Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszavában (13.o.) Rónay Tamás Októberben lehet boldog II. János Pál címmel emlékezik meg arról, hogy ma lenne kilencvenéves „… a XX. század egyik legkiemelkedőbb pápája. Meglepő módon még több mint öt évvel a halála után sem emelték a boldogok sorába, pedig azon egyházfők közé tartozott, akit már életében szentként tiszteltek.” A cikkíró emlékeztet rá: 2009 októberében Gianni Alemanno római polgármester úgy vélte, 2010-ben kerülhet sor II. János Pál boldoggáavatására. Slawomir Oder, a boldoggáavatási eljárás posztulátora viszont közölte: nem lehet tudni, mikor zárul le a procedúra. „A tavalyi év végén aztán a szenttéavatási kongregáció két fontos dekrétumot fogadott el. Eszerint II. János Pál hősies életet élt, illetve elismerték csodaként Marie-Simon-Pierre francia apáca gyógyulását, aki 2006 elején felgyógyult Parkinson-kórjából, miután II. János Pálhoz imádkozott. Ha a dokumentumot XVI. Benedek is ellátná kézjegyével, hivatalossá válhat II. János Pál boldoggáavatása.” Rónay azonban megemlít két váratlan, az utóbbi hónapokban felbukkant körülményt: egyrészt Slawomir Oder januárban megjelent könyve, amelyben azt állította, hogy II. János Pál feltehetően korbácsolta magát. Szekrényében a reverendák közt egy derékszíjat tartott, s ezt használta ostorként, amit castelgandolfói nyári rezidenciájára is rendszeresen magával vitt. Néhány olasz újságíró arra a következtetésre jutott, hogy e körülmény miatt későbbre tolódhat a boldoggáavatás. „Mindemellett az egyházi vezetésben sem hisz mindenki a francia nővérrel történt csodának. Egyesek ugyanis úgy vélik, egy mentális gondokkal küzdő nőnek lehettek Parkinson-kórhoz hasonlatos tünetei, így gyógyulása finoman szólva sem nevezhető csodálatosnak” – írja Rónay Tamás, aki szerint továbbra is rejtély, mikor avatják boldoggá II. János Pált. Hozzáteszi: ha azonban XVI. Benedek aláírná a szükséges dokumentumokat, októberben kerülhet sor a nagy eseményre, amelyen minden bizonnyal hívek százezrei vennének részt.

A Népszabadságban (8.o.) Nemes János Kalkuttában, Teréz anya utódjánál címmel mutatja be a Szeretet Misszionáriusainak rendfőnöknőjét, az 57 éves, német születésű Prema anyát. A cikkíró „világsztár”-nak nevezi a Szeretet Misszionáriusainak megalapítóját, a 2003-ban II. János Pál pápa által boldoggá avatott Kalkuttai Teréz anyát. A szerző kérdésére, hogyan működnek nélküle, Prema anya „dicsekedni” kezd. A rend folyamatosan bővül, már hatezren vannak, 137 országban. „Tavalyi megválasztása után gyakorlatilag folyamatosan röpköd a kontinensek között, hogy felkeresse rendtársait. Semmi sem változott az életmódjukban. Igyekeznek szerényen élni, mivel ’célcsoportjuk’ a szegények legszegényebbjei. A szerényen élni – enyhén szólva is, szerény megfogalmazás. Három kék szegélyes fehér száriján, Bibliáján, könyvein kívül, neki sincs semmije. Továbbra is 70 társával egy teremben alszik, csak neki, mint rendfőnöknek, elkülönítették a közös hálóterem egyik sarkát. A hajnali fél ötös kelés utáni életük nem henyélés. Estig dolgoznak, imádkoznak. Nem tagadja, hogy van, aki kilép közülük, de számot nem mond. Viszont folyamatosan jönnek a jelentkezők. Mi is sok novíciát látunk a házban.” Nemes János szerint „érdekes látni, hogyan vált Teréz anyából egyszerre turistalátványosság és szent. A Lonely Planet útikönyv Kalkutta okvetlenül meglátogatandó nevezetességei közé sorolja az Anyák Házát, és a turistairodák is rendszeresen ide hordják az utasokat. A földszinti imateremben Teréz anya hatalmas, dísztelen fehér márvány sírja előtt imádkozók térdepelnek. Egyesek a sírt, mások a falon lévő fényképet csókolgatják. Maga Teréz anya is ott van – életnagyságú viaszfigura formájában. A földön ülve, jellegzetes összekuporodott testtartásával, lehorgasztott fejjel imádkozik. Celláját rácson át lehet megbámulni.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (15.o.) Hanthy Kinga Egy XXI. századi hang címmel mutatja be a Mária Rádiót, kiemelve: „… nem keverendő össze a jelenleg épp rossz kilátásokkal rendelkező Magyar Katolikus Rádióval, amelyik szellemiségében katolikus, funkcióját tekintve azonban közszolgálatot teljesítő csatorna, szemben a missziós rádióval, amely megengedheti magának azt a ’luxust’, hogy kizárólag hitbéli és hitéleti problémákkal foglalkozzon, illetve imádságra hívjon.” A cikkíró úgy véli: „A Mária Rádió nagyon csendes, mivel az ima és az elmélkedés, a világ dolgairól való eszmecsere csendet, nyugalmat és egymásra figyelést igényel. A Mária Rádió ugyanakkor túl csendes is. Célját akkor éri el, ha nem kevesebbet, hanem többet ad információban, életérzésben, mint a többi médium, ha jobban, több lelki és ténybeli információval tud bemutatni például egy egyházi iskolát, egy egyházközséget, mint a kívülről érkezettek. Hallgatjuk „A hét plébániája” című műsort, amelyből megismerjük a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániát és a hozzá tartozó Szent Gellért iskolát, tudunk a végére mindent, csak hiányzik belőle maga az élet. Hisz az élet nem programokból és oktatási tervekből áll össze, ahogy egy közösség, egy iskola élete sem kizárólagosan ezek szerint szerveződik. Ha már megy a multimédia, legyen végre hozzá XXI. századi hang is.”

Magyar Kurír