Napi sajtószemle

– 2005. július 11., hétfő | 11:12

A Magyar Hírlap (12.o.) Nyereséges a Vatikán című cikke az egyházmegyei befizetéseknek tulajdonítja, hogy nyolcmillió eurós pozitívummal zárta tavalyi kötségvetését a Vatikán. A liberális lap megjegyzi: „A kulturális örökség fenntartása egyre több pénzt emészt fel, s a hívők is mind kevésbé adakozók.” Az orgánum idézi a La Repubblica című lapot, amely kiemeli, hogy a Vatikán fentiekről szóló közleménye „egy szóval sem tesz említést a Péter-fillérek apadásának okairól. Az olasz lap emlékeztet arra a tényre, hogy az Egyesült Államokban és más angolszász országokban történt pedofilbotrányok sorozata az adományok beszüntetésére indított számos hívőt. E bevételkiesést ellensúlyozta tavaly az egyházmegyék jóval nagyobb befizetése: több mint 27 millió dollárral, vagyis az előző évhez képest 8,18 százalékkal több érkezett.” MH/MK A Népszava (2.o.) Jobban ügyelnek a pápára címmel szintén a La Repubblica című lapra hivatkozva közli, hogy a londoni merényletsorozat nyomán jelentősen szigorították XVI. Benedek pápa védelmét: a szentatya nem megy többé a hívők közé nyitott autóban, hanem kizárólag golyóálló limuzinnal közlekedik majd. A Szent Péter téren is szigorították a biztonsági ellenőrzést, több kamerával figyelik a tömeget. A Népszava kiemeli, hogy a pápa vasárnapi Úrangyala imádságában „mély szomorúsággal ítélte el a visszataszító londoni terrorkaciókat.” Népszava/MK A Blikk (16.o.) Testvérével megy nyaralni XVI. Benedek címmel adja hírül, hogy a Szentatya testvérével, a Regensburgban papként szolgáló Georg Ratzingerrel megy nyaralni, az észak-olaszországi Aosta-völgyben. Georg Ratzinger elmondta: „Joseph megérdemelte a pihenést, de tudom, hogy ide is hoz majd munkát magával: elő kell készíteni például az augusztus 16-tól 21-ig Kölnben szervezett Ifjúsági Világtalálkozót.” Blikk/MK A Magyar Nemzet (2.o.) Antihumánus lenne az egyház? címmel reagál arra, hogy a Népszabadság többször is foglalkozott azzal a véleményezéssel, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia küldött meg az Oktatási Minisztériumnak a tárca kérésére. A szaktárca ugyanis több jogszabályi módosítást kíván meghozni a hátrányos helyzetű gyermekek készség-kibontakoztatásáról és a pedagógusok felkészítéséről. A változtatás lényege, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek nagy része a jövőben hagyományos iskolákban tanulhat. Az egyházi szakvélemény szerzői azonban óvatosságra intik a minisztériumokat. A Magyar Nemzet több véleményt is idéz. Kórozs Lajos szociális államtitkár úgy vélekedett: „a püspöki kar megsértette a szegény, fogyatékos embereket és a tartósan beteg gyermekeket nevelő szülőket”. Magyar Bálint oktatási miniszter antihumánusnak nevezte, hogy az egyház „egyfajta szelekciót és szegregációt támogat.” Hoffman Rózsa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedagógiai intézetének vezetője viszont leszögezte: azért azonosul az egyház püspökeinek véleményével, mert az nem integrációellenes, csak az erőltetett integrációtól óv. Hangsúlyozta: a hátrányos helyzet igen tág kategória, egészségügyi, szociális, családszerkezetbeli, etnikai, kulturális és pszichés vonatkozása egyaránt lehet. Az ide tartozó gyermekek megfelelő fejlesztése egyéni bánásmódot és elbírálást érdemel. Időről-időre szakembernek kell mérlegelnie, külön nevelésre, speciális eljárásra vagy éppen a hagyományos iskolába való integrációra van-e szüksége az adott gyermeknek. A hátrányos helyzetű gyermekeket nem szabad kijátszani ideológiai csaták kedvéért, ezen az alapon a nemzetközi hírű Pető Intézet is az átkos szegregáció terepe volna – mondta Hoffman Rózsa. MN/MK Szintén a Magyar Nemzetben (6.o.) Joó István A szakminiszter lehelete címmel fölteszi a kérdést: Magyar Bálint oktatási miniszter „előítéletesnek nevezi az egyházakat, kétségbe vonva, hogy konyítanak valamit az esélyegyenlőséghez? Vajon hallott-e már a hazánkban is évszázadok óta tevékeny piarista rendről, amely éppen az utcagyerekek taníttatására alakult Rómában a XVI. században, áthatva ezzel a többi tanító rend oktatási ideálját? Értesült-e már arról, hogy a rendszerváltozás után alapított átlagos katolikus és református közoktatási intézményhálózatban jóval nagyobb arányban tanulnak sokgyermekes, hátrányos, sőt veszélyeztetett gyermekek, mint az önkormányzatiban? Elsétált-e már a Bethesda Református Gyermekkórház előtt, ahol kifejezetten szegény cigány honfitársaink egymásnak adják a bejárat kilincsét, mert ott még fogadják őket?” A szerző emlékeztet rá: „Éppen egy éve ilyenkor az volt a baj a keresztényekkel, hogy a pápa körlevelet intézett valamennyi püspökéhez a nemek igazi rendeltetéséről. Magyar lecsillapodhatna ezen a meleg nyáron, és ajánlhatná ezt pártbeli társainak is. Folytathatnának lihegésmentes meditációt például az egyházi közoktatási rendszer diszkriminációmentes támogatásáról.” MN/MK