ha valóban cél volt a provokáció és a feszültségkeltés, akkor ez csak részben sikerült, hiszen csak kevés tiltakozás fogalmazódott meg: Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök például elég határozottan elutasította, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményt fogalmazzon meg a kormány láthatóan dilettáns próbálkozása ügyében. Hasonlóan komolytalannak nevezte a felvetést Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke, valamint Gáncs Péter, az evangélikus egyház Déli Egyházkerületének püspöke is.” Fáy szerint mivel a kampány szervezői láthatóan nem ismerték a kérdés hatályos jogi szabályozását, ezért vélelmezhető, hogy a történelmi egyházak állásfoglalásai sem foglalkoztatták őket behatóbban. A cikkíró felhívja a figyelmet, hogy a katolikus egyház tanítása e téren meglehetősen egyértelmű, és emlékeztet rá: 1987. február 22-én írta alá Joseph Ratzinger, a Hittani Kongregáció akkori bíboros prefektua, valamint Alberto Bovone címzetes érsek, titkár, a Donum vitae, az Élet ajándéka kezdetű, az emberi élet tiszteletéről és az utódnemzés méltóságáról szóló instrukciót. E dokumentum logikája nyilvánvaló: a házasság természete, a házasság javainak belső kapcsolata magában hordozza ennek az egységnek a morálisan meg nem engedhető szétválasztását – írja a cikk szerzője, idézve egyúttal a vatikáni szövegből: „A homológ mesterséges ondóbevitel a házasságban nem megengedett, kivéve azt az esetet, melyben a technikai segítség nem a házasttársi aktust helyettesíti, hanem megkönnyíti azt, és segít annak természetes célját elérni.” MN//MK Szintén a Magyar Nemzetben (Kettős hatalom szorításában 26.o.) Pálos Miklós nyilatkozik, aki 1990-94. között az Antall-kormány egyházi ügyekkel foglalkozó államtitkáraként jelentős szerepet játszott az államosított egyházi ingatlanok visszaadásában. Pálos bízik abban, hogy 2006-ban „a polgári erők győzelmével az egyházi tulajdonok kárpótlását be tudjuk fejezni.” A volt államtitkár határozott véleménye, hogy a jelenlegi szocialista-szabad demokrata kormányzás „nyíltan egyházellenes, amit hol kimond, hol nem. Ideológiai megfontolásból nem akarja, hogy a történelmi egyházaknak olyan szerepük legyen, mint amilyen a társadalmi támogatottság alapján őket megilleti. Az egyházak mindig az erkölcsi rend, a békesség, az emberi tisztesség alapján állnak. Ezt ők nem nézik jó szemmel. Jelenleg nyílt diszkriminációt, alkotmányellenes gyakorlatot folytatnak az egyházak iskoláival szemben, mert nem kapják meg a gyerekek a költségvetésből ugyanazt az állami támogatást, mint az állami iskolákba járó fiatalok.” Pálos Miklós nem tartja véletlennek, hogy az állam és az egyház viszonya főként azóta durvult el, hogy Gyurcsány Ferenc vezeti az országot: „Én alkalmatlannak tartom Gyurcsányt a miniszterelnöki tisztségre. Ténykedése, működése nem egészséges lelkületű ember benyomását kelti. Õ mindent elkövet annak érdekében, hogy hatalmon maradjon, és mögötte semmi más nincs, mint az egyéni érdekek. Gyurcsány Ferenc vatikáni látogatását nem utasították vissza, de amikor találkozott II. János Pál pápával, botrányosan viselkedett, kvázi kioktatta a katolikus egyházat. Ez egy magyar miniszterelnökhöz méltatlan viselkedés… Ma az egyházpolitika láthatatlan. Nem tudjuk, mit csinál az egyházügyi államtitkárság, köd borítja a tevékenységét. Viszont hallani felelős politikusok felelőtlen nyilatkozatait az egyházakkal szemben, amelyek zavart okoznak. Márai Sándornak igaza volt, amikor azt mondta, hogy a szocializmusban az a legborzasztób, ami utána jön. Hát ezt éljük még most is.” MN/MK A Magyar Hírlapbaní („Elvetemülten fölfelé dolgozom” 25., 26.o.) Kornis Mihály író nyilatkozik, akinek legújabb, Vigasztalások könyve című kötete lassan eléri a tízezer példányt. Kornis elmondta: „Én Istennek írok, ahogy mondani szokás, ’ezerrel’. Akit nem állítok, erre nincs okom, hanem csak remélek… Bennem van remény. Már csak elvetemülten fölfelé dolgozom, a kimondhatatlannak. Ennél több remény pedig semmihez nem kell.” MH/MK A Népszabadság Hétvégi mellékletében (A segítség öröme 3.o.) Borbély Emese szociálpolitikus nyilatkozik, aki a közelmúltban több hónapig volt önkéntes egy kenyai, Burában lévő árvaházban. A Bécsben egyetemet végzett hölgy elmondta: az árvaház működtetője a Szent József Nővérei apácarend, amely az egyházmegye püspökének támogatásán kívül saját farmjának bevételéből tartja fenn magát. Kukoricát, babot, papaját termesztenek, állattenyésztéssel foglalkoznak, terményeiket, a tejet árulják, húst saját magukra szinte soha nem pazarolnak. A gazdaságban mindenkire szükség van, apácák, gyerekek, a környékbeli munkanélküliek önkéntesként segítenek a földeken. Borbély Emese szavaiból kiderül, hogy Kenyában borzalmasan nagy a szegénység, a gondok enyhítése hatalmas áldozatot követel az apácáktól, akik „… elképesztően türelmesek, három hónap alatt egy ingerültebb hangsúlyt nem hallott, itt mindenki csakis arra összpontosít, hogy segítsen… Az apácák önzetlenül, szívüket-lelküket beleadva harcolnak a legelesettebbekért, a gondjaikra bízott árva gyerekekért. Ahogyan viselkednek, az számára példaértékű” – mondta a szociálpolitikus hölgy, akinek eltökélt szándéka, hogy alapítványt létesít a burai árvaház támogatására. Népszabadság/MK A Magyar Hírlap (14.o.) Karitatív programok Afrikában című írásának is hasonló a témája. A lap bemutatja az Afrikáért Alapítványt, amelyet 2002-ben hozott létre a kongói származású France Mutombo Tshimuanga, aki Magyarországon szerzett teológiai diplomát. Az alapítvány az elmúlt években sikeresen szervezett meg egy patronálási programot, amelynek keretében az adakozók már 380 kongói diákot fogadtak jelképesen örökbe, így támogatva tanulmányaikat évi 25 ezer forinttal. Ebben a hónapban indul a szervezet eddigi legnagyobb vállalkozása, amelynek keretében a fővárosban, Kinshasában egy ötszáz fős iskola és a hozzá kapcsolódó 24 fős árvaház felépítését tervezik. A tanzániai Mbulu városától 15 kilométerre, Gidamba falu határában pedig a Szent Erzsébet Szakosított Leányiskola épül. Az építkezést a budapesti központú Tanzánia Barátai Alapítvány felügyeli. MH/MK