Napi Sajtószemle

– 2005. július 28., csütörtök | 10:32

A Budapesti Reggelben (7.o.) Malgot István Látszatintézkedések helyett romaprogramot! címmel írja meg véleményét az iskolai integráció korlátairól. A cikkíró kifejti: napjaink oktatáspolitikai felfogása szerint a hátrányos helyzetű, más kulturális szokásokkal, különböző értékrendben szocializálódott roma gyerekeket a szegregáció fenyegeti leginkább. „Ez az elképzelés a szegregációt kiváltó okokkal nem foglalkozik, a rettenetes nagyságú problémahalmazt a mindenáron kierőltetett közös osztályok, s mindenekelőtt a pedagógusok nyakába varrná, feltehetőleg megbénítva az oktatást. Nevelésről régóta nincs szó” – írja Malgot István, aki az egyik célravezető megoldásnak a családok munkához juttatását látja, s érdekeltté tételüket abban, hogy a gyerekeket óvodába és iskolába járassák. A szocializációs különbségek nagyobbik részét iskolakezdés előtt szükséges felszámolni. Felzárkóztató nulladik évfolyamú osztályokat kellene indítani, hogy az integráció ne csak illúzió maradjon. A cikkíró követendő példaként említi, hogy Erdélyben, Sepsiszentgyörgy mellett van egy nagy cigánytelep. Az itt élő gyerekeket elképeszető nyomorban tengődő szüleik nem voltak hajlandók a városi iskolákba járatni. Egy elhivatott pap és néhány fanatikus tanító a cigánytelep szélén felépített egy kiváló egyházi iskolát. Magyar és román nyelven tanítanak, vannak lovári és angol nyelvű órák. A gyerekek ingyen reggelit és ebédet kapnak, ha tisztára mosdatva érkeznek az iskolába. A gyerekek tiszták. Kedvesek, értelmesek. A szülők akkor kapnak segélyeket a gyerekek után, ha az iskola havonta igazolja az órák látogatását. A szülők és a tanítók rendszeresen találkoznak. A telep gyerekeinek nagy része elvégzi az iskolát. Malgot végül felteszi a kérdést: „Szegregáció? Csak egy példa a mennyek felé vezető úton.” Budapesti Reggel/MK A Blikk (5.o.) Egymilliárdért sem eladó címmel ad hírt arról, hogy egy titokzatos ismeretlen egymilliárd forintot ajánlott Munkácsy Mihály Golgota című festményéért. A kép tulajdonosa, az Amerikában élő Pákh Imre közölte: „Valószínűleg jól fektettem be annak idején, és ez elég jó érzés. Ekkora összeget tudomásom szerint még sosem kínáltak egyetlen Munkácsyért sem, mégsem adom oda.” A bulvárlap emlékeztet rá: Pákh Imre megegyezett a debreceni Déri Múzeummal, hogy a Golgota 2009-ig a cívisvárosban marad, letétben, utána eldönti, hogyan tovább. „Egyelőre nem akaszthatjuk le a múzeum faláról, és különben is: szerintem a Munkácsynak a Déri Múzeumban a helye. Az egymilliárd forint mindenesetre versenyképes árnak számít.” A Blikk azt is megemlíti: Munkácsy Mihály hihetetlen érzelmi rákészülésel fogott a megfeszített Krisztust ábrázoló Golgota elkészítéséhez, mielőtt nekiállt volna, önmagát is felkötötte egy keresztre, hogy átérezze a Megváltó szenvedéseit. Blikk/MK A HVG (33-35.o.) Luca temploma címmel számol be arról, hogy a zseniális katalán építész, Antonio Gaudí újabb négy barcelonai remekművét – köztük Spanyolország leglátogatottabb műemlékét, a több mint egy évszázada épülő Sagrada Familia templomot, pontosabban annak úgynevezett Natividad (Krisztus születése) bejáratát és homlokzatát, valamint a kriptát – minősítette a világörökség részévé az UNESCO. HVG/MK