Napi Sajtószemle

– 2005. július 25., hétfő | 10:14

A Népszava (11.o.) Szuperbiztonság a pápának címmel számol be arról, hogy az egyiptomi és londoni terrorcselekmények hatására a kölni Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó szervezői a tervezettnél is szigorúbb biztonsági intézkedéseket kívánnak foganatosítani, az augusztus 18-tól 21-ig tartó eseményen négyezer rendőr és ugyanennyi biztonsági szakember ügyel majd XVI. Benedek pápa épségére. Klaus Steffenhagen rendőrfőnök közölte: „Nincs ugyan közvetlen információnk arra vonatkozóan, hogy bárki merényletet tervezne ez idő alatt, de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy megengedhetnénk magunknak a szigorú intézkedések elodázását.” Az esemény egyik főszervezője, Hermann-Josef Johanns arra figyelmeztetett, hogy a hatalmas tömeg miatt több vészjósló esemény is történhet. Népszava/MK A Népszabadság (Tovább tiltakoznak… 3. o.) hírt ad arról, csaknem 40 értelmiségi nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy a lap megfogalmazása szerint „Veres András katolikus püspök állásfoglalása értelmében az egyház elutasítja az integrált oktatást.” A nyilatkozatot többek között Berki Judit, Csákó Mihály, Erős Ferenc, Ferge Zsuzsa, Havas Gábor, Herczog Mária, Horváth Aladár, Majsai Tamás, Mohácsi Viktória, Orsós Éva és Sáska Géza írta alá. A tiltakozók érthetetlennek tartják, hogy „annak az egyháznak a képviselői, amelynek Jézus tanítása és saját legértékesebb hagyományai alapján az elsők között kellene munkálkodnia a társadalmi szolidaritás erősítésén, miként utasíthatják el az esélyegyenlőséget csökkentő lehetőséget. A katolikus állásfoglalásra nincs elfogadható magyarázat.” A lap idézi Balogh Miklóst, az MSZP szakpolitikusát is: „Az MSZP határozottan elutasítja az iskolai szegregációt. Társadalmi érdek az integrált oktatás, ám ezért az érintettek keveset tehetnek, a kedvezőtlen folyamatok ellen a minisztérium, az önkormányzatok, az iskolák és kiváltképp a tanárok, valamint a civil szervezetek léphetnek fel. A magyar oktatási rendszer felerősíti a szegregációt, szinte bázisa annak.” A szocialista képviselő Veres András püspök, az MKPK titkára korábbi nyilatkozatára reagálva kijelentette: szó sincs erőszakos integrációról, ellenkezőleg, a szegregáció az erőszak, amikor társadalmi csoportokat különítenek el, taszítanak hátrányos helyzetbe. A lap emlékeztet rá: Veres püspök szerint az úgynevezett sajátos nevelői igényű gyermekeket csak megfelelő egyéni fejlesztés után szabad integrálni, különben sorozatos kudarc éri őket. Népszabadság/MK A Magyar Nemzet (Felszámolnák… 2. o.) Balogh Miklós, tegnapi, illetve Magyar Bálint és a Magyar Katolikus Püspöki Kar korábbi nyilatkozatát is hozza, valamint idézi Semjén Zsoltot, az Országgyűlés emberi jogi- kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnökét, aki tegnap a lapnak elmondta: súlyos hiba a hátrányos helyzetű gyermekek integrációja, amelyet a Magyar Bálint által vezetett oktatási tárca tervbe vett. Az erőltetett integráció kudarcélményt és frusztrációt okoz a fogyatékkal élő vagy szociális hátránnyal küzdő gyermekeknél, így személyiségromboló hatása lehet, másrészt pedig visszafogja az iskolai osztály előrehaladását is. Semjén szerint először föl kell zárkóztatni, és ha az sikeres, akkor kell felvenni őket a normál osztályokba. MN/MK A Magyar Hírlapban (17.o.) Szále László Általános iskola címmel fejti ki azon véleményét, hogy az oktatási integrációról nem politikai, hanem szakmai vitát kellene folytatni, az pedig végképp nem jó, ha szakmai érvre politikai bunkó a válasz. A cikkíró kiemeli: „Se kutyám, se macskám a katolikus püspöki kar, de úgy vélem, ezúttal méltatlan támadás érte. Ahogy én olvasom a fölháborodva lobogtatott mondatokat, abban semmi más nincs, minthogy óv az erőltetett integrációtól, s annak veszélyeire hívja föl a figyelmet. Ezzel lehet vitatkozni, elsősorban a premisszával, mármint hogy szó sincs erőltetett integrációról, az OM-tervezet célja sem más, mint a szakmai köntösbe öltöztetett, ám indokolatlan szegregáció fölszámolása.” Szále szerint az integrációt mint alapelvet mindenki elfogadja, a katolikus egyház is alkalmazza évszázadok óta. A szerző tényként szögezi le, hogy a társadalom kasztosodása eléggé előrehaladott, „s noha ellene társadalompolitikai eszközökkel küzdeni kell – az iskolában is –, ne tegyünk úgy, mintha nem létezne, vagy ha igen, az iskola idézné elő. Amennyi ebből az iskola sara, azt főleg a rossz körülmények közt működő falusi iskolák csinálják és az elistiskolák, ahová azoknak a gyerekei is járnak, akik csak a kisegítő osztályt tekintik szegregációnak, azt nem, ahová bejutni csak gyerekszobával, házi könyvtárral, különórákat bíró szülőkkel lehet. Ezekről a problémákról érdemes vitatkozni, de nem így. Vajon miért kell a miniszternek azzal indítani, hogy ’a püspöki kar nincs tisztában az esélyegyenlőség európai elveivel, a modern pedagógia eredményeivel’? Miért kell maradit, műveletlent kiáltani, amikor lehet, hogy tisztában van, csak nem ért egyet a jól ismert elvekkel. Sőt láthatólag egyetért velük, csak kissé másképp értelmezi őket. Miért kell a kitűnő Donáth László képviselőnek is minősítéssel és megbélyegzéssel kezdenie: ’Azt gondolom, hogy Veres András püspök úr nincs tisztában az integráció politikai, illetve pedagógiai súlyával’. Ezt honnan veszi, belelát a fejébe?” Szále figyelmeztet: a magyar közoktatás reformokra, újításra, javításra szorul. „Már most is sokkal több az anaalfabéta, a használhatatlan tudást szerző, az alulképzett és a ’túlképzett’ fiatal. Nem megfelelő az iskola nivelláló képessége s az sem, hogy a lemaradtakat fölzárkóztassa, a kiválókat röptesse. Ám a jó elvek szerint megvalósuló, differenciáltan alkalmazott reformokat a minisztérium egyedül nem tudja megvalósítani. Szüksége van hozzá a pedagógusok, a gyerekek, a szülők együttműködésére, és igen, azokéra is, akiket most inkább csak sértegetni tud.” MH/MK Szintén a Magyar Hírlap (Felmérték… 8-9.o.) a magyarok szexuális szokásairól készített kétoldalas összeállítást, és ennek keretében Merev egyházi álláspontok címmel közli Tomka Miklós vallásszociológus nyilatkozatát: „Az egyház álláspontja nem változhat a ’normálistól eltérő’ párkpacsolatokat illetően. A hűségről alkotott vélemények viszont jelentősen eltérnek egymástól. A hűség relatív, és vitatkozhatunk azon is, melyik az a pont, amikor már hűtlenségről beszélünk. A katolikus egyház mindenesetre a konzervatív álláspontot képviseli, mivel az érvényes házasság feltételének tekinti, hogy a felek megígérjék egymásnak a feltétlen hűséget.” Aki hűtlen az ígéretéhez, ősi normát sért meg, ami az egyház véleménye szerint nem megengedhető. A szexualitás a hűségnek csak egy része. Azt azonban az egyház is elismeri, hogy a párok bizony gyakorta félrelépnek. A homoszexualitásról már sokkal eltérőbben vélekednek az egyházban is. A vallási vezetők vitatkoznak arról, hogy a homoszexualitás szerzett, vagy az egyénnel született viselkedés. Abban azért egyetértenek, hogy az azonos neműeket kedvelőknek is ugyanolyan joguk van a boldogsághoz. A homoszexuális kapcsolat a katolikus egyház tanításai értelmében nem megengedett, és az egyház az elveivel ellentétesnek tekinti – olvasható a liberális lapban. MH/MK