Napi Sajtószemle

– 2005. július 15., péntek | 10:14

A Magyar Hírlap (2.o.) Rowling kontra Vatikán címmel írja a Harry Potter ma megjelenő, hatodik kötete előtt, hogy a könyv „nincs ínyére XVI. Benedek pápának. A Corriere della Sera olasz napilap dokumentumai szerint Joseph Ratzinger bíborosként azt írta: J.K. Rowling könyvei alattomos csábítások és megrontják a fiatalokat. Az olasz lap szerint a katolikusok a katekizmus most kiadott rövidített változatával ellensúlyoznák a Potter-hatást.” MH/MK A Budapesti Reggel (9.o.) Pálfordulás a katolikus egyház nézeteiben? című cikke szerint tudósok szeretnék mielőbb megtudni, pontosan mi XVI. Benedek pápa álláspontja az evolúcióról, az ember fejlődéselméletéről. Azt kérik, hogy erősítse meg elődje, II. János Pál pápa nézetét, miszerint a tudományos ésszerűség és az egyház létjogosultsága nem zárja ki egymást. Budapesti Reggel/MK A Népszava (12.o.) Michelangelo nem akarta összetörni a Pietát címmel számol be arról, hogy Jack Wassermann, a philadelphiai Temple egyetem művészettörténésze egy firenzei konferencián tartott előadásában azt mondta: ellentétben azzal, amit Giorgio Vasari reneszánsz festő-művészettörténész állított, Michelangelo nem azért vette kezébe a kalapácsot, hogy megsemmisítse élete egyik főművét, az öregkori Pietát, hanem azért, hogy javítson rajta. Szerinte a művész bizonyos változtatásokat akart a jelenleg a firenzei Dómban látható szobron, amelyen önmagát ábrázolta Nikodémusz alakjában, aki segít a keresztről levett Krisztust anyja ölébe fektetni. Soha nem akarta a szobrot megsemmisíteni, már csak azért sem, mert hívő volt és nagyon betartotta az egyházi törvényeket. Népszava/MK A Népszabadságban (3.o.) Czene Gábor Esélyközösség címmel azt fejtegeti, hogy a püspöki kar és az oktatási tárca között jelenleg dúló vitának „nagy a tétje. Olyannyira nagy, hogy a valódi és hamisítatlan nemzeti sorskérdések közé sorolhatjuk. Sikerül-e megakadályozni, hogy az oktatásban végleg leszakadjanak és elkülönüljenek a hátrányos helyzetű gyerekek a többiektől? És ha igen, hogyan?” A cikkíró idézi Veres András püspököt, az MKPK titkárát, miszerint az állami iskolák tanulóinak mindössze 18 százaléka szociálisan hátrányos helyzetű, az egyházi intézmények diákjainak viszont 44 százaléka. A szerző „őszintén” gratulál ehhez, de hozzáteszi: „… mindebből távolról sem következik, hogy a katolikus oktatásban sikerrel megvalósították az esélyegyenlőséget.” Idézi Kamarás István vallásszociológust is, aki szerint az elitet az államosítás után meghagyott, régi egyházi iskolák alkotják. Ezekbe többnyire jómódú, gazdag családok gyerekei járnak, vagy olyanok, akik kevésbé tehetősek ugyan, de az átlagnál jobb képességűek. Az újonnan alapított egyházi iskolák pedig – egy-két kivételtől eltekintve – egyelőre nem nyújtanak kiemelkedő teljesítményt. Czene fölteszi a kérdést: „Mi történjen tehát azokkal a gyerekekkel, akik szegénységben, rossz családi körülmények között élnek, ráadásul még a képességeik is elmaradnak az átlagtól? Olyan kérdés ez, amiről az egyháznak, az oktatási tárcának és mindenki másnak kötelessége gondolkodni. Lehetőleg közösen.” Népszabadság/MK